Összesen 1 komment
Hozzászóláshoz lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Tisztelt Domonkos Csaba
Talán csak annyi megjegyzésem lenne, hogy a jéghíd, nem jéghíd volt, hanem egy ideiglenes átjáró.
Három átjárót nyitottak meg 1891 január 3-án.
Az Eskü tér és a Rudasfürdő közötti volt a legkényelmesebb és legnépszerűbb.
2 napig!
Ezt a gyalogutat a Rudasfürdő igazgatója, Wessely kérésére nyitották meg.
A gyalogutak 2 méter szélesek voltak.

A szalmával és kőporral meghintett gyalogutak mellett látható „fenyőfák” a karácsonyi ünnepek után megmaradt fenyőágak.
Ezeket jégvágómunkások tűzték le.

A Sáros-fürdő (mai Gellért szálló) és a Rudasfürdő közötti területen élelmes vállalkozók jégpályákat nyitottak.
Az egyik ilyen jégpálya még aznap beszakadt egy mesterlegény alatt.
A baleset híre eljutott Kamermayer Károly főpolgármesterhez, aki azonnal értesítette a Főkapitányságot. Kérésére a korcsolyázást betiltották.

Sajnos ez kevés volt, mert 4-én az Eskü tér előtt, a hivatalos adatok szerint 18 ember alatt a jég beszakadt.
Erről így írnak a korabeli lapok.

„Kevéssel délután négy óra után a pesti oldalon a járókelők az eskü-tér előtt, néhány lépésnyire a mohácsi hajók kikötő állomásától, hatalmas reccsenést, a következő pillanatban pedig segélykiáltásokat hallottak.
A partról igen sokan siettek a segélyért kiáltok megmentésére, de alattuk is beszakadt a jég, ők is beleestek a vízbe.
Éppen ekkor Budáról átjött egy Szabó Gyula nevű tűzoltó, ki látva a szörnyű katasztrófát, mely pár perc alatt óriási embertömeget csődített a partra, rögtön az eskütéri központi tűzoltó-állomásra szaladt és ott jelentést tett. A tűzoltóság nyomban kivonult és a Dunaparton állandóan lévő mentő-eszközökkel, továbbá létrák, kötelek és egyéb szerszámok segélyével hozzáfogott a mentéshez.

Akiket sikerült kihúzni a jeges Dunából:
Kohl József 16 éves kereskedősegéd,
Grünwald Nándor 21 éves vaskereskedősegéd,
Mailänder József 10 éves árva fiú a Józseffi árvaházból,
Zéri Gyula 15 éves gimnáziumi tanuló,
Kohn Anna 14 éves hajadon,
Selnmec Matild 11 éves iskolás leányka,
Német Antal 49 éves mérnök,
Szigely Aranka 19 éves hajadon,
Feszky Vilma 16 éves hajadon,
Wagner Móric 45 éves napszámos,
Mailänder Anna 45 éves magánzónő,
Metla Mari 15 éves hajadon,
Kínál György 38 éves asztaloslegény,
Foleschall Anna 16 éves doboz készítő leány,
Kadó Mária 45 éves magánzónő és leánya Kadó Teréz 21 éves hajadon,
Friedrich Erzsi 17 éves leány és Becsovszky Viktor 24 éves cipészlegény.”

A korabeli beszámolók szerint, nagy valószínűséggel sokkal többen merülhettek el.
Több gazdátlan kalapot és karmanytyút találtak, amelyeknek nem akadt gazdájuk.
Január 6-án már többet tudtak a hivatalos szervek és a családok.
Lajos Kálmán asztalosmester 7 éves kislánya Margit mostoha nénjével Feszkó Vilmával együtt süllyedt el.
Az eltűntek között volt még Spetti Oszkár romániai technikus és Túlák Mária, 24 éves cseléd is.


Hahnel Aurél főv. mérnök hivatalos jelentése:
„A katasztrófa oka a közcsatornákból
kiáramló 6 – 10 fokos meleg víz volt. A beszakadás helye és a Fővárosi közcsatornák torkolata közötti táv 130 méter volt. A meleg vízáramlat megakadályozta a jégképződést a part közelében.
A katasztrófa helyén a jég előbb a parttól hat méter távban lett mérve, ahol nyolcz és fél czentiméter erősnek találtatott, azután a parttól 10 méter távban közvetlenül a beszakadás keleti oldalán, hol a jég 11 czentiméter erős volt.
Tapasztalat szerint 12 czentiméter erős, szövésében teljesen tömör és egynemű jég a normális
gyalogközlekedési terhelés elbírására.
Véleményem szerint a beszakadást a közcsatornákból jövő meleg vizáramlat idézte elő, mely a különben is nem igen homogén jeget korhadttá és evvel együtt alkalmatlanná tette oly tetemes terhelés felvételére, mint aminőnek a jégdarab sok ember csoportosulása következtében a beszakadás előtt ki volt téve.”
forrás: ööö a keresztapám nézett utána az Arcanumon.
üdvözlettel,Judit