Két önálló sziget összekötéséből egy új

A Filatorigát megállónál szállunk le a HÉV-ről, majd rövid séta után elérjük a K hidat. Meglepve tapasztaljuk, hogy a sziget emblematikus, vasszerkezetes bejárata mennyivel másképpen fest egy átlagos nyári délelőttön, mint a Sziget Fesztivál idején. A hömpölygő tömeg helyett csak egy-egy autóval találkozunk, amelyek a sziget belseje felé igyekeznek.

A K-híd vasszerkezetes bejárata a Filatorigátnál (Fotó: Putz Orsolya/pestbuda.hu)

Később – többórás felfedezőutunk végén – tűnik fel, hogy az autósok nagy része tanulóvezető, ugyanis a szigeten kialakított parkolók és a gyér forgalom ideális helyszín az autóvezetés fortélyainak elsajátítására.

De ne szaladjunk ennyire előre! Mielőtt belépnénk a szigetre, álljunk meg egy pillanatra a K hídon, és gyönyörködjünk az elénk táruló látványban! A Duna sebesen folyik alattunk, jobbra a munkába igyekvőktől nyüzsgő Óbuda, a felette magasodó Budai-hegységgel, szinte karnyújtásnyi távolságban a régi gyárkémények. Balra az esőtől zöldellő, üde növényzetű sziget hívogat, hogy lépjünk be fás-ligetes birodalmába.

A Hajógyári-sziget vízpartja (Fotó: Putz Orsolya/pestbuda.hu)

Ilyen csábításnak nem lehet ellenállni, kíváncsian indulunk felfedezőútra, hogy bejárjuk a több mint 100 hektáros területet. A térképről Hajógyári- vagy Óbudai-szigetként ismerjük a Margit-szigettel és a Népszigettel szomszédos szigetet, amely eredetileg két különálló sziget volt. A Nagy- és Kis-Óbudai szigeteknek a XIX. századig nem volt összeköttetésük.

Amikor azonban az 1835-ben Széchenyi István kezdeményezésére létrejött Első Duna-gőzhajózási Társaság hajógyárat alapított a déli, azaz a Kis-szigeten, a hajógyár vezetői úgy döntöttek, hogy feltöltik a sziget csúcsát. Így jött létre a két szigetből egy új, és alakult ki a mai öböl, amelyet akkoriban téli kikötőként használtak.

A Duna sebesen folyik a híd alatt (Fotó: Putz Orsolya/pestbuda.hu)

Az 1955-ben átadott K-hídon továbbindulva két kérdés is felmerül bennünk. Egyrészt miért K híd a K híd, másrészt miért szeli ketté az autóutat egy vasúti sín. Egyik válaszon sem kell sokat gondolkodnunk. Ha jobban szemügyre vesszük a híd tartószerkezetét, megfigyelhetjük, hogy K alakú elemekből áll. Ha pedig néhány évtizeddel korábbi leírásokat olvasunk a városról, akkor az is kiderül, hogy a vasúti sín egykor nemcsak a hídon futott keresztül, hanem a rendszerváltás utáni években felszámolt hajógyárig tartott.

A K híd a K alakú elemekről kapta a nevét (Fotó: Putz Orsolya/pestbuda.hu)

A Gyerek-sziget

A járdán figyelmesen haladunk tovább a sziget belseje felé, hogy ne képezzünk útakadályt a minket kerülgető kerékpárosoknak. A rövid bevezető szakasz után zsongó életkép tárul elénk: a parkolóban két autóból is egy-egy kutya ugrik ki, és várja türelmetlenül gazdáját, hogy szokásos napi sétájukra induljanak a zöldellő réteken, amikor egy kisbusz érkezik. Pillanatok alatt óvodások lepik el a parkolót, szaladgálnak, kiabálnak a jó levegőn, hogy a kísérő felnőttek alig győzik kettes sorba állítani őket. Miután elhalad a gyereksereg, mi is továbbindulunk a kanyargó utak egyikén.   

A Gyerek-sziget pavilonjai júniusban láthatók (Fotó: Putz Orsolya/pestbuda.hu)

Rövidesen a csendet fűnyíró zaja töri meg: a sziget több pontján több tucat szakember dolgozik. Így már érthető, kiknek a keze munkáját dicséri a szép, rendezett pázsit, a kihelyezett szemetesek és a működő ivókutak. De nem ők az egyetlenek, akik a sziget otthonossá tételén szorgoskodnak. A parkos rész egyik szegletén kürtőskalácsos-bódét állítanak fel, a másik oldalon csúszdát raknak össze, a vattacukorárus mellé egy mindenféle finomságokat kínáló stand települ.

Szép, rendezett pázsit fogad a Hajógyári-sziget belsejében (Fotó: Putz Orsolya/pestbuda.hu)

Gondos munkával állnak össze a pavilonok, padok és más kiállítóhelyek. De kiknek készül ilyen nagy igyekezettel ez a szórakoztató- és élménypark? Kiket üdvözöl a Sziasztok! feliratú kapu? A válasz kézenfekvő: a szigetet júniusban a gyerekek veszik birtokba, ugyanis június 1-je és 23-a között hétvégenként gyerekszigetté alakul a terület. E rendezvény előkészületeinek lehetünk tehát szemtanúi.

Az óriáscsúszdák egész évben várják a látogatókat (Fotó: Putz Orsolya/pestbuda.hu)

De ahogy körbenézünk, úgy tűnik, hogy a gyerekek már most is élvezik az itt töltött időt. Ezt felnőtt fejjel is meg tudjuk érteni, hiszen nekünk is kedvünk lenne kipróbálni a hatalmas óriáscsúszdák egyikét, sőt sorra lecsúszni az összesről. Vagy akár a csúszdapark melletti játszótéren önfeledten játszó gyerekekhez is szívesen csatlakoznánk, ha nem tudnánk, hogy furcsán néznének, amint felülünk a nekik készült hintára, hintalóra vagy beülnénk a homokozóba. Bár az tény, hogy arra nem vágyunk, hogy minket is úgy elásson a társunk kavicsban, hogy csak a fejünk látszódjon ki.

A Duna szomszédságában

Még megvárjuk, hogy a legbátortalanabb kislány is le merjen csúszni az óriáscsúszdán, aztán továbbindulunk, amerre a lábunk visz. Nem telik bele pár perc, az Óbudai-sziget hajóállomáson találjuk magunkat. Sajnos csak a kilátást csodálhatjuk meg, mert a magas vízállás miatt egyik BKK-hajójárat sem közlekedik.

Az Óbudai-sziget hajóállomása (Fotó: Putz Orsolya/pestbuda.hu)

A hajókázás elmaradásáért kárpótol minket a látvány: a pesti oldalon lakóparkok magaslanak, a távolban feltűnik a Duna Aréna és a Népsziget is. Amilyen hatalmas volt a lárma az óriáscsúszdáknál, olyan nagy itt a csend. Csak a víz csobogását hallani, amint a Duna hullámai nekiverődnek a partnak. Észre sem vesszük, szinte akaratlanul indulunk el a gáton, amely hangulatos sétára hív.

A kiépített, árnyas kavicsos út ideális a futóknak, kerékpározóknak vagy a könnyed sétára vágyóknak. Hála a gátat szegélyező erdőnek, amelyet – a balesetveszélyre figyelmeztető tábláknak köszönhetően megtudjuk, hogy galériaerdőnek hívnak – a szigetnek ezen a részén elviselhető a hőség. Nem úgy a Dunán!

Figyelmeztető tábla a gátat szegélyező erdőnél, amit galériaerdőnek hívnak (Fotó: Putz Orsolya/pestbuda.hu)

Elismerően figyeljük a Honvéd-Domino Kajak-Kenu Szakosztályának sportolóit, amint kenujukkal éppen vízre szállnak a délelőtti forróságban. Néhány lépésre a kajakosoknak, kenusoknak otthont adó épülettől egy emlékfa mellett állunk meg, amelyet Ladányi Ernő tiszteletére készítettek barátai.

A Honvéd-Domino Kajak-Kenu Szakosztályának sportolói éppen vízre szállnak a kenujukkal (Fotó: Putz Orsolya/pestbuda.hu)

Egy emlékfa, amelyet Ladányi Ernő tiszteletére készítettek barátai (Fotó: Putz Orsolya/pestbuda.hu)

A töltésen továbbhaladva egy elkerített térségre leszünk figyelmesek. A fák lombkoronája között egy nagy épület, úszómedence, teniszpálya és kalandpark részletei sejlenek fel. A lekerített részt elhagyva ismét fás és füves részek váltják egymást. A réten és a fák között hol a szabadságtól mámorosan rohanó kutyákat pillantunk meg, hol az unokájukat biciklizni tanító nagyszülőket, hol egy-egy babakocsival futó apuka suhan el mellettünk. 

A réten fitneszparkot is kialakítottak (Fotó: Putz Orsolya/pestbuda.hu)

A szigeten fás és füves részek váltják egymást (Fotó: Putz Orsolya/pestbuda.hu)

A Sellő-szobor (Fotó: Putz Orsolya/pestbuda.hu)

Az idilli kép, vagyis az, ahogyan Budapest zaja elől a természetbe menekülnek a városlakók, a Margit-szigetet juttatja eszünkbe. A különbség pusztán annyi, hogy a szomszédos sziget jóval kiépítettebb, így sokkal több embert vonz. Elmélkedésünből az a felismerés térít vissza a valóságba, hogy elfogyott a lábunk alól az út, azaz, hogy elértük a sziget csúcsát.

Ez az első rész, ahol le tudunk menni a partra. Szerencsésnek érezzük magunkat, hiszen a földet elborító kagylók arra engednek következtetni, hogy máskor itt is a Duna az úr. Kis pihenőt engedélyezünk magunknak, amíg megcsodáljuk az elénk táruló panorámát: a Dunát a rajta átívelő vasúti híddal és az egykori Óbudai Gázgyár épületeit.

Kagylók a parton (Fotó: Putz Orsolya/pestbuda.hu)

A Óbudai Gázgyár épülete a túlparton, a III. kerületben (Fotó: Putz Orsolya/pestbuda.hu)

A vasúti híd átível a Duna felett. Gyönyörű innen a látvány (Fotó: Putz Orsolya/pestbuda.hu)

A többórás barangolás után a sok benyomástól kellemesen elfáradva érkezünk vissza a kiindulási pontunkhoz, ezért elhatározzuk, hogy a sziget déli részét egy következő alkalommal fedezzük fel. Az élmények feldolgozása közben boldogan állapítjuk meg, hogy a Hajógyári-sziget nemcsak a Sziget Fesztiválra érkező több százezer főnek biztosít bulihelyszínt a nyár néhány napján, hanem a maga természeti és épített örökségével az év minden napján várja a felfedező kedvű látogatókat.

Nyitókép: Lombok között lehet sétálni a Hajógyári-szigeten (Fotó: Putz Orsolya/pestbuda.hu)