A királyi palota a középkortól a XIX. század végéig csak a Várhegy déli végét foglalta el. A török előtti időkben északról lehetett megközelíteni, a hódoltság utáni barokk átépítések idején viszont a főkaput délre helyezték. Ezt praktikus okok indokolták, ugyanis a dunai hajóhíd – amely fontos közlekedési csomópont volt – a mai Erzsébet híd táján keresztezte a folyót, a palota bejáratát pedig ehhez közel alakították ki. A kiegyezést követően megindult bővítés során előbb nyugati, majd északi irányban is megduplázták az épületet, a terveket készítő Hauszmann Alajos pedig az utóbbi szárnyba helyezte át a bejáratot.
Valójában a Szent György térre néző egész traktust az érkezők fogadásának szentelte: északi homlokzatának közepén helyezkedett el a diadalívek szerkezetét követő bejárat: a magas főkapu mellett ugyanis két alacsonyabb nyílás is helyet kapott. A főbejárat félkörívet rajzoló nyílása egészen az emeleti ablakok közepéig nyúlt fel, ahol zárókőben végződött, előtte pedig egy kapuépítmény (portikusz) irányította rá a figyelmet.
Az utóbbi négy kompozitrendű oszlopból állt, valamint a koronapárkány fölött egy széles attika is kiegészítette, melyen kővázák sorakoztak, középen pedig Jankovits Gyula allegorikus Hungária-szoborcsoportja üdvözölte a belépőket. Az egyemeletes homlokzat mindkét szintjén félköríves végződésű ablakok nyíltak, melyeket szintén kompozitrendű falpillérek (pilaszterek) választottak el egymástól.
A kapu két oldalán egy-egy kisebb körablak is helyet kapott, melyeket füzérdíszek kereteztek. A neobarokk stílus a manzárdtetőn kívül még az ehhez hasonló díszekben is megmutatkozott, a főkapu hatalmas rácsán viszont a szemet gyönyörködtető és magyaros növényi díszek mellett már szecessziós jegyek is felismerhetőek voltak. A kovácsoltvas remekművet vélhetően a Hauszmann helyetteseként dolgozó Györgyi Géza tervezte, egészen bizonyos azonban, hogy a kor legkiválóbb lakatosüzeme készítette el, melyet Jungfer Gyula vezetett.
A bejáratot elsősorban kocsik számára tervezték, melyek a kapualjon áthaladva egy fedett belső udvarba értek. A vendégek itt kiszállhattak, a kocsi pedig továbbhaladva a szemközti kapualjhoz csatlakozó rámpán keresztül hagyta el az épületet. Ezt a terepviszonyok tették szükségessé, a déli oldal ugyanis a lejtés miatt négy méterrel alacsonyabban volt, de a rámpát egyúttal már ívesen is vezették, hogy a járműveket visszatereljék a Szent György tér felé.
A vendégek az udvar keleti, vagyis Duna felőli oldalának közepén pár lépcsőfok megtétele után juthattak be az épületbe, ahol egyetlen nagy légterű, de oszlopokkal több részre osztott terembe, az előcsarnokba jutottak. Bár csak ruhatárnak szánták, ez is igen reprezentatív megjelenést kapott, és Hauszmann Alajos közölte is a róla készült fényképet a királyi palotát bemutató könyvében. Ezen márvánnyal borított falakat, pilléreket, középen pedig négy jón fejezetű oszlopot láthatunk. A jobb oldali ablakokon a Duna felől árad be a fény, a bal oldaliak pedig azért sötétebbek, mert a fedett belső udvarra néznek. A mennyezet sík és nagyrészt dísztelen ugyan, ám az egyes mezőket izgalmas vonalvezetésű gipszstukkók keretezik.
Ha jobban szemügyre vesszük, az előtérben feltűnik egy kisebb lépcső is, mely a mellette látható korláttal együtt még a ruhatár terét tagolja. E kis szintkülönbségre azért volt szükség, hogy a fogadóépületből azonnal a palota következő szárnyának az első emeletére juthassanak a vendégek. Hogy egy egész szintet ezzel a pár lépcsőfokkal lehetett áthidalni, az ismét csak a korábban már részletezett terepviszonyoknak köszönhető. A lépcső tetején még hét méter hosszan folytatódott a ruhatár, és csak ezt követően lehetett egy ajtón keresztül átlépni a báltermet is magában foglaló szárny első előtermébe, a Munkácsy-terembe.
A méreteket egyébként egy 1945 novemberében, a háborús károkról felvett jegyzékből lehet pontosan tudni, amely azt is elárulja, hogy a ruhatár-előcsarnok tíz méter széles volt, a lépcső előtti részét pedig huszonhat méteresre tervezték (hosszúsága miatt volt arra szükség, hogy mennyezetét oszlopok is tartsák). A rendkívül értékes jegyzéket Gál Tibor publikálta 2013-ban A budai királyi palota egykori reprezentatív térsora – Az első emeleti helyiségekről készült enteriőrfotók azonosítása címmel.
Az viszont már Hauszmann Alajos eredeti terveiből látszik, hogy az előcsarnok alatt és fölött is húzódott még egy-egy szint, melyekben sok kisebb helyiség sorakozott, és melyek előtt folyosó haladt. Ez a szerkezet volt érvényes a fedett udvar másik, nyugati oldalán álló traktusra is. A szintek közötti közlekedést az északkeleti sarokban, tehát a főbejárattól balra, valamint a kijárat mögött elhelyezkedő lépcsők biztosították.
A fogadóépület téglalap alaprajzú volt, a Dunával párhuzamos oldalait engedték hosszabbra nyúlni, így is kifejezve a rajta átmenő forgalom irányát. A második világháborúban súlyosan megsérült, de a fényképek tanúsága szerint stabilan állt, még a tetőzete sem égett le. Ennek ellenére helyreállítás helyett az 1960-as években felismerhetetlenségig átalakították: négyzet alaprajzúvá szélesítették, hogy szimmetrikus legyen a palota legdélebbi épületével.
Az egykori főkaput nyom nélkül eltüntették, a belsejében pedig meghagytak ugyan egy fedett csarnokot, de az már másféle közlekedést szolgált: a földszintjéről az emeletre egy széles vörösmészkő lépcső vezetett fel. Németh István (Középülettervező Iroda) belsőépítész elképzelése szerint ezzel a tardosi mészkővel borították egyébként a falakat és a padlót is.
Az egykori ruhatár-előcsarnok helyén – ahogyan a többi traktusban is – kiállítótermeket hoztak létre, az épület ugyanis múzeummá változott: előbb a Munkásmozgalmi Múzeum, majd a Ludwig Múzeum otthona volt, 2005 és 2022 között pedig a szomszédos Magyar Nemzeti Galéria használta.
Mára az épületegyüttes a világörökségi panorámához méltatlan állapotba került. A Nemzeti Hauszmann Program részeként a palota az eredeti tervek szerint megújul, és hamarosan ismét azt az arcát mutatja, amelyet fénykorában, a századforduló idején csodálhattak meg az idelátogatók.
A rekonstrukció részeként újjászületik a Budavári Palota korábban megszüntetett, Sándor-palotára néző északi főbejárata és déli kijárata, valamint a hozzá tartozó homlokzatok és az egykor a Hunyadi-udvarban álló rámpa. A 2024-ben látványos szakaszához érő munkák eredményeként ismét akadálymentes lesz a kapcsolat a Budavári Palota „A” épületén keresztül a Szent György tér és a Hunyadi udvar között. Mindezen felül bejárhatóvá válnak az újjászülető első emeleti ünnepi fogadótermek, szalonok közel 200 méter hosszú térsora, az úgynevezett dunai enfilade is.
Nyitókép: A királyi palota fogadóépületének főhomlokzata (Forrás: Fortepan/Képszám: 115848)
Hozzászólások
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
Bejelentkezés Regisztráció