Egy darabka Firenze a Palotanegyedben

A VIII. kerület belső, Nemzeti Múzeumtól keletre eső része nem véletlenül kapta ezt a nevet: a legkülönbözőbb stílusú palotái Budapest legkülönlegesebb és legjobb hangulatú városrészévé teszik. A környéket az 1800-as évek második felében Mágnásfertálynak hívták: az ország legjelentősebb arisztokrata és gazdag polgári családjait mágnesként vonzotta a terület. Épültek is sorban a paloták, a historizmus és az eklektika legszebb példáit hagyva ránk. 

Ilyen a Lőrinc pap tér sarkán, a Krúdy utca 11.-re számozott épület is, amely a hazai neoreneszánsz építészet egyik legérdekesebb példája. Az 1898–1899-ben készült ház tervezőjét sajnos nem ismerjük pontosan, építtetőjét azonban igen: ő nem más, mint Reusz (Reuss) Henrik, aki a ház átadásakor már a Ráthonyi előnevet használta. Ez nem véletlen: Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai című monumentális könyvsorozatának Pest megyére vonatkozó kötetéből kiderül: Reuss Henrik „tápiósápi nagybirtokos, a millenáris ünnepségek alkalmával a közgazdaság terén szerzett kiváló érdemei elismerésével a magyar nemességet és a Ráthonyi előnevet nyerte díjmentesen”. A frissen szerzett nemesi címet a tulajdonos egy szép palota építtetésével ünnepelte meg: ez lett a ma látható Krúdy utca 11., amelynek bejárata fölött ma is látható Ráthonyi-Reusz kovácsoltvas családi címere. 

Látkép a Lőrinc pap térről (Fotó: Komporday Tamás)

Bérházból kollégium – majd társasház

A Krúdy utcai épületet 1916-ban veszi meg a Királyi Magyar Tudományegyetemi Alap, nemsokára már a Collegium Marianum Intézet lánykollégiuma működik benne. A II. világháború alatt 150 üldözöttnek menedéket adó intézet épületét 1950-ben államosították, akkor került az éppen szétbomló Pázmány Péter Tudományegyetem kezébe fiúkollégiumként (az egykori Nagyszombati Egyetemnek egyébként éppen ezért, az 1949–1951-es szakadás miatt van ma három jogutódja is: az ELTE, a PPKE és a SOTE). Az épület a rövid egyetemi kitérő után, 1956 óta újra lakóház. 

A neoreneszánsz épület szokatlanul harmonikus, méltó kistestvére lehetne a firenzei Orsanmichele-nek vagy éppen a Palazzo Strozzinak (utóbbi épület mása egyébként megtalálható a Nagykörúton, az Oktogon mellett). 

A jelenleg még zajló (várhatóan március végén befejeződő) felújítás során az épület emeletráépítést is kapott: az új, 9 lakásos szint a homlokzat vonalától 1-1,5 méterrel beljebb épül, az eredeti párkányzat takarásában, így – mivel lentről szinte nem is látszik – az utcaképi védelem alatt álló ház megjelenése is kevésbé sérül majd. Az egyre népszerűbb Palotanegyedben az effajta emeletráépítés egyébként nem ritka, hasonló történt a Lőrinc pap tér szemközti oldalán található Hotel Palazzo Zichy épületével és a közeli Mikszáth tér 2. alatti, Messner Arnold által tervezett neogótikus házzal is. 

A Lőrinc pap téri ház homlokzata már teljesen megújult (Fotó: Komporday Tamás)

Elrettentő példa: szépek a részletek, kivéve a konvektorkivezetést (Fotó: Komporday Tamás)

Többszöri nekifutás

A Krúdy utcai házat az elmúlt években többször is megpróbálták már felújítani, a jelenlegit megelőző, 2011-es felújítás azonban – amely tetőtérbeépítést is tartalmazott – látható eredmény nélkül félbemaradt. A mostani felújítás színválasztása nem éppen szerencsés: az új, halványlila, rózsaszínes árnyalat szebb ugyan, mint az eddigi, málló-omladozó, seszínű vakolat, ám a neoreneszánsz épületen feltűnően idegen hatást kelt, csakúgy, mint az egyik ablak alatt meghagyott, színre festett konvektorkimenet, amely ráadásul aszimmetrikusan töri át az ablak alatti párkányzatot. 

Ettől eltekintve az épület felújítása igényes munkának tűnik, újjáépítették a korábban nagyon rossz állapotban lévő, szétmállott homlokzatdíszeket és ablakkereteket is, és régi erejét mutatja az első emeleti sarokerkély fölött lévő zászlótartó szárnyas oroszlán is. Külön kiemelendő, hogy a homlokzatdíszek sima festést kaptak, nem pedig a korábban elterjedt, koszt bevonzó, a részleteket viszont elfedő kőporos vakolatot, így sokkal részletgazdagabbak és látványosabbak.

A Krúdy utca 11. felújításával a Lőrinc pap tér utolsó rossz állapotú háza is megszépült, új hangulatot hozva ezzel az egyébként is kellemes térre. Ha tehát legközelebb arra járunk, jusson eszünkbe: egy darabka itáliai reneszánsz mellett sétálunk el. 

Nyitókép: (Fotó: Komporday Tamás)