Hauszmann Alajos a XIX. század '70-es éveitől kibontakozó magyar egyetemi mérnök- és építészképzés meghatározó alakja volt: ő fejezte be a királyi vár átépítését Ybl tervei szerint annak halála után. Közel félszáz nagyszabású épület is őrzi emlékét, köztük olyan alkotások, mint a New York Palota, a Szent István Kórház vagy a jelenleg Néprajzi Múzeumként működő Királyi Kúria.

De a kortársak bizonyosan visszakérdeztek volna, ha hallják e vezetéknevet: kiről van szó? Alajosról vagy Sándorról? Utóbbi ugyanis szintén annak a virágzó XIX. század végi, XX. század eleji budapesti korszaknak volt meghatározó alakja, mégis a névrokon árnyékában mintha megfeledkezett volna róla az utókor. Pedig nem kisebb épületekhez volt köze, mint a Parlament, a Budai Vigadó, a Lechner Ödön tervezte Földtani Intézet és a kőbányai Szent László-plébániatemplom, a budai lövöldecsarnok, illetve számos villa és lakóház. Több épületen dolgozott együtt Hauszmann Alajossal is, az említett Szent István Kórház főbejárati kapuján például neki tulajdonítják a Gyógyító Krisztus megformálását. Ma is állnak az általa tervezett és kivitelezett laktanya épületei is a Kerepesi és a Hungária út sarkán, és viszonylag jó állapotban megőrződött a Szépilona kocsiszín mellé felépített egykori „BSzKRt-lakótelep” épületcsoportja is.

A Pallas nagylexikon is jegyzi a nevét: innen tudhatjuk meg, hogy éppen a februári szökőnapon, 1848-ban született Budán, majd Bécsben tanult, ahol a korszak legszínvonalasabb építőmesteri képzése folyt. Hauszmann Sándor e forrás szerint a „gyakorlati építészeti jártasságot pedig a m. tud. akadémia, a várbazár és a fővárosi vigadó építkezési munkálatainál szerzett”.

A korszak legnevesebb építészei, köztük Ybl Miklós, Lechner Ödön és Steindl Imre bízták meg őt nagyszabású épületeik kőfaragómunkáival. Ilyenből márpedig sok volt, hisz az épületek minőségi alapanyagokból, javarészt faragott kövekből készültek. Hauszmann Sándornak szabadalma is volt bizonyos kövek hatékonyabb fűrészelési módjára, és virágzó vállalkozást vezetett. A Millenniumi Országos Kiállításon saját pavilont állíttatott, természetesen míves gonddal faragott kőből.

Hauszmann pavilonja a Millenniumi Országos Kiállításon (Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.10.219)

Bár semmiféle monográfia nem jelent meg róla, a korszak ismeretében mégis valószínűsíthető, hogy az eredetileg kivitelezői szerepben dolgozó építőmester és kőfaragó utóbb már tervezői feladatokat is kapott, és valóban igényes épületeket tervezett, köztük például a hűvösvölgyi Heinrich-villát vagy a Marczibányi téri lövöldeépületet. Ahogy az építészeknek még a XIX. század utolsó évtizedeiben is járatosnak kellett lenniük az építőmesterségben, úgy gyakori volt az is, hogy az utóbbiak később tervezést is vállaltak. 

Hauszmann tisztes keresetéből az 1880-as években már arra is tellett, hogy nyaralót építsen magának. Erre a célra akkoriban még a Lipótmező kiválóan alkalmas volt: ritkás beépítettségű, kristálytiszta levegőjű térség volt, ahol a telkek végében még eredeti vadregényes medrében folyt az Ördögárok patak. Nyaralóját maga tervezte svájci stílusban, ma is áll, bár már jelentősen átépítve. Szomszédjában az 1910-es évektől Kodály Zoltán múlatta nyaranként az időt a feleségével, és hamarosan a ház előtt elrobogó villamos kapcsolta be a város keringésébe. Házához, a kor mindennapjainak szükséglete szerint, természetesen istállót, fáskamrát és gondosan megtervezett tyúkólat is épített, majd később a kert végébe fedett tekepálya is került.

Hauszmann Alajos neve ismertté tette a németből magyar helyesírásúvá lett vezetéknevet – de egyúttal jó, ha mellétesszük Sándort is. Ők ketten az egykor virágzó magyar építőipar két arca: egy jeles egyetemi tanár és tervező, illetve a minőségi, nemzetközi szinten is versenyképes kivitelező. Mindketten kellenek ahhoz, hogy végül olyan maradandó értékek jöjjenek létre Budapesten, amelyeknek ma is csodájára járunk.