Helytörténeti előadás keretében mutatták be az idén másfél évszázados múltra visszatekintő Fővárosi Állat- és Növénykert történetét a Fővárosi Levéltárban. A Budapesti Honismereti Társaság szervezésében hónapról hónapra megrendezett Budapesti Históriák című előadássorozat keretén belül február 3-án Hanga Zoltán, az Állatkert szóvivője vetítéssel egybekötött előadással mutatta be az Állatkert 150 éves múltját.

A Budapesti Állatkert hazánk történelmi sajátosságából adódóan különleges kezdetekkel bír. Eltérően az európai állatkertek többségétől, ahol főúri vagy uralkodói magánállatkerteket nyitottak meg a nagyközönség előtt, erre a legjobb példa a Mária Terézia által alapított schönbrunni állatkert. Budapesten ilyenről nem beszélhetünk egyrészt a török 150 éves jelenlétének következtében, másrészt pedig a Habsburgoknak nem állt érdekükben a schönbrunni mellett még egy állatkertet létrehozni Budán vagy Pesten.

Tudós hazafiaknak kellett felkarolniuk a magyar állatkert ügyét: Kubinyi Ágoston, a Nemzeti Múzeum igazgatója, Szabó József geológus professzor és Xantus János természettudósok érveltek először egy Pesten felállítandó állandó állatkert fontossága mellett. Törekvéseiket siker koronázta: 1866-ban, tehát 150 éve Xantus János vezetése alatt megnyitotta kapuit az Állatkert, ami az egyik legrégebbi, folyamatosan működő fővárosi közintézmény, régebbi, mint a főváros, Budapest születése (1873). 

A 18 hektáron elterülő Állatkert egészen a Hermina útig tartott (a Vidámpark mai főbejáratáig). Az angolparkok mintájára megtervezett területen majomház, medveketrec és bagolyvár várta a látogatókat. Ez utóbbi alkotja a ma is megtalálható bagolyvár alapjait. 5-600 állat élt a nyitáskor az Állatkertben, melyek közül a legnépszerűbb a közönség körében Kristóf, a barnamedve volt. Deák Ferencnek is nagy kedvence volt ez az állat, így aki kvaterkázni szeretett volna a „haza bölcsével”, az gyakran megtalálhatta a medveketrec melletti padok valamelyikén.

A XIX. század második felében az Állatkertet működtető részvénytársaság nem tudta kitermelni a működtetéshez szükséges tőkét, ezért egyéb bevételi forrás után kellett nézniük. Mutatványosoknak adtak helyet, előadásaik többségében néprajzi témájúak voltak, a világ minden tájáról hívtak őslakosokat, például ceyloniakat, szamojédeket, hogy bemutatassák az ottani népviseletet, szokásokat. A mutatványosok sorába azonban bőven belefért a szakállas hölgy is. Nem volt haszon nélküli a „programbővítés”, mivel csak a szakállas nő bevételéből fel tudták építeni az Állatkert főkapuját. A gazdasági öröm azonban rövid távú volt, mivel a főváros felfigyelt arra, hogy milyen komoly vállalkozási tevékenység folyik az Állatkertben, és az addigi jelképes telekbérlet összegét jelentősen felemelte, ez viszont csődbe vitte az Állatkertet.

1907-ben ifj. Andrássy Gyula kezdeményezésére a főváros átvette a működtetés feladatait, és azóta is fővárosi tulajdonban van. Hatalmas beruházást hajtottak végre: négymillió aranykoronát költöttek az Állatkert modernizálására. Szemléletesen érzékelteti az összeg nagyságát, hogy a Vajdahunyad várának felépítése a Városligetben nem érte el a két és fél millió aranykoronát.

A felújítás idejére, 1909 és 1912 között a kert zárva volt. Ekkor készült el a Nagyszikla, valamint több, Kós Károly és Zrumeczky Dezső tervei alapján megvalósult épület, ma is álló műemléképület, többek között a majomház, a tigrisház vagy a madárház. Ugyancsak ekkor épült az elefántház és a főkapu is Neuschloss Kornél tervei alapján. 

A II. világháború éveit nagyon megsínylette az Állatkert, a bombázások mindennaposak voltak a közeli vasúti sínek miatt, és 1944 decemberében a front is napokig hullámzott a területén. Ennek következményeként a 2500 állatból 1945-re húsznál is kevesebb maradt életben. A kommunizmus éveiben meglehetősen nehézkes volt az állatok létszámának gyarapítása, mivel a mezőgazdasági központi beszerzésekkel foglalkozó Terimpex hatásköre alá tartozott, mindenféle külföldi növény- és állatbeszerzést, így az egzotikus papagájok vagy éppen a tigrisek megvásárlását is ugyanaz a vállalat bonyolította le, mint amelyik a gabonaexportért volt felelős.

Hanga Zoltán az előadása zárásaként olyan nagyszabású fejlesztési terveket mutatott be, amelyek még ebben az évtizedben megvalósulnak, és tovább növelik a Budapesti Állatkert XXI. századi minőségű látványosságainak számát.