Az elmúlt években csak kevesen léphették át a Karmelita kolostor küszöbét, ám a jövőben ez megváltozik: mostantól kezdve hétvégenként bárki megnézheti, milyen belülről a volt miniszterelnök hivatala. Bár még csak a közelmúltról van szó, az épület mégis egy letűnt korszak mementójává vált, egyfajta szimbólumnak; azonban legutóbbi funkciója – amelyet 2019 és 2026 között töltött be – csak egy aprócska szelete hosszú történetének, amely majdnem kereken 300 éve kezdődött.
A karmelita rend a török pusztítást követően szerezte meg a mai épület telkét, amelyre 1725 és 1734 között felépítették kolostorukat és a hozzá délről csatlakozó templomot. Ám ahogy az már az építkezésekkel lenni szokott, természetesen ez a munka is elhúzódott, így a belső díszítés csak később készült el, így a a templomot végül 1763-ban szentelték fel, Szent József tiszteletére. Mindennek ellenére a rend nem sokáig örülhetett épületének, hiszen 1784-ben a kalapos király, II. József sok másikkal együtt a karmelita rendet is feloszlatta. A templomot ideiglenesen katonai raktárnak használták, a kolostorban lakásokat alakítottak ki.
Nem sokkal később, 1787-ben azonban a felmerülő igényeknek engedve a templomot színházzá alakították, mégpedig a sakkgépéről ismert polihisztor, Kempelen Farkas irányításával: a munkálatok januárban kezdődtek, októberben pedig már meg is tartották az első előadást a frissen létrejött Várszínházban. Ekkor bontották le a templomtornyot, és kapott az épület copf stílusú homlokzatot, tetején Buda címerével, nagyjából úgy, ahogyan ma látjuk. Érdekesség, hogy a templom gyönyörű barokk főoltára nem pusztult el: 1788-ban a sárospataki Szent Erzsébet-bazilikába vitték, máig ott van. A Várszínház az idők során több emlékezetes eseménynek is helyet adott: 1790. október 5-én itt játszották az első magyar nyelvű színielőadást, Simai Kristóf Igazházi című darabját, 1800. május 7-én pedig Beethoven lépett fel itt. A Várszínházban az utolsó előadást 1924-ben tartották, ekkor rossz állapota miatt bezárták ismét katonai raktár lett, majd a II. világháborúban megsérült, színházi funkcióját csak az ezt követő felújítást követően kapta vissza.
A kolostorból a Kempelen-féle átépítés során városi kaszinó lett, amelyben az ekkor Budára telepített kormányzati hivatalok (például Helytartótanács, Udvari Kamara) tisztviselői múlatták az időt, többek között a három tekepálya egyikén. A kaszinó azonban csak 1794-is működött, ekkor a Császári és Királyi Katonai Főparancsnokság kapta meg az épületet, melyben ekkortól kezdve főként katonai hivatalok működtek. Bár 1802-ben felmerült helyszínként az akkor létrejövő Nemzeti Múzeum számára, végül maradt benne a katonai vezetés, így a XIX. század vége felé a Főhadparancsnokság, majd a Horthy-korszakban a Vezérkari Főnökség. A II. világháború után a kallódás időszaka következett, egy 1959-es kormányzati határozat szerint a kolostor épületét a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) intézeteinek szánták, ez azonban később és csak részlegesen valósult meg: a felújított Várszínházat 1978-ban adták át, a kolostor épületébe pedig végül a Kommunális Beruházási Vállalat költözött, majd az MTA Nyelvtudományi Intézete, de működött itt később a Várgondnokság is.
Az épület 2014-ben került a Miniszterelnökség vagyonkezelésébe, ezt követően kezdődött meg az az átfogó, építészetileg és belsőépítészetileg alapvetően igényes rekonstrukció, melynek eredményét ma is láthatjuk. Ennek keretében készült az épület dunai homlokzatához csatlakozó erkély, amely tehát ugyanúgy későbbi kiegészítés, mint a szomszédos Sándor-palota Ybl Miklós tervezte teraszai. A felújítás során sajnos eltakarták a kolostor egykori refektóriumában található freskóegyüttest, amely a késő barokk kor értékes, megmaradt emléke volt és amelyet azóta fehér fedőfestés takar, teljesen indokolatlanul.
A hétévnyi zártság után tehát megnyílnak a Karmelita kapui, így bárki láthatja majd, milyen belülről a kolostornak épült, de főként állami irodaháznak használt háromszáz éves épület, amely csak röpke ideig volt miniszterelnökség, mégis egy korszak szimbólumává vált.
Nyitókép: Buda címere az egykori karmelita templom, a későbbi Várszínház homlokzatán (Fotó: Kozics Júlia/pestbuda.hu)
