„In memorian Gérecz Attila költő, hősi halált halt 1956. november 7-én.” „Felejthetetlen gyermekünk, ifj. Kozák János élt 18 évet, hősi halált halt 1956. december 1-én.”

Sírfeliratok a Kerepesti temető 21-es parcellájában. Méltó környezetben, piros-fehér-zöld szalagokkal átkötve, virágokkal díszítve.

Ma már egyértelmű: nem volt ez mindig így. Sőt a ma nemzeti emlékhelyként tisztelt Fiumei úti temető kis híján az enyészeté lett: 1952-ben határozat született a bezárásáról. Sorsára hagyták, majd egy meglepő fordulattal 1956 tavaszán Nemzeti Panteonná nyilvánították. Hogy ez mit jelentett akkoriban? Kizárólag a tudományos, politikai, kulturális élet nagyjai temetkezhetnek ide, feltéve, ha életükben jó kommunistaként azt kiérdemelték. És a határozat fontos része: a nemzeti sírkertben nincs több egyházi szertartás. Néhány hónappal később azonban felfordult a világ.

A forradalom őszén megnyitották a 21-es parcellát, és váltogatás nélkül temették oda a harcok polgári áldozatait. A dokumentumok szerint az új parcellába 395, míg a temető többi részébe szétszórva 574 elesett került. A forradalom leverését követő megtorlás a temetőkben is éreztette hatását, előfordult, egy anya azért kapott félévnyi börtönbüntetést, mert mártír fia sírkövére rávésette: „hősi halált halt”. Ebben a légkörben érthető, hogy a 21-es parcella sem maradhatott érintetlenül. A következő tavaszon kihantolták a kommunista rendszer védelme során elesett áldozatokat. Ők voltak a korszak hősei, ennek megfelelő méltó emlékhelyet kaptak. Az alacsonyabb rendű karhatalmisták számára alakították ki a bejárathoz közel eső köröndöt, a „Mártírok sírkertjét”, ahol egy központi szarkofágot körülvéve, félkörívben láthatók ma is az ötágú csillaggal megjelölt sírhelyek. A fontosabb tisztségeket betöltő kommunisták ennél is nagyobb tiszteletben részesültek: a készülő, majd 1959-ben, a Tanácsköztársaság 40. évfordulóján felavatott Munkásmozgalmi Pantheonban, „A kommunizmusért, a népért éltek” felirattól jobbra eső oldalsoron kaptak nyughelyet.

(Fotó: Albert Enikő)

De mi legyen a 21-es parcellában maradt forradalmárok, civil áldozatok sírjainak sorsa? Az egyértelmű volt, nagy nyilvánosságot nem kaphatnak. A parcellát bozótossal körbeültették, sokáig őrizték, a közvetlen hozzátartozók is csak lopva juthattak be a sírok közé. A nyolcvanas évekre már szinte áthatolhatatlan, elvadult növényzet vette körül. Szemtanúk szerint a bozótoson belül sem volt jobb a helyzet, derékig érő gaz, jeltelen sírhantok, néhány sírkő és csak pár gondozott sír volt látható. És üres sírgödrök. 1982-ben ugyanis a kommunista vezetés tett még egy utolsó kísérletet, hogy a fennmaradt sírokat nyomtalanul eltüntesse. A megmaradt hozzátartozókat a 25 éves porladási időre hivatkozással értesítették, hogy  a síremlékeket felszámolják. Néhányan ekkor elvitték szeretteik maradványait – innen a kiásott sírgödrök –, a teljes felszámolásból azonban semmi nem lett, vélhetően a hősi halottak emigrációban élő hozzátartozóinak tiltakozása nyomán.

A rendszerváltás évében a Politikai Foglyok Országos Szövetségének ’56-os kegyeleti bizottsága karolta fel a 21-es parcella ügyét, ők láttak neki az elvadult terület megtisztításához, rendbetételéhez. 1989. október 23-án már méltó környezetben került sor a megemlékezésre, ekkor avatták fel a mártírok emlékére állított kopjafát is. Az eredeti nyughelyek töredéke, 225 sír maradt meg ekkorra, de a rendezés során számos jelképes névtáblát is elhelyeztek a valódi sírok között, így például az N. N. feliratú kőtáblákat, amelyekkel az ismeretlen áldozatokra emlékeztek.

A 21-es parcellát 1990-ben hivatalos emlékhellyé nyilvánították, 1999-re elkészült Gömbös László alkotása, a Mártíremlékmű is. Idén, halottak napján minden síremléken mécsesek, papírból készült, lyukas közepű kis zászlók láthatók. A parcella határában álló gránitlapokat is nemzeti színű szalag díszíti: rajtuk azon mártírok neve, életkora, foglalkozása, akik a Kerepesi temetőben vagy ismeretlen helyen nyugszanak. A sírokon az emlékezés, a kegyelet virágai. Pár méterrel odébb, a Munkásmozgalmi Pantheon elhagyatott, monumentális díszletei között viszont mintha megállt volna az idő.