A mogyorófélék közül a legtöbben a bokron termőt ismerik, amely párosával neveli termését: ez ritkán nő fává. Nem úgy a Kis-Ázsiából származó törökmogyoró, amelynek termése ragacsos, gubacsszerű. Ebből kell kifejteni a mogyorószemeket, amelyek általában az előbbinél kisebbek, és a héjuk is vastagabb. Viszont legalább annyira finomak.

A törökmogyorót azonban általában nem emiatt, hanem egyszerűen szépsége, kúpszerű koronája és szívóssága miatt ültetik a kertekbe. Valószínűleg ez motiválta az előző századfordulón a svábhegyi Jókai Klub szomszédságéban álló Kauser-villa lakóit is, amikor a kert utca felé eső oldalán egy kis fasort alakítottak ki belőle. A Fővárosi Tanács pedig már a '70-es évek végén védelemre méltónak nyilvánította a fákat.

A pontos helyszín a XII. kerületi Hollós út 3. számú háza. Ahogy a kerítésén elhelyezett kis táblán is olvasható, ez az egykori Kauser-villa. Kauser József neve az építészet történetét ismerők számára ismerősen csenghet: ő fejezte be például a Szent István-bazilika építési munkáit Ybl Miklós halála után, ő tervezte a VIII. kerületi Jézus szíve templomot és még számos villát, bérházat és egyéb épületet. Egyszóval Budapest nagy építészeti korszakának sokat foglalkoztatott, neves építésze volt. 

A Hollós út az 1900-as évek elején (a mai Bajai Halászcsárda) (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Az 1880-es évek végén Kauser a Svábhegyen kezdett építeni: ezúttal saját családja számára egy nyaralót. Az építkezést megkönnyítette, hogy 1874-ben megindult a fogaskerekű vasút, melynek a Hollós út torkolatánál volt másfél évtizedig a végállomása is. A cég a kiépülő nyomvonal mellett olcsón felvásárolta az akkor még kopár telkeket, amelyekről éppen ekkortájt veszett ki a filoxéra miatt a szőlő, Kauser is tőlük vehette a területet. A környék ezekben az évtizedekben népesült be, sorra emelkedtek a gyönyörű svájci stílusú nyaralóvillák. „A Normafa út már teljesen kész – lelkendezett 1887 nyarán a Fővárosi Lapok újságírója –, s legszebbek rajta a Mérő-villa kettős loggiájával, egész kastély, a Lujza-lak, a Kriegner és Rosenthal-villa, mely utóbbi alatt Ujlaky kétemeletes nyaralója emelkedik. Ezek szomszédja Sonnenfeld irótársunk nyaralója s ennek átellenese, a festői balustradeokkal ékített Kauser-nyaraló.”

Hogy Kauser maga ültetett-e törökmogyoró-fasort a nyaralóépület elé, vagy egy leszármazottja, ma már nem tudjuk. Akkoriban mindenesetre ez kedvelt parkfa lehetett, mert több környékbeli villa kertjében is feltűnik, egy hatalmas példányát pedig a Béla király úton az ország legnagyobb törökmogyorójaként tartják számon.

Ha ma elsétálunk a hegyvidék e hangulatos kis utcájába, a Hollós útra, mely híven őrzi a századfordulós svábhegyi miliőt, tizenkét magas, egyenes törzsű fát láthatunk a kerítés mögött. Némelyik törzsét vastagon borostyán takarja, koronájuk néhol már összeér. Mintha apostolokként őriznék az elegáns villát, amely a közelmúltig az ausztrál nagykövet rezidenciájaként szolgált. (És most épp eladó: akit érdekel a kert és a villa, itt talál róla képeket.)

Égbe nyúló törzsek, fiatalító metszésen átesett koronák (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Védelem alatt áll(t) (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

A fák egy közel 3500 négyzetmétere kertben állnak, egészségi állapotuk jónak tűnik. Védelemükről egy kis hatszögletű (fővárosi védelmet jelző) tábla tudósít. Igaz, hogy tulajdonképpen hivatalos védettségüket 2008-ban már megszüntették, de ez valószínűleg az évszázados fasort nemigen rázta meg. Ők, ha minden jól megy, még száz év múlva is teremni fogják itt a ragacsos gubacsba rejtett mogyorókat.