2018. február 10. 08:20 | Írta: pest buda

Van a Városház utcában, a fővárosi városháza falán egy szerény kis emléktábla, amely éppen hetven éve került oda. Amiről tudósít, és amire emlékeztet, az rendkívüli: egy város feltámadásának dokumentuma. A világháború utáni újjáépítésre és az ezen dolgozó emberekre emlékezünk.

Írta és fényképezte: Viczián Zsófia archív képek: fortepan.hu

 

Láttak már képeket arról, hogyan nézett ki Budapest a II. világháború után? Ha nem, érdemes az archívumokban pillantást vetni rájuk. Szörnyen nézett ugyanis ki, a város nagy része romokban hevert, a hidak a Dunába omlottak, az ostrom pusztítása óriási volt.

 

A Bem rakpart 1945-ben

A Jézus Szíve templom 1945-ben

Krisztinaváros 1945-ben

A Margit körút 1945-ben

 

Drámaiak a számok, statisztikák is. Ha az egyik, 1946 karácsonyán kiadott összegzést lapozzuk át, megrázó adatsorokat találunk. „I. kerület. A 782 ház közül alig 4-5 maradt épségben. Az épületek 16,8%-a teljesen megsemmisült, 62.4%-a súlyosan sérült meg, 20,3%-a pedig kisebb rongálódást szenvedett.” De nem csak a házak omlottak össze, ugyanebben a kerületben a háború a lakosságot is szinte megfelezte. „Az 1941. évi népszámlálás szerint a kerületnem 23180 lakója volt, az 1945 márciusi összeírás pedig mindössze 12865 lelket talált ott, a népesség fogyatkozása tehát 44,5%-ot tett ki.”

Ha nem is ennyire kemény számokat, de épp eléggé súlyos adatokat találunk a többi kerület vonatkozásában is. Budapest tényleg nagyon megszenvedte a háborút. Az ostrom elvonultával először a halottakat és az elhullt állatokat szedték össze, aztán lassan megindult az élet. Próbálták helyrehozni a közműveket, pótolni ideiglenes átkelőkkel a felrobbantott hidakat, megszervezni a közellátást, közlekedést.

És helyrehozták a házakat, hogy legalább tető legyen az emberek feje felett. Persze ez nem ment gyorsan, bár így is emberfeletti erőfeszítéseket igényelt.

mire a kis emléktábla ma is figyelmeztet a Városház utcában, „csupán” ennyi: 1948-ra sikerült. „1948-ban, a centenáriumi év tavaszán az építés és közmunkaügyi miniszter irányításával a székesfőváros közönsége befejezte a háborúban megsérül 26000 lakóház tetőzetének helyreállítását” – így szól a felirat.

Az emléktábla a Városháza falán

 

A kis emléktábla a keramikus-művész Kovács Margit alkotása volt, anyaga ezért nem meglepő módon terrakotta. Rajta egy egyszerű dombormű is látható: Budapest kontúrjai tetőcserép formájában jelennek meg, melyen a Duna vonala mint lecsorgó esővíz folyik át. (Külön érdekesség, hogy a térkép még az úgynevezett Nagy-Budapest előtti Budapestet, annak 1930-as határait jeleníti meg, egy kicsit kimozdítva azt az észak-déli szokásos térképi ábrázolásából. Ez persze érthető is, hisz a város csak 2 évvel később, 1950-ben nőtt nagyot.) A Szabad Nép újság rövid híradásban emlékezett meg hetven éve arról, hogy ünnepélyes keretek közt felavatták a táblát.

Huszonhatezer tető helyrehozatalához rengeteg építőanyagra volt szükség. Az épületfát jórészt bontásból teremtették elő, és a tégla is onnan volt. A háborúban a főváros környéki cserép- és téglagyárak is sok kárt szenvedtek, de némelyik üzemben már 1945 májusában megindult a termelés, sőt, a kor szokása szerint 1945 augusztusában már cserépgyártó élmunkás-versenyt is rendeztek. A pénzügyi hátteret állami kölcsönnel igyekeztek megoldani. A háztulajdonosok (akiktől egyébként néhány év múlva, államosítás címén elvették a házaikat) hitelt vehettek fel a tetőhelyreállításra teljes költségére, ennek kamata évi 6% volt.

Persze addig is lakni kellett valahol – az 1947-es adatok szerint a város jogerősen romépületté nyilvánított 1335 romépületből 878-ban még laktak… És évtizedekig tartott még, mire az összes romos épületet helyreállították – sőt, az igazság szerint még ma is látni itt-ott olyan házat, amelyen világháborús belövések nyomai fedezhetők fel.

A felújítás egyébként most, 2018-ban a városházára is nagyon ráférne, hisz az emléktábla körül is omlik a vakolat, Budapest egyik legforgalmasabb turistaútvonalának tőszomszédságában. És talán nagyobb tisztelet illetné meg ezt a kis emlékhelyet is, amely az előző generációk valóban heroikus újjáépítő munkájáról ad szerény híradást.

vissza a teljes nézetre