Az olyan klasszikus zöldövezetekben, mint Törökvész, Pasarét, Zugliget vagy Hűvösvölgy, bizony könnyen tűnnek el a régi épületek. Tegnap még állt, ma kijön néhány munkagép, holnap már építési telek: tízesével tudnának a környéken lakók ilyet mutatni. A régi villák helyén pedig rendre egyszerű vonalvezetésű, emeletes társasházak épülnek.

De vannak szerencsére védett házak is – azonban sokszor ezek sorsa még szomorúbb. Elbontani nem lehet őket, felújítani pedig nincs pénz, vagy éppen jogi viták állnak a rendezés útjába: így omladozott már jó ideje például a zugligeti egykori lóvasút-végállomás, a Széll Kálmán térre néző Postapalota, a Marczibányi téri egykori Lövölde, a hajdan híres Sándor-villa a Völgy utcában, és így meredezik bizarr torzóként a Rózsadomb tetején a SZOT-szálló. Az alábbiakban összeszedtük, miként fordult jó vagy jobb irányba ezeknek az épületeknek a sorsa.

  1. Zugliget, egykori lóvasút-végállomás

Befejezéséhez közeledik az építkezés a Zugligeti úton. Aki most megnézi az épületet, már láthatja: csodálatos újjászületés történt. A hosszú évekig szomorúan porladó épület egyszerre kapta vissza régi fényét, és lesz új funkciójú, modern kiállítótér és közösségi helyszín is.

Kauser József épülete 1885 óta áll itt, szépségét harmonikus arányain túl a faoromzatos nyeregtető és favázas tornác adta – a korabeli divat ez volt. A lóvasút pályáját 1896-ban villamosították, 1903-ban pedig elkészült az új villamos-végállomás, de nem ez volt az igazán halálos döfés, hanem az, hogy 1977-ben megszüntették az 58-as villamost, amelyet máig sirat a budai közönség. Az épületben működött posta, távirda és telefonhivatal, aztán a felülről fedett, de oldalról nyitott, faoszlopos peron befalazásával bérházat alakítottak ki a közlekedési vállalat munkásainak.

A csendes romlás következtében a rendszerváltás után már veszélyessé váló házból kiköltöztették a lakókat, és onnantól a sorsa végképp rosszra fordult. Ha valamelyik eldugott kis utcában lett volna, talán észre sem veszik: de itt, a Libegőhöz vezető út mentén közel húsz éve facsarodott nap mint nap össze az utazók szíve, ahogy a szép épület tönkremenetelét látták.

Most viszont tényleg örülhetünk, az EGT Alapból közel háromszázmillió forintot nyert a megújításra a XII. kerület, amihez a Normafa rehabilitációs program keretében a magyar állam több mint hatszázmillió forintot tett hozzá, a fennmaradó költséget pedig saját forrásból állják. A fejlesztés keretében a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Galéria állandó és időszaki kiállításainak, múzeumpedagógiai foglalkozásainak, raktárainak és irodáinak, egy információs pontnak, továbbá egy vendéglátóhelynek biztosítanak helyet.

(A lóvasútról a pestbuda.hu oldalán még itt olvashat)

  1. Marczibányi tér, egykori Lövölde

Hasonló stílusú épület, részben hasonló sorssal: hétről hétre szépül a Marczibányi téren a Lövölde (fent, illetve nyitóképünkön). Itt nem állami vagy önkormányzati tőke teszi lehetővé az értékmentést, hanem egy magánvállalkozás – de az örökség megőrzése, a pontos és részletes dokumentáción alapuló megújulás szerencsére ugyanúgy jellemző rá. A régi mesterségbeli tudást őrző, már 70 felett járó szakemberek segítségével pontról pontra bomlik ki az épület szépsége.

A korábbi téglavető helyén 1885-ben épült fel Hofhauser Antal tervei szerint a Budai Polgári Lövész Társaság központja: volt itt a raktártól a bálteremig, kaszinótól a borospincéig minden, és persze lőni is prímán lehetett a domboldalban. Az épület stílusa, amely ezek szerint egy évben készült el a Lóvasútéval, nagyon hasonló, az úgynevezett svájci stílus szép példája, a maga kváderezett sarkaival, téglaborításával, faoromzatos tetejével.

A különbség az, hogy a Lövölde lényegében a rendszerváltásig megőrizte eredeti funkcióját. Ez persze azt is jelentette, hogy időről időre megtoldották valamivel, ami az épület eredeti harmóniáját kikezdte. Most fokozatosan elbontják ezeket a toldalékokat – a már csaknem kész, az egykori társasági életnek helyet adó, kiállítótérként megújuló Alvinci út felé eső szárny már sejteti a várható nagyszerű végeredményt. De a maga jelenlegi „vintage” valóságában a bálterem is csodálatosan szép. Az építtetők a kert kialakítására, a mívesen kidolgozott kerítés rendbehozására is nagy figyelmet fordítanak – a környékbeliek pedig nap mint nap örülhetnek, hogy egy újabb műemlék menekült meg a pusztulástól.

  1. Völgy utca, Sándor-villa

A II. kerületi Sándor-villa gyakran szerepel a jobb sorsra érdemes, de omladozó műemlék épületek listáján. Sándor – született Schlesinger – Pál a XX. század első felének neves liberális politikusa, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület alapító igazgatója volt. Hűvösvölgyben 1912-ben fogott egy nagyszabású villa építésébe – a nyaralót Kemény Mária kutatásai szerint Freund Dezső tervezhette.

A házban az elkészülte után a kor értelmiségi és politikai elitjéből sokan megfordultak. A fényes évtizedek és az államosítás után a Budapesti Építőmesterek Ipartestülete szerezte meg, de a legtöbben úgy ismerik, mint az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet (köznyelvi formában: a Lipótmező) egykori pszichiátriai osztályát.

Sajnos az épület története a szokásos forgatókönyv szerint alakult: fokozatos leromlás után privatizálás, majd évekig csendes, magára hagyott omladozás. Az elmúlt évben, szintén egy magánvállalkozó jóvoltából itt is megmozdult valami. Egyelőre a kert rendezése, az egykori kertészlak felújítása és a homlokzat bizonyos részeinek restaurálásra történt meg, de remélhetjük, hogy a csendes, alapos munka végén ez a műemlék is újjászületik (utcabeli pletykák szerint magánegészségügyi intézményként).

  1. Széll Kálmán tér, Postapalota

A Postapalota sorsát a pestbuda.hu oldalain folyamatosan követjük. Nem csak mi: mindenki így van ezzel, aki az egykori Moszkva majd Széll Kálmán téren áthalad, hisz látványa uralja a teret. Az 1925-ben elkészült épület a maga korában takarékos, de igényes kialakítású, nagyon modern irodaház volt. Az ígéretek szerint az építkezés végére (talán jövő őszre) egy energiatakarékos, igényes kialakítású, modern irodaház lesz belőle – tehát helyreáll az eredeti állapot. Persze az igények változtak, így lesz háromszintes mélygarázs, helyet kapnak kereskedelmi egységek és egy kellemes tetőteraszt is. A Pallas Athéné Alapítványok tulajdonában lévő épületen újra feltűnhetnek azok a finom vakolatdíszek is, amelyek az idők során eltünedeztek a homlokzatról.

  1. Rózsadomb, SZOT-üdülő

Végül pedig egy ház vagy inkább egy torzó, ami senkinek sem fog hiányozni. Ezt is látjuk nap mint nap, de nem a megmaradásáért drukkoltak a budapestiek sohasem. Úgy tűnik, húsz év után végre eltűnhet! Az ígéretek szerint korszerű és energiatakarékos, de mindenekelőtt a tájba is jobban illeszkedő társasház épül az egykori SZOT-üdülő helyén 2019 végére. A kivitelezési munkák július elején már el is kezdődtek. 

Fotó: Viczián Zsófia