2016. február 29. 17:52

Az illendőség úgy kívánja, hogy nevezetes fákról szóló sorozatunk második darabjaként Pest legöregebbnek tartott akácfájáról szóljunk. Már csak azért is, mert ez a matuzsálem már mankóra támaszkodva dacol az idővel.

Írta és fotózta: Viczián Zsófia

 

Van Pesten, a város egyik legkitüntetettebb helyén egy különös sziget. Nem, nem a Duna folyja körül, se más patak, hanem beton és száguldó autók. Híd nem vezet át földjére, se zebra, megközelítése így ezer veszélyt tartogat. A szigetnek két őslakója van: Széchenyi István és Deák Ferenc, bronzszoborként tekintenek szét innen, kőből rakott magaslatukról, körülöttük évszázados fák. Helyben vagyunk: ez itt az egykori Roosevelt, újabban Széchenyi István tér.

És a téren Pest egyik legöregebbnek tartott fája, egy erősen megdőlt akác. Mondhatnánk, hogy idős kora ellenére jól tartja magát, de az igazság az, hogy már jó ideje támasztékok tartják inkább. A már eredetileg is – állítólag a folyton fújó dunai szél miatt – ferde törzsű növény az évek előrehaladtával egyre jobban megdőlt. Amikor a '80-as években elszáradt a felfelé nyúló ága, ellensúly sem maradt, ami fékezné ezt a folyamatot: mára szinte már lefeküdt a földre az öreg törzs, olyan, mint a Lánchídon emberemlékezet óta kolduló, hajlott hátú fejkendős asszony.

A Főkert, aki a terület gazdája, példásan gondoskodik az idős fáról. Néhány éve új mankója készült: két eltérő magasságban támasztották alá az ágakat, számoltak az oldalirányú erőkkel is, a rendszert többször lekezelt fagerendákból készítették, betontuskókba ágyazott gerendatartó vasakon áll. Még arra is gondjuk volt, hogy ne dörzsölődjön ki a törzs, ezért az érintkezési pontokon 3 cm vastag védőréteget építettek be. Egyszóval rajtuk már nem fog múlni, meddig él még a Széchenyi téren az akác.

Igen ám, de mióta is áll itt ez a fa? Ezzel kapcsolatban többféle adatot is találhatunk. Az akácot tavaly az Év fája versenyre benevezett Belvárosi Szabadegyetem Egyesület (pontosabban az őket információval ellátó Főkert) szerint a fa 227 éves. „Egyidős a francia forradalommal. Közelről látta Ferenc József koronázását. Öregebb a Lánchídnál, a Magyar Tudományos Akadémia épületénél és a Gresham Palotánál – régebb óta áll itt, mint a környezetében lévő bármely épület.” Egy másik forrás azt is tudni véli, hogy „a jelenlegi Nyugati pályaudvar környékén álló Schulek-féle faiskolából származik, az akkori Duna-partra telepített, Pest első fasorának utolsó, még élő tagja”. Széchenyi az árnyékába húzódott egyeztetni Clark Ádámmal, Ybl Miklós törzsének támaszkodott, mikor az Akadémia építésén munkálkodott, Ferenc József lombja felé suhintotta kardját, mikoron 1867-ben királlyá koronázták – meglódult az ember fantáziája, na.

Milyen szép volna így! De azért gyanút fogtam, hogy talán mégse… Azt hiszem, nincs még egy fa, amelynek a helyzete ennyire jól dokumentált volna, hiszen a környező épületekről, beleértve a Lánchidat is, már a fotózás kezdeteitől készültek képek, képeslapok. És sajnos az a helyzet, hogy nincs rajtuk ez a fa. Mármint az 1867-es koronázás előtti képeken, de még utána sem egy ideig, mert akkor a térnek ezen a részén egyáltalán semmilyen növény nem volt, csak a vármegyék és szabad királyi városok által összehordott anyaföldből emelt koronázódomb. Klösz György 1875-ös fotóján még konflisok álldogálnak a helyén (lásd az alábbi fotót).

Az akác a harmincas években (fent) és a hetvenes években (lent)

De azért csüggedésre semmi ok! Egy 1930-as képeslapon már tekintélyes törzsű akácfaként szerepel, nem is beszélve a hetvenes évekről, amikor még támaszték nélkül állt a budapesti szmogban. Ha nem is 227 éves, azért nagyjából 120 így is megvan, és ez is tiszteletre méltó teljesítmény egy ilyen frekventált helyen, két világháború és számtalan építkezés után.

A Széchenyi tér a következő években, ha minden igaz, újra átalakítás előtt áll: a látványtervek szerint birtokba vehetik majd a sétáló városiak, bámészkodó turisták is (akik már így is kitapostak egy széles ösvényt mellette, a Bazilikától induló Zrínyi utca természetes meghosszabbításaként a Lánchíd irányába). Az öreg akácfára remélhetőleg derűs nyugdíjas évek várnak, itt, a város közepén.   


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó