Azt tanultam építészmérnökként: az a jó épület, amely néhány vonallal lerajzolható. Erre kiváló példa a Duna pesti oldalán álló Bálna épületegyüttese. Még csak néhány éve készült el a Pest dunai látványképét uraló épület, de nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt ötven év egyik legjelentősebb hazai építészeti megoldásáról van szó – eltekintve a szegényes kivitelezéstől. Végre egy üde színfolt a városban, végre egy épület, amelyre nemzetközi szinten is büszkék lehetünk! És változáson kellett átmennie, amíg elérte most látható formáját!

Néhány éve még félig kihasználatlan szórakozóhelyként funkcionált az eredetileg közraktáraknak épült csarnokegyüttes, most pedig bevásárlóközpont lett belőle. Igaz, nem a hagyományos értelemben. Sokkal inkább kézművestárgyak, régiségek, antik bútorok, festmények és órák találhatók itt, semmint a trendi ruhaüzletláncok márkaképviseletei, mobilszolgáltatók vagy hipermarketek.

Van viszont csendes kávézó, télen korcsolyapálya, és egy asztalt bérelve bárki eladhatja a piactéren a portékáit. Már ha sikerül felvennie a kapcsolatot a Bálna rendezvényszervezőivel. Ezen a téren is van még hová fejlődniük, hiszen az lenne a cél, hogy megszűnjön az épület kihasználatlansága, ami gyakran elhangzik a Bálna kapcsán. Annak ellenére, hogy jól látható és forgalmas helyen áll, mégsem vonzza egyelőre se a vásárlókat, se a bérlőket. Tömegközlekedéssel is kissé nehézkes az odajutás – pesti viszonyokhoz képest.

Talán ezért is akkora a csodálkozás, amikor az ember mégiscsak rászánja magát, hogy megnézze ezt az agyoncikkezett épületet, és hirtelen egy magával ragadó, egyszerre futurisztikus és múlt századbeli világba érkezik, ahol a Bálna íves üvegtetőzete alatt, a közraktárak ódon falai között rácsodálkozik a régi tárgyakra, a bútorokra a régiségpiacon, és egy kellemes délutánt tölt el a piactéren. Mert ez az egyetlen dolog, ami miatt él a Bálna. Ezt a lehetőséget kellene továbbfejleszteni.