2016. szeptember 20. 12:09

Vajon miféle értéke lehet egy évtizedekkel ezelőtt elveszett – a nagy fák ágain fennakadt vagy odvukba gurult – gumilabdáknak? Debreczeni-Droppán Béla történész-muzeológus szerint nagyon is érdekesek, hisz egy jól ismert belvárosi helyszín, a Múzeumkert életteli múltjának beszédes mementói.

Írta: Viczián Zsófia; fotók: Magyar Nemzeti Múzeum.

 

Hogy a Nemzeti Múzeum fontos helyszíne a magyar művelődésnek, a magyar történelemnek és emlékezetnek, azt bizonyítni sem kell. A 180 éve álló épület mintegy állandó díszletéül szolgált a magyarság krónikájának: Petőfi beszédet mondott (ha szavalni talán nem is szavalt) itt a nevezetes márciusi iduson, nemzetőrök indultak innen a csatába, majd szabadságharcosokat végeztek ki falainál, Hentzi megpróbálta bombáival ezt is romba dönteni, sikertelenül, és a századforduló óta évről-évre ezrek emlékezzenek itt a forradalomról és szabadságharcról.

Az első köztéri szobrokat itt emelték a nemzet nagyjainak, először szinte titokban, utóbb óriási ünnepségek keretében. Itt ravatalozták fel a nemzet nagyjait, Teleki Lászlótól kezdve Kossuthon, Jókain és Adyn át egészen Klebersbergig. Átvonultak előtte az első világháborúba menő katonák, sorra dőltek romba mellette a házak a második világégéskor, 56-ban szovjet tankok húztak el falainál, a rendszerváltáskor pedig lelkesült tömegek várták itt a szebb jövőt.  

Itt: valójában mindez nem is a múzeumban magában történt, hanem a kertben, amely a pesti belváros legfontosabb zöldterülete és nemzeti emlékhelye volt és maradt. Az első, az 1850-es évek derekára nehézkesen megvalósuló angolparkból mára már talán semmi sem maradt, legidősebb fái is fiatalabbak lehetnek. Vasrácsos kerítése viszont, mely Ybl Miklós tervei alapján 1865-ben készült el, ma is megcsodálható, mint ahogy azok a szobrok és emlékművek is, amelyeket 1860 óta itt állítottak fel. 

A városiak számára közel kétszáz éve igazi értékét mégis leginkább az adja, hogy ide ki lehetett jönni egy-egy szép napos délután korzózni, randevúzni, játszani. A Múzeumkert, ahogy azt Molnár Ferenc is megörökíti a Pál utcai fiúkban, valóságos gyerekbirodalom volt, igazi játszótér, ahol labdázni, kergetőzni, körjátékozni lehetett. Pásztor Árpád Muzi címmel ifjúsági kisregényt is írt róla, a fővárosi lapok pedig rendszeresen beszámoltak az itteni nyüzsgő életről – meg a gyakran betört ablakokról és hasonló balesetekről. Sőt, Múzeum utcai oldalán a szocializmusban feltűntek a jellegzetes fémvázas hinták és mászókák is, immáron hivatalosan is játszótérként definiálva a területet. 

Ma ezt mégis elég nehéz elképzelni. Az épület lépcsője még csak-csak: az első tavaszi napsugaraktól késő őszig mindig üldögélnek itt emberek (az utóbbi években néhány, e célra kitett jópofa kanapén is), márciusban valóban ellepik a piros-fehér-zöld zászlócskák és májusban múzeumi majális is szokott lenni, mégis a park egy jó része inkább csak bokros, árnyékos, galambjárta „hátsó udvar”, letakart ponyvákkal, parkoló járművekkel vegyesen.

Rontja a helyzetet persze a kiskörút elmúlt évtizedekben jelentősen megnőtt forgalma is, igaz, cserébe ott a Pollack Mihály tér és Bródy Sándor utca díszköves, részben autóforgalomtól mentesített területe, amely némiképp ezt – legalább a hátsó részen – ellensúlyozni tudja. A Múzeumkertet gyerekzsivaj az 1990-es években kezdett rekonstrukciós munkák óta nem nagyon veri fel, és eltűntek a játékszerek is.

Csak néhány gumilabda maradt a fák ága-boga közé szorulva, vagy odvába csúszva. Amikor ezeket az öregedő növényeket kivágták, az arra járó muzeológus lehajolt értük. Majd leltározta, restauráltatta, és szeptember 20-án 18 órától bemutatja a nagyközönségnek is. A múlt beszédes tárgyaiként és jövő reménységeként: hisz a tervek szerint a Múzeumkert nagy megújulás előtt áll. Talán újra nem csak hűvös tisztelettel övezett nemzeti emlékhely lesz, hanem valódi, modern park, a belváros üde színfoltja, amely a városiak – és a mindenkori városi gyerekek – évszázadok óta nem változó leghőbb vágya.


Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!

Felhasználónév:
Jelszó:

Regisztráció | Elfelejtett jelszó