Az 1867-es kiegyezés és királykoronázás után merült fel a budai királyi palota kibővítésének a gondolata. A nagymértékű átépítés megtervezésével 1885-ben Ybl Miklóst (1814–1891) bízták meg. A munkálatok a valóságban csak később, 1890-ben kezdődtek el. Ybl halálát követően, 1891-ben Hauszmann Alajos (1847–1926) kapta a megbízást az uralkodói rezidencia átépítési munkálatainak elvégzésére. Ekkor készült el a budai Vár egyik reprezentatív helyisége, a Szent István-terem, amelynek belső kialakítása Zsolnay Vilmos (1828–1900) személyéhez is kötődik.

Hauszmann Alajos a naplójában így emlékezett meg arról, hogyan került sor a Zsolnay kerámia felhasználására:

„A bútorozást megkezdtük a Szent István teremmel. Ugyanis Zsolnay folyamodott az Őfelséghez, hogy egyik majolikából készüljön. S hogy ezen kiváló magyar gyárnak alkalmat szolgáltassak, művészi beccsel bíró gyártmányának bemutatására a terem falait és a mennyezetét tölgyfa keretelésben majolikából terveztük. A kornak megfelelő stylus, román, Szent István életéből vett jelenetek, továbbá az Árpádházi királyok majolikatáblákon stb., harmonikus összhatást gyakorol, amelyhez Roskovics Ignác a festményeket készítette, és Zsolnay-gyárában majolikában készültek. Thék Endre mesteri famunkája járult ehhez.”

Az Árpád-ház kiemelkedő alakjainak egész alakos portréit és Szent István életének két jelenetét Roskovics Ignác (1854–1915) festőművész készítette el olajfestmények formájában. A művész az ábrázolások elkészítése előtt a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztályán őrzött fegyvereket, ékszereket és textíliákat gondosan tanulmányozta, mert alkotásaiban „történelmi hűségre” törekedett. Roskovics festményei alapján készítette el a Zsolnay-gyár a terem kerámiaképeit.

A pécsi Zsolnay-gyár az 1880-as évek elejétől készített kerámiaképeket, amelyek gyártástechnológiájának kifejlesztésében maga Zsolnay Vilmos is részt vett. A kerámiaképek megfestésének nehézsége abban áll, hogy az égetés magas hőfokának ellenálló máz színe nyers állapotban eltér attól, amilyenné az égetés után válik. Zsolnay Vilmos a Szent István-terem kerámiamunkáinak kivitelezésére két fiatal művészt vett fel, Darilek Henriket (1878–1963) és Nikelszky Gézát (1877–1959). 

A kis méretű, téglalap alaprajzú terem (12 méter hosszú, 6,5 méter széles, 5,5 méter magas volt) hosszanti falának középtengelyében helyeztek el egy Zsolnay kerámiából készített kandallót, amelyet Szent István mellszobra tett a terem legünnepélyesebb helyévé. Az első magyar király büsztjét Stróbl Alajos (1856–1826) szobrászművész készítette. A terem két rövidebb oldalán kialakított ajtók fölött a szent király életéből vett két jelenetet helyezték el, a keleti oldalon Szent István koronázását, a nyugatin Szent István a kereszténységet hirdeti.

A kandallót közrefogó kerámiaképek közül Szent László portréja különös figyelmet érdemel. A király fején liliomos koronát találunk, arca magabiztosságot sugároz, a szakállábrázolás a „váradi hermát” idézi. A szent királyt teljes harci díszben mutatják be, bal kezében országalmát tart. A király Mária iránti tiszteletét a festő azzal fejezi ki, hogy Máriát a kis Jézussal a kezében ábrázolja, mintegy a király ruhájának díszeként. Az ábrázolást egy mandorlába helyezte el, körülötte felirattal: S. Maria. Mater. DEI. – (Patro)na Hunga(riae). Az Istenanya – tisztaságának jelképeként – a másik kezében liliomot tart. A mandorla külső keretét a nap sugarai (lángnyelvei) és alul a holdkorong alkotják.

Ez az ábrázolás a „Napba öltözött Asszony” ikonográfiai ábrázolásának felel meg, de ezen a „portrén” kiegészül egy másik ikonográfiai elemmel, a gyermek Jézus egyik kezében a Földet jelképező országalmát tart, míg a másik kezével megáldja azt. 

Az Árpád-házi királyokat megmintázó kerámiaképeket Szent Erzsébet és Szent Margit ábrázolása egészítette ki. 

A terem fali kárpitjain, amelyet Haas Fülöp és Fia aranyosmaróti műhelye készített, a Magyar Királyság két jelképe, a Szent Korona és az apostoli kettős kereszt alkotott egymásba kapcsolódó díszítménysort.

A Szent István-termet a magyar főváros közönsége számára 1900 februárjában a Józsefvárosban található Thék-gyárban tették megismerhetővé, ahol ezt a „műalkotás-együttest” maga az uralkodó, Ferenc József (1830–1916) is megtekintette. A gyár vezetője, Thék Endre (1842–1919) számára az erkölcsi elismerés mellett komoly anyagi sikert jelentett a budai vári munka, mivel ez a pesti nagy műasztalosműhely készíthette a palota másik reprezentatív termének, a Mátyás-teremnek is a famunkáit.

Az 1900-as párizsi világkiállítás magyar pavilonjában bemutatták a Szent István-terem teljes berendezését, az iparművészeti igényességet a zsűri Grand Prix éremmel honorálta.

A budai Várban a Szent István-terem hivatalos átadására 1905-ben került sor. A terem a budai Vár sok reprezentatív szobájával együtt a II. világháborúban az épületet ért bombatámadás miatt megsemmisült. A kerámiafestmények másodpéldányait a pécsi Janus Pannonius Múzeum őrzi. A Baranya megyei intézmény 2007-ben megnyílt, új, állandó Zsolnay-kiállításán napjainkban is megtekinthető a királyábrázolások egy része, és a kandalló másodpéldányának megmaradt darabjai.

Az egykori Szent Jobb-kápolna (Zsigmond-kápolna)

A Szent István-teremmel ellentétben Roskovics másik budai vári alkotása, a Szent Jobb-kápolna mozaikegyüttese túlélte a XX. század pusztításait. A Róth Miksa (1865–1944) műhelyében 1901 körül kivitelezett, a kis kupolás kápolnát borító, a Szent Istvánt és a magyar Szent Koronát ábrázoló mozaikkompozíció napjainkban Balatonalmádiban, a Szent Imre-plébániatemplom mellett kialakított kis helyiségben látható.

A budai Várban lebontásra ítélt, bár a háború pusztításaitól megkímélt kis kápolna megmentése és az új helyszínen 1958-ban történő bemutatása Pintér Sándor (1910–1987), a Balatonalmádiban több évtizeden keresztül szolgáló plébános érdeme.