Útra kelünk Budapest egyetlen cédrusához, a cél a II. kerület egyik legkülönösebb városrésze: Nyék. Ez egy középkori falu neve eredendően, de maga a török korban elpusztult kis település nem itt volt, hanem lejjebb a völgyben, a mai Hűvösvölgyi út mentén. Ide, az olykor veszedelmes áradásokat is produkáló Ördögárok patak túlpartjára valószínűleg a régi falusiak csak legeltetni, szőlőt művelni vagy fát vágni jöttek. A XIX. század végén jelentek meg itt az első épületek, de ma is vadregényes a kis telep hangulata, amelyet három oldalról erdő határol, és ahová már busz se jár be. Főútja – a Szalonka út – mellett hosszú, meredek (jelenleg sajnos szemétlerakóként is működő) völgy kanyarog. Múltkor egy vaddisznóval is találkoztam az út mellett, állítólag gyakori vendégek itt Nyéken.

És áll itt egy cédrus, amelynek korát a különböző források 115–140 év köztire teszik. Tekintélyes nagyságú példány: törzskerülete 3,6 méter, magassága nagyjából 15 méter. A Fővárosi Önkormányzat 1990-ben védelmébe vette, ezért ma kerítés veszi körül (igaz, egy kis kallantyút megemelve bárki bemehet a kerítésen belülre), és a körülötte lévő 4377 négyzetméteres telek is törvényes oltalom alatt áll. Jó minőségű tájékoztató táblát is találunk itt, sőt még padokat is elhelyeztek. A környező fák kezdik beérni a cédrust, így főleg télen látszik jól, ilyenkor még a Völgy utca felől is kivehető a domboldalban. Nem éppen rendezett terep, de a szükséges dolgok megvannak.

(Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Na de hogy kerül ide egy libanoni cédrus? Bárhol utánaolvasunk, mindenki átveszi a tájékoztató tábla magyarázatát erről – pedig már a feliratban is jelzik, az értesülés bizonytalan és nem is valószínű. A fát e szerint Fedák Sári ültette volna, akinek villája volt a közeli Hűvösvölgyi úton. A hiba nemcsak az, hogy ez az épület meglehetősen messze áll a cédrustól, de az is, hogy nem is Fedák Sárié volt (ő Molnár Ferenctől való válása után Pestszentlőrincre költözött, és ott is építkezett). 

Pedig nem kéne efféle kétes feltételezésekbe bocsátkoznunk, hiszen nagy pontosságú térképeink vannak erről a területről, ahol szinte évtizedes pontossággal követni lehet, hogy települt be a mai Nyék városrész. Budának ezen a kedvelt kirándulóhelyén már az 1870-es évektől vendégfogadó működött, Huber fogadója, amely a hangzatos A Szépkilátáshoz nevet viselte. A mára szépen beerdősödött hegyoldalon csak sejteni lehet, hogy innen egykor valóban pazar kilátás lehetett, hiszen 1873-ban a térkép itt szőlőt jelöl (mint a filoxéra előtti budai hegyek csaknem egészén). Most a cédrus törzse mellett elnézve éppen csak felsejlik a tar ágak között szemben az Erzsébet-kilátó, és csak elképzelni tudjuk – kezünkben egy jó pohár budai borral –, hogyan futhatott a tekintet a tőkék felett a távolba. 

Huber fogadója ma is egész jó állapotban áll a szomszédos telken, gyönyörű oromzati faragása megidézi a békebeli XIX. századi világot. Szerintem a fogadós vagy valamelyik kertészethez értő családtagja lehetett az, aki elültette a különleges magot, és ő is óvhatta széltől és fagytól a kis csemetét, amíg az mélyebb gyökereket eresztett a budai talajba. Sajnos más hasonló korú fa nincs mellette, ami fogódzót adhatna, milyen lehetett ez a kert. 

Miért ültet valaki libanoni cédrust? Mert ez a fa nem pusztán egy különleges növény, hanem sokkal több: évszázados szimbóluma az erőnek, a kitartásnak, a kelet misztériumának. Talán a viharvert magyar sorsnak is. Ezt Csontváry után már nem is kell magyarázni – és az sem puszta véletlen, hogy ezt a cédrust éppen akkor ültette el valaki, amikor a festő a híres képeit festette a fáról. A legnemesebb fafajták egyike az ókor óta, és egyúttal az a faj is, amelyet az emberi civilizáció szinte teljesen kipusztított eredeti közel-keleti termőhelyein. 

A cédrus itt is magányos – Magyarországon csak hat hasonló méretű példányról van tudomásunk: egy a soproni Lővérekben áll, egy másik az alcsúti arborétum mellett (!) az erdőben, kettő Gödöllőn az Erzsébet parkban és egy pedig Dénesfán a Cziráky-kastély kertjében. A melegebbé és szárazabbá váló hazai éghajlat miatt már évek óta folynak kutatások magyarországi cédruserdők telepítéséről (igaz, inkább a cédrus más fajainak), szóval lehet, hogy egyszer majd többet is látunk belőlük. De addig is érdemes a Kondor út felé sétálni.