Szent Imre, államalapító királyunk fia nagyon korán, 1031-ben vadászat közben meghalt. Valós életéről keveset tudni, de a későbbi legendák egy szűzies életű, minden szempontból keresztényi mintakirályfi képét festették az utókor elé, ezzel Imre herceg és az ő sohasem volt uralkodása a magyar történelem egyik elveszett nagy lehetőségévé vált a későbbi generációk szemében.

Szent Imre herceg szobra ma a XI. kerületi Móricz Zsigmond körtéren (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

Főleg olyan időszakban, amikor a múlt nagyságának hangsúlyozása került előtérbe. Bár a fiatal herceg kultusza mindig jelen volt a katolikus hagyományban, ez az 1930. május 18. – 1931. május. 31 közötti Szent Imre-emlékévben csúcsosodott ki. Ezzel az egyházi emlékévvel a herceg halálának 900 éves évfordulójára emlékeztek. Az év során több, hatalmas ünnepséget szervezett az akkori magyar állam és a katolikus egyház. 

A szobrot ennek ellenére nem az állam vagy a főváros rendelte meg, hanem egy magánszemély, nevezetesen Isabella von Croÿ-Dülmen főherceg asszony, aki férjével, Ferdinánd főherceggel, az egykori a cs. és kir. haderő főparancsnokával együtt 1918 után Magyarországon élt. 

A monumentális szoborcsoportot 1930. augusztus 17-én, vasárnap hihetetlen állami pompával leplezték le, a korabeli újságok szerint utoljára ilyen ünnepséget csak IV. Károly koronázásakor látott a budapesti közönség. 

A szoborcsoport 1937-ben (Forrás: Fortepan, Új Nemzedék napilap) 

A szobor helyét a fiatal herceg nevelője, Gellért püspök vértanúhalálának közelében találták meg, Budapest egy dinamikusan fejlődő részében, az akkor önállósodott XI. kerületben. 

A teljes kompozíció 2020 augusztusában (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

A Gellért-hegy déli oldala a XIX. század végén egy jórészt beépítetlen, elhagyatott terület volt, ahol mindössze egy agyagbánya állt. Ám a Ferenc József híd (ma Szabadság híd) megnyitásával ez a terület hihetetlen gyorsan beépült, az Átlós út mentén emeletes bérházak létesültek, erre a környékre költözött a Műegyetem, és a terület új központjaként kiépült a Körtér.

Az Átlós utat előbb Fehérvári útra keresztelték, majd a térrel együtt a kormányzó, Horthy Miklós nevét vette fel. Ráadásul a térről kiinduló egyik utca, a mai Villányi út a Szent Imre herceg útja nevet viselte, és ebben az utcában működött 1929-től a Szent Imre Gimnázium is. Ezért is volt alkalmas a körtér a szoborcsoport itteni elhelyezésére. 

Szent Imre mint az ártatlan ifjúság jelképe (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) 

A szoborcsoportot, a fő- és a mellékalakokat Kisfaludi Strobl Zsigmond késztette. A Nemzeti Újság 1930. augusztus 19-i számában így írtak az alkotásról: 

„Szent Imrét díszes ruha borítja. Fején Szent Margit koronájához hasonló korona van. A szent királyfi arcát az őt körülvevő ifjúság felé fordítja. Két kezével liliomot szorit szivéhez, ezzel jelképezvén az ártatlanság szeretetét. A főalaktól jobbra térdre omló magyar díszruhás alak két kezével liliomokat ajánl fel, mellette iskolásleány hozza az ő ártatlan szivét. Az emlékmű szélén egy levente áll, átszetllemülten, összekulcsolt kezeiben sastollas sapkája. A baloldali csoport főalakja az átszellemült cserkész, balkeze a szivén, előtte egy kis parasztleány ámulattal tekint fel, háta mögött egy emericánás diák áll levett kalappal. A szobor alapzatának mellső oldalán elhelyezett relief Szent István ábrázolja, amint a Szent Koronát felajánlja a boldogságos Szűznek; vele szemben térdel Szent Imre alakja. A szobor talapzatának hátulsó oldalán Izabella főhercegasszony cimere és egy mezei virágokból font bronzkoszoru látható, mely utóbbit a magyar ifjúság nevében Albrecht főherceg adományozta.”

Az elkészült művet Serédi Jusztinián prímás avatta fel 1930. augusztus 17-én, de beszédet mondott Horthy Miklós kormányzó és számos más világi és egyházi előkelőség. 

Az adományozó Isabella von Croÿ-Dülmen főhercegné volt, mint azt a szobor talapzatán is olvashatjuk (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu) ​

A XI. kerület, amely szintén 1930-ban lett közigazgatásilag önálló, mert ekkor választották le az I. kerületből, felvette a Szentimreváros nevet.
A fentiek után nyilvánvaló, hogy az 1945–1949 között berendezkedő új rendszer, amelynek egyik ideológiai alapja a két világháború közti időszak, gondolatrendszer teljes megtagadása, mennyire nem érezte magáénak a szobrot. A teret Móricz Zsigmond körtérre nevezték át, a Szent Imre herceg útból Villányi út lett és a kerület is elvesztette a Szentimreváros nevet. (Eleve a szocializmus alatt nem igazán szerették a városrészek saját neveit.)

A szobor mellékalakjai az ifjúságot jelképezték. Köztük egy cserkész szobra, amely az egyetlen cserkészszobor, amelyet 1945. után nem távolítottak el Budapest köztereiről (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A szobor, amely szerencsésen túlélte a háborút, a helyén maradt. Pedig voltak tervek az elbontására. Az 1950-es években is felmerült, hogy el kell távoltani. Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottsága 1956 januárjában tárgyalta Móricz Zsigmond szobrának elhelyezését. A tanácsülésen elhangzott, hogy az író szobrának felállítása előtt a Szent Imre-szobrot el kell távoltani. 

A szobor 1956-ban (Fotó: Fortepan/Képszám: 40032)

A szobor azonban maradt. Az 1956-os forradalomban, a harcok alatt megsérült, de nem pusztult el. Azonban, az az elképzelés, hogy a szobrot el kellene távolítani, nem merült feledésbe. A Magyarország című lap 1957. október 2-i számában, egy olvasói levélben ezeket olvashatjuk: 

„Imre herceg egyike a zseniális Árpád-ház legkevésbé jelentős alakjainak. Szobra – enyhén szólva, nem egészen korszerű mellékalakjaival – bajosan sorolható a főváros pótolhatatlan művészeti emlékei közé. […]
Vajon azon a téren, amely a magyar realista regényírás legnagyobb alakjának nevét viseli, nem lenne-e méltóbb helye Móricz Zsigmond szobrának?” 

Az „olvasói levél” jelentőségét jól mutatja, hogy az ellen a katolikus egyház lapja, az Új Ember is felemelte szavát. A szobor végül maradt. Az 1970-es éveken ismét előkerült az áthelyezés, elbontás ötlete, ekkor a tér forgalmi rendezésére hivatkozva 1973-ban tervek születtek a szobornak a „tér más pontjára” való áthelyezéséről. Szerencsére azonban ebből semmi sem lett. Igaz az alkotás restaurálása elmaradt, arra csak 2002-ben kerülhetett sor.

A szobor talapzatán látható dombormű: Szent István felajánlja az országot Szűz Máriának (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)  ​

A Szent Imre-szobor ma is ott áll, ahol 90 éve felavatták. A szobor, mellékalakjaival együtt kiállta az idők próbáját, ma ismét Szentimrevárosban áll (amely név ugyan nem az egész kerületé, hanem annak belső területéé), és remélhetőleg még nagyon sokáig emlékeztet minket Szent Imrére, államalapító királyunk, Szent István fiára és Magyarország ezer évnél is hosszabb történelmére. 

Nyitókép: A Szent Imre-szobor 2020 augusztusában (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)