2016. május 31. 09:08

Horrorfilmet is nyugodtan lehetne forgatni a városligeti Olof Palme-házban. Szürreális látványt nyújtanak a képzőművészek és a bérlők által elhagyott, néhol már nagyon rossz állapotú terek. De jöhet a változás. A pestbuda.hu mutatja be elsőként a felújítás előtt álló városligeti épület látványtervét – lásd nyitóképünket.

Írta: R. Kiss Kornélia; fotózta Komporday Tamás

 

A meggyilkolt svéd miniszterelnökről elnevezett ház eredetileg Műcsarnoknak épült 1885-ben, de kicsinek bizonyult. Az ötvenes évektől a képzőművészettel kötődik össze a története, de próbált itt például az Experidance táncegyüttes is.

Az épületet a Liget Budapest Projekt részeként újítják fel, és azt tervezik, hogy rendezvényhelyszínként „a környéken lakók kulturális életét gazdagítja” majd. Nagyságrendileg 1,6 milliárd forintba kerülhet a felújítás, és legkésőbb 2018 végére készülhet el.

A házat a Városliget Zrt. műszaki igazgatójával, Sághi Attilával jártuk be. 

Sághi Attila

 

A Kertem színes székei jól állnak a neoreneszánsz Olof Palme-háznak, amely kívülről nem is tűnik annyira lelakottnak. A második világháború után, majd 1993-ban is felújították, és bár az akkori megoldások néhol nyomot hagytak az épület külsején is, és pár helyen hiányoznak a díszítések, alapvetően jól néz ki a homlokzat. Sághi Attila szerint ez azért is lehetséges, mert tartós anyagokból épült. A belső terek azonban rossz állapotban vannak, a gépészeti és elektromos rendszerek is a teljesítőképességük végére értek. A műszaki igazgató tízes skálán hármast adna az épület műszaki állapotára.

A ház hányattatásai a második világháború idején kezdődtek: találatot kapott, amitől a teljes tetőszerkezet beszakadt, a falak viszont épen maradtak. Később senki nem törekedett arra, hogy helyreállítsák a belső terek és a tető eredeti állapotát. A födémek nem oda kerültek vissza, ahol korábban voltak, bekerült egy új, közbenső födém, attól eltolva pedig egy új zárófödém. A laikus számára is észrevehető, hogy a tető nem ott van, ahol eredetileg volt. Ez jól látszik, ha valaki szembeáll az épülettel: a tető korlátja fölött kikandikál az ereszcsatorna, mögötte tetőtéri ablakok rejtőznek.

Az Olof Palme-ház eredetileg Műcsarnoknak épült 1885-ben, de már kezdettől kicsinek bizonyult erre a célra. Ez abból is kiderül, hogy már tíz év múlva, a Millenium évében megépült a ma is ismert Műcsarnok. Az Olof Palme-ház egészségügyi csarnokként szerepelt a milleniumi kiállításon. Tervezője Pfaff Ferenc, aki a MÁV főépítésze volt. A városligeti Közlekedési Múzeum épületén és a Stefánia Palotán kívül számos vasútállomás terve kötődik a nevéhez: többek között a pécsi és a szegedi nagyállomás, Kolozsvár vasútállomása vagy a második világháborúban megsemmisült debreceni nagyállomás. Ha rápillantunk az Olof Palme-házra, akaratlanul is arra gondolunk, hogy az épület szerkezete és megoldásai – az impozáns főbejárattal és az épület két oldalsó szárnyának hatalmas ablakaival – kissé emlékeztetnek egy Pfaff-féle vasútállomásra.

Miután műcsarnokként nem igazán vált be, pár év múlva Budapest történeti gyűjteményét rendezték be itt. A kiállítás 1936-ig maradt az épületben. Az ötvenes évektől kezdve a képzőművészettel kötődik össze a ház története. Az ötvenes évek végén, jelentős átalakítás után a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat költözött ide, amely a Művészeti Alap cége volt. A rendszerváltás után a Művészeti Alap helyét és a házat is a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány vette át. Ők hosszú időn át bérbe adták az épületet, működött itt szórakozóhely és irodák is. 2012-ben a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány is megszűnt. Utódja, a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. kiállítóhelyként üzemeltette a házat, amely végül 2015-ben került a Városliget Zrt. kezelésébe. Nem csak a képzőművészeti, hanem a táncélet is otthagyta a nyomát az épületen. Séta közben egyszer csak előbukkan egy tükrökkel felszerelt táncterem. Egy darabig Román Sándorék társulata, az Experidance is próbált itt. 

„A belső térben semmi nem eredeti, csak néhány apróság maradt meg, az is le van vakolva” – magyarázza Sághi Attila, míg haladunk befelé a főbejáraton. A főlépcső melletti szoborfülkékből hiányoznak a szobrok, fent a homlokzaton viszont őrködik kettő a látogatók – most éppen a Kertem vendégeinek – feje felett. És majdnem mind megvannak a reneszánsz mesterek portréi is a homlokzaton. Sághi Attilától megtudjuk: a legnagyobb értéket az egyedi Zsolnay-kerámiadíszítések képviselik, amelyek szinte hiánytalanul megvannak. A megrongálódott, lehullott darabokat a padláson őrzik. 

A főbejáraton át egyenesen a vendéglátóhely vécéjébe érkezünk. A Kertem bérlőként használja az épületet, miután a Városliget rekonstrukciója miatt el kellett hagyniuk az eredeti helyüket. Sághi Attila azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy a jövő tavaszi szezont még itt, a Palme-háznál töltse a Kertem. Szerinte az a cél, hogy az épület a lehető legrövidebb ideig tartson majd zárva a felújítás miatt. 

A felújítás során a födémet visszaemelik majd oda, ahol volt, és a szigeteléssel kapcsolatban is sok problémát kell megoldani a pincétől a padlásig. Az épület részben az átalakított tetőszerkezet és a rosszul megoldott vízelvezetés miatt is ázik, nedvesedik. A tetőtérben, az egykori női zuhanyzóban moha tenyészik a padlón. Némelyik helyiségben nagyon jól le lehetne forgatni egy horrorfilm jeleneteit. Néha csak találgatni tudjuk, hogy ki és mire használta az itt hagyott dekorációt vagy eszközöket.

A Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Kft. sok mindent hátrahagyott: irodai holmit is, de vannak itt vendégkönyvek ősrégi kiállításokról, molinók, még bakelitlemezt is találunk a pincében: héber melódiák.

Legelőször a dohos pincét járjuk körbe; Sághi Attila elmondása szerint itt valószínűleg konyha lesz, mert vendéglátóhelyet is terveznek a felújított épületbe. A műszaki igazgató szerint mindenképp közösségi tér lesz az Olof Palme-házból. Időszaki kiállításoknak, helyi rendezvényeknek ad majd helyet. Sághi szavaival „az itt lakóké lesz majd a ház”, illetve „a környéken élők kulturális életét gazdagítja majd”. Zugló önkormányzata már jelezte korábban, hogy akár a Zuglói Helytörténeti Gyűjteményt is el tudná képzelni a Palme-házban. Rákérdeztük erre is, amire Sághi Attia azt mondta: nincs még döntés az ügyben, de „mindenképpen szeretnénk, hogy az épület a saját történetén túl a Városliget és a városrész múltjáról is beszéljen”.

Két nagy rendezvényterem és négy kisterem lesz a házban. A belső terek fala valószínűleg egyszínű lesz. Az eredeti tereket, tagozatokat, formákat és a nyílásszárókat is visszaállítják, de mindezt színezés és nagyrészt figurális díszítések nélkül. Ezeket ugyanis hiteles források híján nem lehetne már rekonstruálni. Kölcsönöznének viszont „mutatóban” egy olyan képet, amely 1885-ben is itt volt kiállítva. 

„A műemlékvédelem 1993-ban nem volt rekonstrukciópárti. A szakma sem állt ki azért, hogy az épület az eredeti terveknek megfelelően helyre legyen állítva” – mondja az 1993-as felújításról Sághi Attila. Pedig ugyanaz a tudás akkor is rendelkezésre állt. Megvolt a levéltári dokumentáció és a fényképek is. Sághi szerint a szakma akkor úgy gondolhatta: jó, hogy egy hányatott sorsú épületet végre használni akarnak valamire. Arra koncentráltak a tervezéskor, hogy az épület milyen célt szolgál majd. 

A csarnok eredeti főbejárata az ellenkező irányba nézett, nem az Olof Palme sétányra, hanem az egykori Iparcsarnok felé. A felújítás után valószínűleg újra ezt használnák főbejáratnak, és rózsakertet telepítenének a ház mellé. Az engedélyezési terv idén év végére lehet meg, a kivitelezési terv nagyjából a jövő év második felére. A felújítás legkésőbb 2018 év végéig készülhet el.

 


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó