Nemrégiben hírt adtunk arról, mennyi Ybl Miklóshoz köthető épület áll megújulás előtt városszerte. És most itt a következő is: a magyar kormány nevében Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár hétfőn jelentette be, hogy százmillió forinttal támogatják a Magyar Ortodox Egyházmegyét a Petőfi téren álló Nagyboldogasszony magyar ortodox székesegyház tornyának újjáépítésében. 

Persze ezt az épületet nem Ybl tervezte, csak a homlokzatát és a tornyokat köszönhetjük neki. A templom története, mint annyi történet a fővárosban, még a török időkig nyúlik vissza: a megszállás ideje alatt költöztek nagyobb számban a Balkánról Pestre ortodox vallású kereskedők. Nemzetiségüket tekintve nem voltak egységesek: szerbek, macedónok, görögök és balkáni románok (macedovlachok) is voltak köztük. Az viszont kétségtelen, hogy a kereskedéshez jól értettek, így különösen a török idők után erőre kapó Pesten hamar nagy vagyonra tettek szert sokan közülük.

Évtizedekig a ma is látható, ódon kis barokk Szerb utcai szerb templomon osztoztak, de az 1700-as évek végére hosszadalmas procedúrát végigjárva végül sikerült a görögöknek és macedovlachoknak elérniük, hogy külön templom építésére kapjanak engedélyt. 1801. augusztus 11-én szentelték fel a Duna partján az új, kéttornyú épületet, de aztán még jó tíz évbe telt, mire a belső berendezés is elkészült. Ybl Miklóst az 1870-es években aztán azzal bízták meg, hogy készítsen díszesebb tornyokat és látványosabb homlokzatot a templomnak: a vagyonosodás tovább folytatódott, a közösség ezért meg akarta mutatni, futja erre is.

Az addigra már sztárépítésznek számító Ybl elegáns, rá jellemző mértéktartással oldotta meg a feladatot. Az elkészült toronysisakok nagyon hasonlítanak egy másik, ekkoriban készült munkájára, a terézvárosi plébániatemplom tornyaira. Az 1870-es években kezdték meg a rakpart kiépítését is, amelynek köszönhetően az épület előtt a korábbi keskeny, földes út helyett egy elegáns, széles sétány jött létre. Petőfi alakja 1882-től díszíti a teret (talapzatának tervezését szintén Yblre bízták). 

De nemcsak Pest képe változott meg ezekben az években, hanem a polgárok identitása is: az egykori görögök és más balkáni népek mind jobban elmagyarosodtak, idővel a liturgiában is nyelvet kellett váltani. Így érünk el lassan a II. világháborúig, amikor a déli torony olyan súlyos bombatalálatot kapott, hogy le kellett bontani. Visszaépíteni pedig ez idáig nem sikerült. Hogy egyáltalán az épületet az ostrom után viszonylag hamar tatarozták, az a keleti kötődésének volt köszönhető: az orosz pátriárka alá vont közösséget és az ószláv nyelvű liturgiát még a kommunista időkben is illett respektálni. Különösen így volt ez a rendszerváltás után: 2006-ban a hivatalos látogatáson Budapesten tartózkodó Putyin elnök személyesen is felkereste a templomot. Ekkor született meg az egyezség is, hogy a sárospataki könyvtárnak visszajuttatott nyomtatványok fejében a magyar állam támogatja ennek az épületnek a kilencvenes években megkezdett teljes körű restaurálását – beleértve a torony pótlását is. Ha nem is villámgyorsan, de 2010-re visszaépítették a hiányzó toronyszintet, és ráemelték a jelenleg is látható sisakszerű építményt.

Azóta így áll, sokak naponta ismétlődő aggódó pillantását magán viselve: csak nem marad ilyen? Csak nem gondolták úgy, hogy modern építészeti installációként nem pótolni, csak megidézni kell az egykori tornyot? Most úgy tűnik, nem: visszaépülhet az eredeti formájában. Ott fog állni a szintén megújult Belvárosi Nagyboldogasszony-plébánia mellett, mutatva, hogy itt, Magyarországon találkozik kelet és nyugat egymással. 

Amit a vagyonos kereskedőknek a XIX. század elején egy-két év alatt sikerült megvalósítaniuk, azt az utókornak már hatvan éve nem sikerül. De tekintve a felmerülő, több száz millió forintra rúgó költségeket, újra rácsodálkozhatunk ennek kapcsán a múltra is: micsoda prosperitás jellemezte az egykori Pestet! 

Nyitókép: (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)