A Rózsadombra felkapaszkodó út első szakaszán hosszú évtizedekig aprónak tűnő, egyemeletes ház szerénykedett a komoran fölé magasodó szomszédai között. Ez volt egykor a Bánffy-palota, melyet a névadó báró, Bánffy Dezső és családja építtetett a XIX. század legvégén. A hely jelentősége ezzel jelentősen meg is nőtt, Bánffy ugyanis Wekerle Sándor és Széll Kálmán regnálása között a Magyar Királyság miniszterelnöki tisztségét is betöltötte, ezenkívül a képviselőház elnöke és több vármegye főispánja is volt, élete alkonyán pedig királyi főudvarmesterré is kinevezték. 

A kemény, határozott (és ezért sokat bírált) politikust pályája vége felé sem felejtették el. 1903. augusztusában például nem más látogatta meg, mint a Nagyváradi Napló tudósítójaként (is) dolgozó Ady Endre, aki az utókor szerencséjére nem csupán Bánffy politikai gondolatait írta le a cikkében, hanem a „Bimbó úti remete” otthonát is. Ennek köszönhetően lehet sejtésünk arról, hogy is festhetett az épület belső része eredeti pompájában. Itt át is adjuk a szót Adynak: 

„Kiküldött tudósítóink ma reggel 9 órakor csengettek be a meredek budai úton levő csendes palotába, amely elég közel van a miniszterelnöki palotához s elég távol a közélettől, hogy onnan madártávlatból nézhesse a bölcs az eseményeket. [...] A csendes palota erdélyi stílű folyosóján a szolga jelenti, hogy a kegyelmes úr reggelizik, de nagyváradiakat szívesen fogad. Dolgozószobájába megyünk. Ez ő maga, Bánffy, az erdélyi magyar.

A bútorok ízlésesek, magyarosak, a falon Tisza Kálmán arcképe függ, oldalt II. Rákóczi Ferenc daliás arcképe, távol a király néz le a látogatóra, aztán az ősök és Bánffy családjával. Füzetek az asztalon: a napipolitika forrásai. Horvát–magyar autonóm törvények, a Magyar Közélet, Magyarország nemzetiségi térképe.

De van ott más is. Az íróasztalon a két híres szobor: Apponyi a csengővel, kétségbeesett ábrázattal tehetetlenül s görbe lábakkal és „fürdés után” Széll Kálmán lepedőben, kéjes borzongással. Aztán a híres malac, selyemfrakkban két lábon. Hárfát penget a kis disznó. Hej, hogy elfogytak onnan a konyhamalacok! A magyarság illatos levegője terjeng a szobában, tele van dokumentumokkal, oklevelekkel, a magyarság igazaival. Ám nyílik a szomszéd szoba ajtaja, s apró, fürge lépteivel közeleg Bánffy báró. [...]”

A palota már rendőrségként 1952-ben, a Magyar Rendőr felvételén (Forrás: Fortepan)

A fényes szobákba rendőrök költöznek

A palotácska tehát egykor igen fényes rezidencia lehetett, amit az is bizonyít, hogy a Bánffyak után szintén egy főnemes lett a tulajdonosa: gróf Majláth József. A XX. század elejei lapok ezért gyakran Majláth-palotaként is hivatkoznak rá, mint például a Magyarország 1938. május elsejei lapszáma, amely arról értesíti az olvasókat, hogy az egykori pompázatos nemesi rezidencia hivatali funkciót kap: a II. kerületi rendőrkapitányság otthona lesz. Az újságból azt is megtudhatjuk, hogy az akkoriban gróf Teleki Ádám tulajdonában lévő házban a grófi család már régóta nem lakott bent, az utolsó esztendőkben „a hatalmas, stukkós mennyezetű termekből álló egyemeletes magánpalota üresen állt”. Ekkor azonban el nem, csak bérbe adták: a rendőrség 12 ezer pengőt fizetett érte évente. 

A lap részletes leírást közöl az épületről, amelyben akkor már „toloncházból vezényelt toloncnők és toloncok sikálnak, tisztogatnak. Az első emeleten hatalmas termek sora van, itt rendezik be Gulovics Andor dr. rendőrfőtanácsos, kapitánysági vezető szobáját. A főtanácsos nagy, teremnek beillő szobája mellett Szacsvay András dr. rendőrfőtanácsos fogadószobája lesz. A rendőrfőtanácsosok szobáiba az út elegáns folyosókon át vezet. Hatalmas márványoszlopok díszítik a folyosókat, egyáltalában az egész palota csupa márvány, csupa nemes anyag. Az előadó rendőrtisztek szobái mellett van az egyik grófi fürdőszoba, amelyet meghagytak így, ahogy volt: beépített süllyesztett márvány fürdőmedencével, márványmosdókkal. Egyelőre nem tudják a kapitányságon, hogy mire fogják felhasználni a páratlan fényűzéssel berendezett fürdőszobát. A fürdőszoba mellett egy erkélyes WC van. Az erkély a Rózsadombra nyílik. A földszinten van a grófi garázs, amelyet megtartanak eredeti rendeltetése számára: a rendőrség egyik riadóautóját garazsírozzák itt”.

Napok alatt lett fogda az istállóból

Ugyanebben a cikkben meglepő érdekességeket is olvashatunk: „Eredeti rendeltetésétől eltér azonban a szuterénben lévő lóistálló, amelyet az építészek napok alatt fogdává változtattak át. Ahol egykor nemes lipicaiak ropogtatták az illatos szénát és a zabot, most a kapitányság foglyai számára rendeztek be ideiglenes otthont. Ez a pincehelyiség igazolja azt a mondást, hogy hűvösre kerül az, akit becsuknak, mert jó néhány fokkal hűvösebb itt a temperatúra, mint akár egy emelettel feljebb. A konyhából irattárat csináltak, már át is vándoroltak a Gyorskocsi uccából a kapitánysági iratcsomók. Napfényes, levegős úri otthont kapott végre a II. kerületi kapitányság. A II. kerületi osztály parancsnokságát is természetesen itt szállásolják el. Ugyancsak itt kap hajlékot a rózsadombi rendőrőrszoba is. A grófi palota cselédlakásainak falait elvették, egy nagy terem lesz a földszinten lévő cselédszoba sorból, itt lesznek az őr-szobák, a legénységi pihenők.”

Az átalakítások során a rendőrök egy titkos lépcsőre is rábukkantak, amely az egyik cselédszobából az egyik emeleti szobába vezet, és amelynek funkcióját nem tudták kideríteni, ám a főurak magánéletét ismerve ma már azért lennének tippjeink. „Ma már senki sem tudja, hogy milyen célt szolgált ez a rejtett csigalépcső, a kapitányság minden esetre jól tudja felhasználni, mert közvetlen összeköttetést teremt a kapitányság vezetője és a rendőrőrszoba között.”

Így festett a palota 2014-ben, az átépítési munkák kezdetekor (Fotó: Google)

Az újkori történet: pusztulás, majd átépítés

Hihetetlenül színes történet, és még csak 1938-at írunk! A ház ezt követően sokáig a rendőrség otthona maradt, a nyolcvanas évek derekán azonban már új funkciók is felbukkantak benne. 1981-től a KISZ politikai képzési központjaként diákprogramok helyszíne lett, 1986 áprilisában a Magyar Nemzet viszont már a Mozgalmi Propaganda Centrum rendezvényhelyszíneként hivatkozik rá. Ezt követően egészen a kétezres évek második feléig nyelviskola működött benne, mígnem több tulajdonosváltást követően, 2007-ben meg nem kezdte az átépítését egy ingatlanbefektető cég. A munkák azonban félbeszakadtak, az épület pedig üresen állt, állapota gyorsan romlott, vevő pedig a meredeken csökkenő vételi ár ellenére sem akadt rá sokáig. 

A fővárosi helyi védettség alatt álló épületről 2014-ben írta meg a II. kerület lapja, hogy hosszú hányattatás után végre rendeződhet a sorsa, és a kivitelező elkezdte a munkálatokat. Az átépítést azonban ekkor sem siették el, hiszen a ház csak most, 2018-ban kerület átadáshoz közeli állapotba. 

Ilyen lesz az épület a jövőben (Fotó: Bukovszki Péter/pestbuda.hu)

A felújítás során a védettség következtében kötelezően megtartandó részek (az eredeti homlokzat) mellett azonban a ház jelentős mértékben átalakult. Az egykor egyemeletes palota a ráépítéseknek köszönhetően magasságban „beérte” szomszédait, az új rész üvegfelülete azonban szinte kirobbantja a házat az utcaképből. Az interneten fellelhető ingatlanhirdetésekből pedig kiderül, hogy a 880 négyzetméteres telken lévő hatszintes, összesen 3520 négyzetméteresre bővített területű épületben két földszinti üzlethelyiséget és „a főváros legexkluzívabb irodakomplexumát” alakítják ki. 

Bár a ház eredeti homlokzatát felújították, a ráépített emeletek kialakítását elnézve mégis felsóhajtunk, és azt kérdezzük magunkban: nyilvánvalóan lényeges a befektetői érdek, de mégis mit gondolna vajon a külcsínről Bánffy gróf?