Az 1849. október 6-án kivégzett Batthyány Lajost titokban temették el halála után. A kiegyezést követően felmerült az igény a miniszterelnök újratemetésére, de ez szinte megoldhatatlan politikai és protokolláris problémákat okozott. A kiegyezés után még éltek az 1849-es megtorlás résztvevői és a büntetéseket elszenvedők, ezentúl 1870-ben még nagyon sokan emlékeztek is a 21 évvel korábbi sötét korszakra.

A titkos temetés 1849-ben a Vasárnapi Ujság című lap rajzán (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1870. június 5.) 

Ott volt maga az uralkodó, Ferenc József, aki kénytelen volt eltűrni, hogy a Szent Koronát a „szép akasztott”, azaz az Andrássy Gyula (és természetesen az esztergomi érsek) helyezze a fejére, akit ő korábban halálra ítélt, és távollétében kivégeztetett. De ha hivatalosan, királyként hozzájárul Batthyány újratemetéséhez és ezzel rehabilitálásához, akkor az 1849-es „felségárulásban” kimondott ítélet jogtalanságát ismeri el. 

A kormány sem kívánt konfrontálódni Béccsel, de az udvar is érezte, hogy az újratemetés ellen tiltakozni, netán tiltani azt nem lenne célravezető, ezért mind a két fél a kényes egyensúly megőrzésére törekedett. 

A mai Szabadság tér és a környező házak helyén 1897-ig álló Újépület Klösz György 1890-es felvételén. A hatalmas épületet 1849-től börtönként használták, ennek udvarán végezték ki a miniszterelnököt (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény) 

Ez a szinte megoldhatatlan képlet furcsa, egyedi megoldásokhoz vezetett az egykori miniszterelnök 1870-es újratemetésének szervezésében, ahol össze kellett egyeztetni az uralkodói és a reálpolitikai érdekeket a nemzet érzéseivel és az élő 1848-as hagyománnyal. A temetés így nemcsak a miniszterelnök végtisztessége lett, hanem az új dualista politikai rendszer legitimációjához is felhasználták. 

Az újratemetés hivatalos indoka egy mondvacsinált ügy volt. 1870. január 21-én Pest városa elfogadott egy határozatot, amelyet a Budapesti Hírlap 1870. január 23-i száma így ismertetett: 

„PESTVÁROS 21-ki közgyűlésén Királyi Pál országgyűlési és városi képviselő azt a közfigyelmet keltett indítványt tette, hogy miután a Ferenczrendi szerzeteseknek sirboltja közegészségi tekintetből hatóságilag bezáratni rendeltetett, Batthyányi [sic!] Lajosnak ott nyugvó hamvait, a család beleegyezésének kinyerésével, szállíttassa át az ország fővárosa a köztemetőbe, az elhunyt emlékének megfelelő gyászünnepéllyel. Az indítvány tárgyalására bizottmány küldetett ki, melynek maga az indítványozó az elnöke.”

Azaz hivatalosan közegészségügyi okokra hivatkozva kezdték el szervezni a temetést, nem politikai indíttatásból. De miképp került a belvárosi Ferences-templomba Batthyány holtteste? 

Batthyány Lajost az Újépület egyik udvarán lőtték le 1849. október 6-án, ugyanazon a napon, amikor a 13 további vértanút Aradon kivégezték. 
A Magyar Királyság törvényesen megválasztott egykori miniszterelnökének holttestét a Rókus Kórházba szállították, és az osztrák hatóságok a Józsefvárosi temetőben, a szegények jeltelen tömegsírjába kívánták eltemetni.

Némi csellel Szántóffy Antal plébános és dr. Hausman Ferenc, a család orvosa a hatóságokkal elhitette, hogy a temetés megtörtént, de a testet a belvárosi Ferences-templomba szállították, ahol Dank Agáp apát egy üres kriptában temette el. A kripta zárókövét, amelyre a „1849-ben október 6-án az Úrban elhunyt G. B. L. Áldás és béke hamvaira” szöveget vésték, fordítva helyezték el, azaz a felirat befelé nézett.

Az 1870. januári pesti városi döntéssel a szervezés elkezdődött, de sok buktató volt még. Zavart okozott, hogy az első programtervezetben még a kormány hivatalos jelenlétével számoltak, de végül az a döntés született, hogy a kormány tagjai és a képviselők csak mint „magánemberek” lehetnek jelen. 

A holttest azonosítása 1870. március 29-én (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1870. június 26.)

A katolikus egyház is felemás módon állt a kérdéshez, ugyanis a szertartás elvégzésére az esztergomi érseket, Simor Jánost kérték fel, de neki épp ekkor kellett Rómába utaznia, és a temetés előtt szinte az utolsó pillanatban jelöte ki Szabó János püspököt maga helyett. A temetést június 9-re tűzték ki, de a testet már március 29-én exhumálták, azonosították, és érckoporsóba zárták.

A temetési menet a Vasárnapi Ujság 1870. június 26-i számában 

A június 9-i szertartásra akkora tömeg gyűlt össze, hogy Deák Ferenc nem is tudott bejutni a Ferences-templomba, a fenntartott helyére, csak a temetői menetbe tudott beállni. A tömeget a források 100-200 ezer főre teszik, ennyi ember kísérte utolsó útjára Batthyány Lajost. A szertartáson természetesen részt vett a teljes kormány, a politikai elit, szigorúan magánemberként, az ipartestületek, a különböző társadalmi szervezetek képviselői, a pesti és budai gyárak munkássága, a honvédegylet, gyakorlatilag mindenki.

A temetés valódi barokkos pompával zajlott le. A koporsót szállító kocsi délután 4 óra után indult el a Kerepesi temetőbe, ahová 6 óra körül érkezett meg. Jókai lapja A Hon 1870. június 9-én így írta le Batthyány Lajos új sírhelyét:

„A sirkertben egy vörös márvánnyal kifalazott üreg áll készen a hamvak elfogadására, mely fölé fog emeltetni a rendező bizottság által tervezett kápolna. Ebben fog elhelyeztetni Batthyány carrarai márvány mellszobra.  A sírbolt helye a temető legmagasb pontja egészen külön hely. A főutból, mely a temetőkápolnája előtt vezet el, a második kiágazó köz vezet oda, melynek sarkán Lisznyay és Kisfaludy feküsznek.”

A temetőben Szabó püspök mellett a ferences rendfőnök, Piry Czirjék mondott csak beszédet, amely beszéd a korszak kényes politikai helyzetének éles tükre. A miniszterelnök kivégzését a katonai hatalom bűnének írta le, azaz nem az uralkodó, hanem Haynau volt a felelős, és a kiegyezéssel Batthyány céljai is teljesültek. Azaz a miniszterelnök mártír, de a beszéd mégsem támadta a fennálló rendet. 

Az 1874-ben felavatott emlékmű Klösz György 1890-es felvételén (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.014)

A ma látható mauzóleum még nem állt, az Schickedanz Albert tervei alapján csak 1874-ben készült el. Azonban már ekkor, a temetés napján megjelent egy mécses a kivégzés helyének közelében, az Újépület falán, amelyet sokáig senki sem távolított el. A mártír miniszterelnök kivégzésének helyén a végleges örökmécses csak 1926-ban gyulladt fel. 

Nyitókép: Batthyány Lajos kivézése (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1870. június 5.)