Párhuzamok és ellentétek sokaságát láthatjuk az osztrák és a magyar főváros fejlődéstörténetében a Várkert Bazár legújabb fotókiállításán. Korabeli képpárok sokaságával mutatják be a Duna két fővárosának specifikumait, amelyek hol rímelnek egymásra, hol pedig teljesen más irányt vettek azalatt a hetven év alatt, amelyet a kiállítás felölel.

1850 és 1920 között épült ki ugyanis mindkét város mára történelmivé vált központja. A képpárokat nagyszerűen állították össze: remekül hangsúlyozzák a hasonlóságokat, néha megdöbbentő módon nehéz megkülönböztetni a két városból származó utcaképet. Még az eltéréseket is sikerült olyan fotókon bemutatni, amelyek témájukban azonosak. 

„A bécsi ember kedves, de ettől a kedvességtől én, a budapesti, fejfájást kapok. Nekem szükséges az a ridegség, mellyel az újonnan kialakult magyar főváros védi különállóságomat” – idézik a kiállításon Kosztolányi Dezsőt. Ez a különállás az építészetben ritkán nyilvánul meg, hiszen az egyazon uralkodóhoz tartozó fővárosokban nagyjából azonos időben jelentek meg a különböző művészeti stílusok, kezdve a barokkal, majd jött a klasszicizmus és a romantika – ez utóbbi Budapesten kevésbé jelentős az 1849-es vesztes szabadságharcot követő, merev Bach-korszak következtében.

(Fotók forrása: Várkert Bazár)

A szecesszió viszont a képek tanúsága szerint szépen virágzott mindkét városban. Lechner Ödön népies elemeket felhasználó építészetét viszont nem nézték jó szemmel a bécsi udvarban, hiszen Ferenc József sohasem barátkozott meg a barokkon kívül más építészeti irányzattal. 

A kiállítás, amely osztrák részről a Wien Museum, magyar oldalról pedig a Budapesti Történeti Múzeum, illetve a Budapesti Fővárosi Levéltár archívumára támaszkodik, bemutatja az iparosodás, a szegénysorok, a városi parkok és a villaegyedek hangulatát is. Megtudhatjuk például, hogy a széles bulvárok nemcsak a korzózó polgárság számára készültek, hanem a hadsereg felvonulását is figyelembe vették a tervezők egy esetleges népfelkelés esetére. Épp ezért a pompás középületek és színházak között Bécsben és Budapesten is elmaradhatatlan tartozékok a laktanyák is. 

Látszik a kiállításon, hogy a képpárok válogatásánál gondosan ügyeltek az azonnal felfedezhető párhozamokra. Ezért állhatott elő az, hogy bár a különbségeket is szeretné bemutatni a tárlat, mégis meglehetősen alulreprezentált a budai oldal. Néhány zugligeti, óbudai vagy tabáni képen kívül főként csak a pesti oldalról származó felvételeket csodálhatja meg a látogató. Ez azonban nem von le a kiállítás értékéből, amely az 1850-es évekbeli festett városképektől Klösz György híres városfotóin át a képeslapokig olyan válogatást tár elénk, amelyet így egyben ritkán láthat a főváros története iránt érdeklődő nagyközönség.

A kiállítást május 29-ig lehet megtekinteni a Várkert Bazárban.