A Margit-szigeten, legalábbis ha fákról van szó, minden történet József nádorral kezdődik, a legmagyarabb Habsburggal. Az 1800-as évek első évtizedeiben ő tette csodálatos parkká a területet – kezének nyomát máig érezhetjük. Szenvedélyes kertész hírében állott, szalmakalapos, sáros nadrágos alakját sokan megörökítették, anekdoták sora kapcsolódik hozzá. Szóltunk már a pestbuda.hu oldalain az általa ültetett narancseperfáról, a lenyűgöző szépségű ősplatánról és a mostoha sorsú feketefenyőkről is – de ezeken kívül is van még néhány idős fa, amelyet a nádor plántált el a szigeten, vagy amelyeket még ő is láthatott fiatal csemeteként. A Margit-sziget valóban e tekintetben is kivételes hely. 

Hét testvér: a szigeti platánelőd

A nádorhoz kapcsolódó történetek sorában gyakran felbukkan a „Hét testvér platán” sztorija is, amely aztán a magyar nyomtatott sajtóban, kisebb módosulásokkal, az 1870-es, 1880-as évek óta számos alkalommal felbukkant. Valahogy így szól 140 évvel ezelőttről, 1878-ból:  „A boldog emlékű József nádor nagy kertész volt. Sok fát ültetett el személyesen s egyet sem engedett úgy elhelyezni, hogy azt ő ne lássa. Valahogyan egyszer csak elkezdett a szigeten egy furcsa fa nőni. Tarka Platán. Sohasem hallották ezelőtt hírét. A főherceg nagy kíváncsisággal várta, hogy mi lesz ebből a csemetéből ? Hogy szem előtt legyen, oda ültette a lakása elé. Akkoriban még csak akkora volt, mint egy jókora sétabot. Az 1838-ki árviz, mely korántsem tett a szigeten akkora rombolást, mint a 76-diki, mert csak két napig tartott, a nagyreményű tarka platán fát derékban ketté törte. A tetejét elvitte az ár, a törzsének egy kis része megmaradt. A herceg vigasztalhatatlan volt. Az ő unikum fája oda lett! A sziget büszkeségének vége van! Pedig dehogy volt vége! A tarka platán-fa elkezdett a törzse tetején hajtásokat hozni. Hét ága nőtt. A főherceg valamennyi kertésze úgy őrizte ezután, mint a két látó szemét. Az az óriási platán-fa ott a főhercegi lak előtt, melyről minden ember azt hiszi, hogy van legalább kétszáz esztendős, nem más, mint a boldog emlékű nádor tarka platánja. Még most is látni lehet, hogy azok az óriás ágak egészen alulról indultak szét. Ma már árnya alatt egy kis tábor férhet el. És ez a fa unikum ma is a maga nemében. Ős anyja a tarka platánoknak. Az országban levő többi példányokat mind e fáról szaporították. Mindenik eredete e fához tér vissza. A sziget mostani tulajdonosa is nagy becsben tartja. Nem ok nélkül. Gyönyörűbb példányt festeni sem lehet, s a főherceg kedves családjának a legkedvesebb tartózkodási helyet adja.”

A nádori nyaraló az 1800-as évek közepén, a képen balra már felismerhető a többtörzsű platán (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A nádori nyaraló, a kép bal szélén a legendás Hét testvér platánnal (Forrás: MANDA archívum VF_2014_233_1_01)

Kilátás a parkra a nádori nyaraló sarkától: bal oldalon egy impozáns méretű kis levelű hárs, jobbra a legendás Hét testvér platán lombja látszik (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György)

Ezt a fát, ahogy a későbbi források hozzáteszik, a nádor elnevezte a „Hét testvér fájának”. Persze valójában e tarka levelű facsemete nem csak úgy magától került ide: sokan tudni vélik, hogy személyesen hozta egyik olaszországi útjáról, s a maga két kezével ültette el a termékeny szigeti földbe, a kolostorromok falának támaszkodó egykori nádori nyaraló elé (talán) 1808-ban vagy (inkább) 1822-ben vagy (leginkább) 1828-ban.

„Az 1838-iki nagy árvíz idején karvastagságú lehetett, a jégzajlás azonban eltörte s a pusztulás után a kertész bekötözve, összeragasztva, támogatva, gondosan ápolgatva, remegve várta a nádort. József nádor könnyezve állt meg rongyokba takargatott kedvence előtt, de aztán így kiáltott fel: »Nyomorékot nem tűrök, fáj a vesztesség, de le kell vágni tőből« s levágatta. Hét ágat hajtott még az 1838-iki tavaszon a csonka platán, meghagyatta a nádor mind a hetet és elnevezte »Hét testvér«-nek” – szól a drámaibb verzió szerint a történet.

Egyes szerzők azt is tudni vélik, hogy az elnevezés egy híres, Konstantinápoly melletti facsoportozatra utal: arra a hét ősöreg platánra Bujukderében (ma Büyükdere), amely alatt állítólag az első keresztesek seregei is megpihentek még Bouillon Gottfried vezetésével. A törökországi fák korát sokáig négyezer évesre becsülték – ehhez képest szinte eltörpül, hogy Krúdy Gyula a nádor héttörzsű platánját nagyjából ezerévesnek tartotta egyik írásában. Persze mindkét szám erős túlzás, a platánok (és általában a fák) nem érnek meg ekkora kort.

Az impozáns méretű Margit-szigeti fa már az 1800-as évek végére a sziget egyik látványossága lett, rajzok, fényképek is megörökítik. 1882-ben belecsapott a villám, két erős ágát letörte. 1905-ben Kardos Árpád mérése szerint az ötágú, kissé már beteges fa törzsének kerülete 7,6 méter volt, ágainak hossza 11–15 méter, az egész korona átmérője 27 méter, a fa magassága 25 méter volt. (Tehát nagyjából akkora lehetett, mint a most látható hétágú platánutód a Palatinus előtt.) A Hét testvér platán az 1930-as években pusztult el végleg.

Hét vezér: az újjászületés új legendája

A platán, mint látszik, szívós fa: a jeges árvíz meghétszerezte erejét. Bár árvizek később is voltak, de olyan pusztítást egy sem okozott már, mint az 1838-as. Okozott viszont más: nem a víz, hanem az ember. 

Platán és Palatinus (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Háborús sérültek: a szökőkút melletti platánok is a világháború után lettek többtörzsűvé (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

A II. világháború végén elkeseredett harc folyt Budapesten a szovjet és a német csapatok közt. E harc egyik legpusztítóbb színtere éppen a sziget volt, ahová a befagyott Dunán át harckocsikkal is be tudtak hajtani. A fák, bokrok, mindenféle növények útban voltak: letaposták, levágták, kitörték őket. Megsérültek többek közt a szökőkút környéki platánok, a Nagyszálló melletti óriás vadgesztenye vagy a Víztorony melletti csodálatos kőris, Arany János egykori kedvence. Háborús sérült lett a Palatinus előtt álló, akkor már 100 évesnél is idősebb platán is. 

Az élet azonban újult erővel virágzott ki a romokon. A sziget bejáratánál, a szökőkút mellett ma öt, alacsonyan elágazó platánóriás láthatunk: a világháborúban sérült törzseket alacsonyan vissza kellett vágni, de a kiterjedt gyökérzet erejéből 3-5 új ág is sarjadt, amelyek mára vastag törzsekké váltak. Hasonló történt a Palatinusnál is: ezt az idős platánt is teljesen vissza kellett vágni, hogy esélye maradjon a megújulásra. Kunsch Antal főkertész pedig, a következő években kisarjadt hét (pontosabban 6, majd az egyik ág kettéválása nyomán végül 7) ágról elnevezte a fát „Hét vezér fának”. Ezzel tisztelegve a honfoglaló ősök, no meg József nádor egykori kedves platánjának emléke előtt is.

A fa „új” ágai is közelítik tehát a 75 éves kort.  A Főkert munkatásai gondosan ápolják, a széttartó törzseket összebéklyózták, a szükséges ápolásokat elvégezték. A hét vezér így összekapaszkodva néz a jövőbe: úgy tűnik, emberek és korok, árvizek és háborúk jönnek, de a szigeti platánok mindig ki fognak újra hajtani…

Nyitókép: Az összebéklyózott hét hatalmas törzs (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)