Aligha van frekventáltabb történelmi helyszín Budapesten a Szentháromság térnél. Itt áll közel nyolcszáz éve az a ház, amelyet a legtöbben Óvárosházaként ismernek (joggal: a török kor után 160 évig ez volt Buda városháza). A korábbi korok homályba vesznek: biztosnak csak annyi látszik, hogy a XIII–XIV. században már lehetett itt, a Várhegy legmagasabb pontján valamilyen épület. No de ne vágjunk a történet közepébe! Inkább kövessenek bennünket a pincétől a padlásig, egy sajátos kőbe és téglába fogalmazott időutazásra!

Korok és kövek: ez fogad a földszinten (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Szabó Levente, a Hetedik Műterem vezetője Kontur András szobra előtt (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

A lényeg: a részletekben (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Kívül-belül megújult épület, Pallasz Athéné védelmében (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Ha belépünk az épületbe a Szentháromság utcából, egy csodálatos fedett udvarba jutunk. Szemközt vakolatlan fal: egy képbe sűrített történelem. Bal oldalán kőből rakott házfal, aljában kibontott középkori boltívek, talán egykori árkádok vagy ülőfülkék nyomai. Jobbra vegyesen rakott falazat: ezt a háborús rombolás után emelték, építőanyagként használva minden elérhető töredéket, meg persze téglát. Középen modern szobor: Kontur András Napszobor című alkotása, szép reflexió a rusztikus felületek esztétikájára és a modernség formavilágára.

Az egész kompozíció így egyben az, amiért ez az építészeti projekt igazán értékes és figyelemreméltó. Hiszen a 2014 óta tartó munka nagyon alapos régészeti feltárással kezdődött, amikor napvilágra kerültek az egykori értékek. Az egész vállalkozás átgondolt értékmegőrzési koncepcióval párosult, míg végül a modern kor igényeiből egy jottányit sem engedve létrejött egy rendkívül izgalmas, harmonikus és kortárs téregyüttes.

Jelen van itt az is, amit nem látunk: a historizáló burkolat alatt a legmodernebb gépészeti megoldások bújnak meg, és így van ez az épület egészében is: a történelmi miliőt a legkisebb részletig tiszteletben tartó háttérként kísérik a szellőző- és fűtőberendezések, az optikai kábelek, biztonsági rendszerek és hasonlók. Az elrejtés egyfelől technikai-építészeti bravúr, másfelől viszont mutatja azt a rendkívüli alázatot, amellyel a Szabó Levente vezette Hetedik Műterem a feladathoz viszonyult. 

Ősrégi falak, vadonatúj bútorok (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Kő és szikla (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Boltív és egy egykori lejárat nyomai (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

És van még lejjebb is: lejárat a pincéből a hegy gyomrában lévő barlangba (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

A pince: mélységes mély múlt
Az épület régmúltjáról leginkább a pinceszint mesél. Odalenn a középkor levegője fogad – egyébiránt pedig ez a szint a vendéglátást szolgálja, illetve rendezvényeknek és történeti kiállításnak ad majd helyet. A tatárjárás után alapított városnak a mai Szentháromság tér már akkor is központi területe volt, valószínűleg házakkal beépített, zsúfolt vásártérként szolgált. A föld alatt pincék, raktárak, jégvermek voltak, melyeket néhol a sziklába vájtak, hisz ez volt a Várhegy legmagasabb pontja. A szép súrolófénnyel megvilágított terek ezeket a korai századokat teszik láthatóvá, a kortárs dizájnbútorok pedig izgalmas párbeszédben vannak velük (és persze egyúttal diszkréten rejtik a modern gépészetet is). 

Étterem a földszinten: megnyitott tér az Úri utca felé (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

A fedett belső udvar fényei (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Végh András, a Budapest Történeti Múzeum Vármúzeum igazgatója – az intézmény végezte a régészeti feltárást (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Titok a kis részletekben: a megőrzött harang (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Földszint: az újrakezdés lendülete

A földszint tulajdonképpen két fedett és egybenyitott udvarból áll, kijárattal az Úri utca felé. Az árnyékolók szűrte napfény és a hol rejtett, hol karakteresen jelen lévő világítótestek különlegesen szép, szórt fényben mutatják a történelmi falakat és boltíveket. Csak derékmagasságig maradt belőlük olyan, amelyet még Mátyás király is láthatott – javarészt itt már az 1686 utáni újjáépítés során kialakított tereket találjuk.

Az éledező város új városházának szánt épületet az elpusztult lakóépületek törmelékén 1702-ben kezdték el építeni az itáliai Venerio Caresola vezetésével. A budai magisztrátus nyolc év múlva vehette birtokába – azokban a szobákban üléseztek a városatyák, ahol hamarosan könyv- és érembolt nyílik.

Apropó, érmek: a földszinten ma egyúttal éremkiállítás is nyílik, ahol nagyon igényesen kialakított térben kísérhetjük végig a magyar pénztörténet korai századait. A Királyok pénzei – Budavári pénzverés a középkorban elnevezésű kiállítás nemcsak a felnőttekhez igyekszik szólni, hanem számos olyan interaktív elemet tartalmaz, amelyek a kisebbek figyelmét is leköthetik. E kiállítás egyébként a 2020-ra tervezett MNB Pénzmúzeum és Látogatóközpont előfutárának is tekinthető. 

Barokk lépcsőház visz az emeletre (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Nagy tárgyalóterem az emeleten, két eredeti kályhával (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Tágas előadóterem, a falon régi térképekkel (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Kisebb tárgyaló, a falon az épülethez illeszkedő villanykapcsolóval (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Zegzugos belső terek és folyosók az emeleten (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Az emelet: a barokk virágzása

Az emeletre széles, tekintélyt parancsoló lépcsőház visz föl. Ez már a barokk kor, ugyanis a házat 1770 és 1774 közt a híres Nepauer Máté vezetésével újjáépítették és bővítették. A kor ízlése szerint itt ünnepélyes, egybenyíló teremsort alakítottak ki. Ezekben most előadótermek és tárgyalók kaptak helyet. A látogatók elől ez már elzárt terület lesz, ide csak a hallgatók és az alapítvány munkatársai léphetnek be. 

Persze az emeleti szinten is mindennek regényes története van, legyen szó az Erdélyből idekerült díszes ajtóról, ablakkeretekről vagy a szinteket összekötő csigalépcsőről. Az érdeklődők e rövid történeteket kis táblákról ismerhetik meg – nemcsak itt, hanem az épület minden szintjén – magyar, angol vagy kínai nyelven. (Igen, kínai: a turizmus és a keleti nyitás jegyében és szolgálva a hamarosan induló képzési kapcsolatokat is.) Az emeletről még impozánsabb látványt nyújt a fedett belső udvarokban kialakított kávézó és vendéglő.

Arról, hogy az épület homlokzata milyen volt e barokk korban, nem maradt fenn hiteles adat. (De a sarokerkény például ekkor készülhetett. Tudják, amelyik alatt Pallasz Athéné üldögél, és reméli, többet már nem lopják ki a kezéből a lándzsát.) A mostani helyreállítás Klösz György XIX. század végi fotója alapján készült. 

Izgalmas találkozás: gerendák és irodák (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Természetes fény ragyogja be az egykori padlásteret (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

De itt sem hiányozhatnak a dizájnos lámpatestek (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Ahol a világháborúban megsemmisült a gerendázat, oda kortárs építészeti elem került (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

A tetőtér: modern irodák, ősrégi gerendák

A tetőtérbe érve egyre inkább a kortárs építészet megoldásai tűnnek szembe. Meg a barokk kori vörösfenyő gerendák, melyek évszázadok óta tartják a tetőzetet, már amennyi megmaradt belőlük Budapest 1944–45-ös ostroma után, amelyben az épület több súlyos találatokat kapott. 

A budai Városházának, majd az I. kerület közigazgatási központjának helyet adó épületben a háborús károk helyreállítása után egy ideig múzeum, majd kutatóintézet működött. És ez lesz ezután is. A Magyar Nemzeti Bankhoz köthető Pallas Athéné Domus Sapientiae Alapítvány és a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány különböző tudományos műhelyeket hoz ide.

Új neve ez lett: Bölcs Vár. Itt kap helyet a győri Széchenyi István Egyetem Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Program menedzsmentje és a Transzdiszciplináris Specializáció. Emellett a Pécsi Tudományegyetem Geopolitikai Doktori Programjának oktatói és hallgatói élvezhetik majd a páratlan hangulatú tetőteret, ahol kis belső teraszról a Halászbástya és az Óvárosháza tornyára látni. 

Exluzív terasz a belső udvar felett (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Ha az íróasztalunktól ilyen kilátás lenne... (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

A szinteket összekötő csigalépcső (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Erre még Hadik András is odafordítja titokban néha a fejét... (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Mi tagadás, irigyeljük azokat, akik ezután itt dolgozhatnak. Példamutató épületrekonstrukció jött létre: ez még minden oktatási tevékenység előtt, már önmagában nagyon fontos tanítás mindenkinek arról, hogy ilyen bátran, ilyen kreatívan és kortárs módon, de mégis alázatosan is lehet viszonyulni a műemlékeinkhez.