2018. február 4. 18:31 | Írta: pest buda

Száznegyven éve született Hajós Alfréd, az olimpiai bajnok építész. Olvassa el nálunk életének és munkásságának történetét!

Írta: Millisits Máté

Hajós Alfréd Óbudán született 1878. február 1-én, Guttman Arnold néven. Édesapja két testvérével együtt őt is gyakran levitte a Dunához, ahol szülőként megszeretette a vizet gyermekeivel. A tizenhárom éves Hajós Alfréd szeme láttára apja egy tehergőzös kelltette hullámsor örvényében elmerült. A családi tragédia nem tántorította el a fiatal Guttman fiút az úszástól. Már tizenöt éves korában csatlakozott az 1893-ban alapított Magyar Úszó Egyesülethez. A gimnáziumi tanulmányait a Markó utcai Főreál Gimnáziumban végezte.

 

Guttman Arnold, a sikeres sportoló

Első győzelmét 1895. július 28-án érte el a Siófokon rendezett 100 méteres gyorsúszó versenyen, amelyet több osztrák és magyar megméretetésen elért siker követett. Ő szerezte Magyarország számára az első olimpiai bajnoki címet. Az Athén közelében lévő tengerben 1896. április 11-én rendezett versenyen a 100 méteres táv mellett az 1200 méteres távot is megnyerte. Hajós Alfréd az úszáson kívül – mint a XIX. században oly sokan – más sportágakkal is foglalkozott. Az 1890-es években több atlétikai és tornaversenyen is sikeresen szerepelt, jelentős szerepet vállalt a labdarúgás magyarországi meghonosításában.

Hajós Alfréd az 1955-ben írt „Így lettem olimpiai bajnok" című könyvében, ezekkel a szavakkal mutatta be a magyar labdarúgás megszületését: „Stobbe Ferenc, a svájci származású, de Budapesten működő építésznek, Ray Rezsőnek a munkatársa volt, akinek a fia, Ray Ferenc, a zürichi műegyetemen tanult. A fiatal Ray 1896 telén meglátogatta szüleit s egy futball-labdát hozott magával, hogy a téli szünet alatt is gyakorolhassa legkedvesebb sportját. Ray Stobbe Ferenctől értesült, hogy Magyarországon még nem láttak szabályos futball-labdát. Ezért Stobbe megkérte, hogy látogasson el egyesületének, a Budapesti Torna Clubnak Markó utcai tornatermébe s ismertesse meg tagjaival a játék szabályait."

A labdarúgást a svájci építészhallgató 1896 decemberében ismertette meg pár lelkes fiatal magyarral, köztük Hajós Alfréddal, aki klubja, a BTC színeiben részt vett az első magyarországi mérkőzésen, a Millenáris pályán. Játszott a hazánkban rendezett első nemzetközi találkozón is, amelyet 1897. október 31-én a BTC és a bécsi Cricket and Football Club vívott egymással.

Hajós Alfréd a hivatalos magyar bajnokság kiírása után 1901-ben és 1902-ben is a BTC aranyérmes csapatának tagja volt. A magyar labdarugó válogatott első mérkőzésén támadó játékosként szerepelt. Az aktív sportpályafutását 1904-ben fejezte be. Visszavonulása után, 1906-ban a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitányi feladatát vállalta el, majd egy mérkőzés erejéig mint játékvezető tevékenykedett. Később a Magyar Labdarúgó Szövetség és a Magyar Úszó Szövetség alelnöki tisztségét is betöltötte. 1907-ben nevét Hajós Alfrédra magyarosította.

 

A Magyarországi Református Egyház zsinati székházát (XVI., Abonyi utca 21.)  Hajós Alfréd és Villányi János tervezte

A zsinati székház homlokzata a Szabó József utca felől 1917-ben

 

Hajós Alfréd, az építész

A sokszínű sportpályafutásával egy időben, 1895 és 1899 között végezte az építészmérnöki tanulmányait a fővárosi Műegyetemen. Diplomázása után előbb Alpár Ignác, majd Lechner Ödön építész beosztott munkatársa volt. Villányi Jánossal társulva 1904-ben önálló építészeti irodát nyitott. Az iroda első jelentős megrendelése a Magyarországi Református Egyház zsinati székházának (eredeti nevén konventi székház) megtervezése volt, amelyre a tervpályázatot 1907-ben írta ki a Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventje. 

A székház építése 1908. március 16-án kezdődött el a mai XIV. kerületben, az Abonyi utca 21. szám alatti telken. A Zsinat üléstermét 222 ülőhellyel a díszteremben helyezték el, ahol a padsorok széles karéjban ölelik körül az elnökségi emelvényt. A konvent 1909. április 21-én tartotta meg első ülését az új székházában. Az építész páros következő jelentős munkája a debreceni Arany Bika Szálló megtervezése volt 1911-ben.

A zsinati székház előcsarnoka 1910-ben

A  református zsinati széház homlokzatának részlete napjainkban

Hajós Alfréd és Villányi János 1913 decemberében ismertették meg a nagyközönséggel a Nemzeti Stadion számára készített terv-együttesüket. A terv az Istvánmezőn, a költözőben lévő pesti lóverseny telkére - a mai Dózsa György út, Thököly út és Stefánia út közötti terület - szánta a stadiont, ezt azonban a MÁV a jövőbeni vasúti fejlesztésekre kívánta igénybe venni. 

A tervek szerint Hajós kelet-nyugati tájolású stadionja mellett, helyet kapott egy 50 x 20 méteres fedett és egy 6000 nézőre tervezett, nyitott uszoda is. A stadionban 75 x 112 méteres angol gyepes küzdőtér, enyhén döntött, 400 méteres salakos futópálya és egy, az e körül vezetett 500 méteres kerékpárpálya épült volna. A teljes egészében fedett, 30 ezres nézőtér befogadóképességét a kerékpárpálya lefedésével 50 ezer főre lehetett volna növelni. A nézőtér tehát a komplexum egészéhez viszonyítva nem lett volna monumentális méretű. A rajzok szerint a futópálya célvonala felett emelt királyi páholy bal és jobb oldalán 26-26 udvari és sajtópáholy, valamint 260 egyéb páholy nyert volna elhelyezést. A zenekari hely mögé maratoni torony került volna, 55 méteres diadalárboccal és külön erkéllyel a harsonások számára.

A mai Dózsa György út, Thököly út és Stefánia út közötti területre tervezte a Nemzeti Stadiont 1913-ban, de a háború miatt már nem döntött róla a kormány

Az egész stadionterv – mivel nem állt az építész rendelkezésére semmiféle irányadó újkori építészeti előkép - az olimpiai eszmét kifejező antik görög építészeti stílust követte. Az épületegyüttes végül a testnevelési akadémia kétemeletes épületével egészült volna ki. A Hajós által elképzelt új oktatási intézmény magát a főiskola tantermeit, egy 1080 négyzetméteres tornatermet foglalt volna magába és az Országos Testnevelési Tanácsnak adott volna otthont. 

A Nemzeti Stadionnal kapcsolatos kormányzati döntés 1914 tavaszán nem született meg. Az első világháború kitörésével a stadion megépítésének lehetősége is megszűnt.

A két világháború közötti időszakban már Villányi Jánostól függetlenül, saját tervezőirodájában dolgozott Hajós Alfréd. Az ebben az időszakban alkotott sportcélú épületei teszik Hajóst a magyar építészet elsőrangú alkotójává. 

Hajós Alfréd első megvalósult sportcélú épülete az Újpesti Torna Egylet számára tervezett stadion volt 1922-ben. Az 1885-ben alapított sportegyesület élete évtizedekig ideiglenesnek számító létesítményekben zajlott. Az első világháború utáni, gazdasági nehézségekkel küzdő Magyarország egyik első látványos összefogásával épülhetett meg az impozáns méretű aréna. Az építész mintegy 32500 főt befogadni képes stadiont tervezett, amelyet további 1000 fős lelátóval gondolt a későbbiekben kiegészíteni. Az így, 33500 fős nézőtér a 80 páholyon kívül, 2500 számozott tribünt, 5000 ülőhelyet és 26000 állóhelyet tartalmazott. Az építményben több sportág helyet kapott, labdarúgáson kívül az atlétika és kerékpározás is. Az UTE Stadiont 1922. szeptember 17-én avatták fel.

A szellemi teljesítmények kategóriában 1924-ben a párizsi olimpián Lauber Dezső (1879-1966) építésszel közösen készített stadiontervével ezüstérmet nyert, amely az eddig ismertetett Nemzeti Stadion terveinek összegzéseként fogható fel. 

Hajós ezzel a tervével nyerte meg a margitszigeti fedett uszoda építésére 1929-ben kiírt pályázatot

Hajós Alfréd legjelentősebb sportlétesítmény tervei az 1920-as években valósultak meg, amelyek közül kiemelhető a Millenáris átépítésével összefüggő munkája, és az életmű koronája a Nemzeti Sport Uszoda. A „magyar sport Mekkájának” tekinthető a Zugló Istvánmező nevű városrészén álló Millenáris Sporttelep épülete. A Millenárist 1895-ben kezdték el építeni, az 1896-os Millenniumi kiállításon, a sportesemények helyszíne volt, amelyet 1896. május 14-én adtak át. Az épület a következő évtől a magyar labdarúgás és a kerékpársport központi helyszínévé vált.

Az építése korában korszerűnek tartott sportlétesítmény az 1920-as évekre elavulttá vált. Teljes körű átépítését az 1928-as kerékpáros világbajnokságra készítették el Hajós Alfréd és Mattyók Aladár tervei alapján. Az építkezés kivitelezését Lauber Dezső irányította. Az építész páros elgondolása szerint vasbetonból egy nemzetközi kerékpáros versenyekre alkalmas teknőt hoztak létre. A kanyarok dőlésszögét 38,9, az egyeneseket 12 fokosra változtatták. A versenypályán a hitelesített legnagyobb sebesség 115 km/ óra lett. 

Hajós legjelentősebb munkájaként a Margitszigeten 1930. áprilisa és decembere között felépült Nemzeti Sportuszodát tarthatjuk. A magyar úszó és vízilabda sportágak világsikereivel ellentétes volt e sportágak infrastrukturális fejletlensége, mivel nem állt rendelkezésre megfelelő fedett uszoda. 

A Nemzeti Sportuszodát 1930-ban avatták fel. az egyik szaklap szerint az építmény Hajós Alfréd életművének koronája

A Nemzeti Sportuszoda a Margitszigeten

A Magyar Mérnők és Építész Egylet pályázatot írt ki 1929-ben a margitszigeti fedett uszoda tervezésére, amelyet Hajós Alfréd nyert meg. Az építkezés anyagi forrásait a Klebelsberg Kunó vallás és közoktatási miniszter által vezetett minisztérium biztosította. Hajós pályanyertes tervéhez képest egyszerűsítette az uszoda tömegformálását, de az épület így is megőrizte elegáns, nagyvonalú megjelenését. A Nemzeti Sportuszodát 1930.december 7-én avatták fel. Hajós Alfréd „életművének koronájáról” a modern építészet szaklapja, a Tér és Forma egy hosszabb, több fényképpel dokumentált írást közölt. A Hajós Alfréd által írt ismertetésből kiderül, hogy az építésznek egyaránt fontos volt a Nemzeti Sportuszoda térbeli megjelenése, de tájépítészeti szempontok mellett, a funkcionális használatot legalább ennyire lényegesnek tartotta. 

A Nemzeti Sportuszoda a vasbeton-építészet dicsérete, a medencék fölötti vasbetonból formált ívek egyszerre töltenek be statikai szerepet, valamint magas fokú esztétikai élményt nyújtanak. Az épület teljes szerkezete vasbeton vázas, külső falai vasbetonba falazott téglaépítmények, tetőszerkezetét öt darab harmincegy méter fesztávolságú elliptikus, merész ívű vasbeton elem tartja. 

Hajós Alfréd élete utolsó szakaszában, 1950 és 1955 között a Mezőterv vállalat tervezőjeként dolgozott. Nyugdíjba vonulását követően, 1955. november 12-én hunyt el. Sírja a Kozma utcai izraelita temetőben található. Hajós Alfréd tiszteletére a Budapesti Városvédő Egyesület Sporttörténeti Csoportja születésének 140. évfordulóján Hajós Alfréd-emlékévet hirdetett. A koszorúzások mellett 2018-ban temetői megemlékezés, vándorkiállítás és emlékséták szervezése teszik teljessé a programsorozatot.

vissza a teljes nézetre