1. Gesztenyés kert

1885-ban a növekvő lakosságú németvölgyieknek új temetőt nyitottak a mai Csörsz utca – Alkotás út – Jagelló út bezárta háromszögben. A gondosan parkosított sírkert egykori alaprajza ma is jól kivehető a belső utak mellé ültetett, azóta óriásivá terebélyesedett gesztenyefasoroknak köszönhetően. A temető nem sokáig működött, 1912 után már nem temetkeztek ide. Viszont a szomszédos tabáni sírkert felszámolása után itt állították fel az 1849-ben, Buda ostromakor elesett honvédek síremlékét. A temető felszámolását, a sírok exhumálását a hatvanas évek első éveiben kezdték meg, ezután lett belőle közpark. A Csörsz utca másik oldalán magas fallal körülvéve látható ma is a házak közé ékelődött zsidó temető, amit a németvölgyivel egy időben nyitottak meg. A fővárosi ortodox közösség héber nyelvű sírkövei mind keletre néznek. A csak hitközségi engedéllyel látogatható temetőben számos híres budapesti személyiség nyugszik, és egyúttal ez a kis telek emlékeztet a környék múltjára is.

Nyitókép: Németvölgyi temető 1940; fenti kép: Gesztenyés kert a Németvölgyi temető helyén (Fotó: Fortepan)

2. A Pető Intézet és a Kútvölgyi Klinika területe

Az 1700-as évek végén Budának új temetőre volt szüksége, mert a korábbi városmajori már szűkösnek bizonyult. 1785-ben a Vár, a Víziváros és Országút lakossága számára megnyitották a mai Kútvölgyi út – Szilágyi Erzsébet fasor – Virányos út között fekvő Vízivárosi temetőt. Az októberben felszentelt temető 15 holdnyi területét a keresztény vallásfelekezetek közösen használták, a zsidóknak pedig egy külön részt kerítettek el mellette. A Vízivárosi temetőbe temetkeztek a reformkor budai nagyjai, így például Vásárhelyi Pál, a folyamszabályozások vezetője, Vörösmarty leányai (Terézia és Erzsébet) vagy Laszlovszky József városi tanácsnok. Ybl Miklós is tervezett ide síremléket a tehetős Gerliczy Vincének, ez ma a Fiumei úti sírkertben látható. Itt feküdtek Verseghy Ferenc, a papköltő hamvai is, amelyeket a temető felszámolása után szülővárosában, Szolnokon helyeztek örök nyugalomra. A Vízivárosi polgári temető mellé helyezték át 1797-ben a mai Déli pályaudvar helyén fekvő katonai temetőt is. Itt temették el Hentzi altábornagyot és az 1848-49-es szabadságharc alatt elesett osztrák katonákat, de Hentzi holttestét később átszállították a hűvösvölgyi kadétiskola kertjébe. A Vízivárosi temetőn kívül temették el az 1795. májusában kivégzett Martinovics Ignácot és társait is (bár ekkor még maga a sírkert fel sem volt szentelve). Mivel az elföldelés titokban történt, a holttesteket csak jóval később, alapos kutatás után,1914-ben találták meg. A Vízivárosi temetőt 1885-ig használták, de a főváros kimondta, hogy kivételes esetekben tovább is lehet temetkezni benne, így véglegesen csak 1930 elején szűnt meg. A katonai temető része ma sincs beépítve, a nem különösebben gondozott, kis erdős területet rendszerint hajléktalanok lakják.

Honvéd-emlékmű (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

Ecce Homo-szobor, Városmajor (Fotó: Viczián Zsófia/pestbuda.hu)

3. Csörsz utcai játszótér, park és sportpálya

A tabániak a XVIII. század utolsó évtizedeiben a Gellért-hegy alatti, nagyjából a mai Gellért Szálló területén lévő kis temetőt használták: ez azonban a növekvő lakosságnak hamarosan kicsinek bizonyult. 1796-ban új területet jelölt ki számukra a városi tanács: a mai Hegyalja út – Avar utca – Csörsz utca – Alkotás út közötti területet. A Hegyalja útnak ezt a szakaszát 1936-ig Csend utcának hívták, éppen a közeli tabáni és németvölgyi temető miatt. Mivel a tabáni görögkeletiek se temetkezhettek tovább plébániatemplomuk köré, ők is az új temetőben kaptak egy részt, amelyet széles árokkal elkerítettek. A tabáni temetőben XVIII–XIX. századi közéletünk számos jeles személyisége aludta örök álmát, például Virág Benedek költő, Döbrentei Gábor író vagy Lenhossék Mihály orvos és fia, József, a pesti egyetem bonctantanára. Itt temették el eredetileg a Buda 1849-i ostrománál elesett honvédeket és igen sok magas rangú, hős katonatisztet is. A közös sírba helyezett maradványok fölé díszes obeliszket emeltek 1877-ben (ez látható ma a Gesztenyés kertben), a temető pedig fontos zarándokhellyé és az osztrák uralommal a dualizmusban is szemben állók kedvelt temetkezési helyévé vált. A tabáni temetőben egy 1885. októberi határozat beszüntette az általános temetkezést, de a tanács engedélyével elvétve még temetkeztek benne. Az utolsó temetésre 1916-ban került sor, a sírkert végleges lezárása és felszámolása pedig 1930-ban zajlott le. A tabáni temető két nagyobb kápolnaépítménye a temető felszámolása után is a helyén maradt, csak a II. világháborúban semmisültek meg. Ma is megvan viszont az egykori közös kegyeleti helyen álló temetőkereszt a Bécsi úton, az újlaki plébániatemplom mögötti kis kertben. 

4. Váci út, West End

Az 1780-as években a régi városfal Váci-kapuja előtti temető megszüntetése után a mai Lipótváros területén, az egykori Újépülettől északra létesítettek a pesti polgárok új temetőt. A Duna áradásainak kitett, mocsaras helyen fekvő temetőt azonban alig pár évi használat után bezárták, és új, jobb adottságú területet kerestek: ez lett a mai Váci út, a Lehel utca és a vasúti sínek közötti városrész tágas mezeje. Ebből kaptak kisebb részt a görögkeletiek a Váci úti oldalon, illetve a katonaság számára a temető keleti oldalán hasítottak ki egy külön parcellát. A keresztény vallásfelekezetek által használt polgári temető az egykorú visszaemlékezések szerint a XIX. századi Pest legnagyobb és legszebb sírkertje volt, ahol a parkszerű környezetben egymást érték a díszes síremlékek. A Váci úti temetőt 1847-ig, a Kerepesi úti köztemető megnyitásáig használták, kivéve a sírboltokat, amelyekben tulajdonosaik tovább is temetkezhettek. A temető végleges megszüntetését és a sírboltok betömését a pestvárosi tanács 1873-ban rendelte el. A Váci úti keresztény temető közelében volt a zsidók temetője is, amely nagyjából a mai Ferdinánd híd közepe táján feküdt. A Váci út mentén fekvő temetők sorsa példázza talán leginkább azt, hogy a fejlődő város hogyan terjeszkedett egyre kijjebb: ma itt semmi nyoma az egykor oly csodálattal emlegetett sírkertnek, a keresztek helyén bevásárlóközpont és piac áll, vagy vasúti kocsik robognak el.

5. Kálvária tér

A növekvő józsefvárosi lakosság számára a XVIII. század végén a Kálvária-dombon, nagyjából a mai Kálvária tér helyén nyitottak egy új temetőt. Azért itt, mert korábban, az 1740-es években egy barokk kálvária épült fel ide. Ezt egyébként a férjét hirtelen felindulásból megölő Wistner Schwartz Anna Mária alapította, aki vezeklésül felajánlotta e célra teljes vagyonát. (A barokk kálváriakápolna ma is megvan, miután 1894-ben városrendezési okokból lebontották, az Epreskertbe került, és ma is ott áll raktárként.) A Kálvária mellé szívesen temetkeztek, így alakult ki az első józsefvárosi temető. De a kis terület hamar megtelt, így 1755-ben már be is záratta a városi tanács. A temető véglegesen 1818-ban szűnt meg, az új temetkezési hely a mai józsefvárosi pályaudvar helyén jött létre.