2018. március 6. 12:03

Thék Endre Üllői út 66. szám alatti „Bútor, Zongora és Épületmunkák Gyárában” a korszak számos reprezentatív intézményének bútorzata készült. Az épületegyüttes ötletét százötven éve vetették papírra. Itt a története!

Írta: Osgyán Edina; fotók: Fortepan

 

A világvárossá növekedő Budapesten a középületek, intézmények, bankok, paloták építése a nagyüzemi bútorasztalosság megjelenését hozta. A XIX. század végén a szakma két legjelentősebb gyára a Lingel Bútorgyár (Lingel Károly és Fiai Első Magyar Faáru- és Bútorgyár), valamint Thék Endre Bútorasztalos- és Faárugyára volt.

Thék Endre (1842-1919), a Párizsban képzett bútorasztalos (ébeniste) bútorkészítő üzemének tervét a mai VIII. Nagy Templom utca 34 – Tömő utca 1/a; Nagy Templom utca 36 – Üllői út 66/a., 66/b., 66/c. – Leonardo da Vinci utca 47) telekre nyújtotta be. (Egykorú cím: Józsefváros, Üllői út 61/430 – Nagytemplom utca – Óriás utca). A korabeli dokumentumok szerint a ház típusa bútorgyár és ahhoz való munkáslakóház volt. A terveket Pucher József jegyezte, aki egyebek mellett a New York-palota építésénél is közreműködött.

Az egykori üzlet, ahol hangszereket és bútorokat árultak

 

Az üzem egy kisebb, Szűz utcai műhelyből kültözött át az épületegyüttesbe. Bár nem tudni pontosan, hogy Thék miért cserélte fel a gyárának addig helyet adó két palotát, feltételezhető, hogy személyes okokból.

Pucher eklektikus stílusú, tisztán szerkesztett homlokzatú épületegyüttest tervezett. Az eredetileg két házból álló (Üllői út 66/a, 66/b) egységhez a harmadik tömböt (66/c) később építették hozzá, illetve a háborúban megsérült középső tömböt (66/b) lebontották, és ide egy, egy a kornak megfelelően modern házat emeltek az ötvenes évek végén.

3-5. Az Üllői út 66/a., középen a háború alatt megsemmisült, majd újraépített 66/b., és a később épült 66/c épület  (1971)

 

Thék az 1890-es években kibővítette gyárát, és zongoragyártásra is berendezkedett. Sokat elárul az épületről egy, először a 2010-es években publikált korabeli képeslap, ami szerint a mai Leonardo utcával – ami 1928-tól 1952-ig Thék Endre utca volt – határos 66/c szám alatt működött a bútoráruház, és az 1930-tól 1952-ig itt lévő tábla tanúsága szerint Thék Endre is itt lakott. A 66/a stukkói a már meglévők mintájára készültek. Ekkor alakíthatták át a csúcsíves tetődíszt is, aminek a helyére egy szoborcsoport került.

A korabeli képeslap a bútorgyár hangszergyárrá bővülését hirdeti

 

A stukkók, frízek a díszítés elemei a gyár profiljára utalnak, a közös vonást hangsúlyozzák a témabeli párhuzamok. Ruprich Károly asztalosmester, a neves focista édesapja Thék Elek rokona volt. Mivel Thék házasságai gyermektelenek maradtak, Ruprich Károly gyermekei láthatóak az Üllői út 66/c számú ház falának frízein. A családi hagyomány szerint Ruprich László (Cila), a későbbi Fradi-hátvéd a zongoragyártást jelképező hangszer mellett kürttel a kezében áll a baloldalon, s puttóként megformálva látható. Az édesapa korai halála után (1910) Cila is ebbe a házba költözött át édesanyjával a Thék családhoz. Az is érdekes, hogy a környékbeli gyerekek (így Cila számára is) a grund a Thék-bútorgyár óriási fatelepe volt, amely az Örökimádás templom mögött a Balázs Béla utcáig húzódott.

Az épület tetején lévő csúcsíves díszítés helyére szoborcsoportot helyeztek vélhetően az 1900-as évek elején

 

Maga az üzem az Üllői út 66/b alatt volt. Thék 1893-ban 270 munkással, és 51 kW teljesítményű gőzgéppel dolgozott. Az 1910. évi ipari adatokból kiderül, hogy ekkortájt a bútorszakmában a pesti Thék gyár 400, míg a konkurens Lingel cég 150 főt alkalmazott.

Thék több nagyobb munkájához a kor művészeit kérte fel tervezőnek, vagy éppen az alkotók kérték maguk mellé az asztalosmestert. Üllői úti gyárában készültek az Országház üléstermeinek famennyezetei, a miniszterelnöki dolgozószoba bútorai, a mahagónifa bútorok formába préselt, színezett eozinmázas kerámiabetétekkel.

A puttók modelljei részben Thék rokona, Ruprich Károly gyermekei voltak

 

A Thék gyárban készült a Hauszann Alajos tervezte királyi palotában az azóta megsemmisült Szent István-terem bútorzata, amely az 1890-ban a párizsi világkiállításon az egyik nagydíjas termék volt. Kárpitozását Gelb Miksa és Fia végezte. A Gresham-palota berendezésénél Thék Zsolnay Vilmossal és az üvegfestő Róth Miksával dolgozott együtt. Életművében a neoreneszánsz, a neobarokk, a neoklasszicizmus, a szecesszió és az eklektika stílusirányának szintézise fedezhető fel.

Az asztalosmesterség és az iparművészet összefonódását jelképező domborművek

 

Bútorai a Saxlehner-, és New York-palota, a Károlyi-, Andrássy-palota, a Tőzsdepalota épületébe kerültek. A Wenckheim palota (mai Szabó Ervin Könyvtár) egykori dohányzóterme, később a Budapest Gyűjtemény, majd a gyűjtemény és a szociológiai szakrészleg közös olvasóterme, 2001 után Bölcseleti olvasójának díszes faborítása ugyancsak az egyik legmívesebb munkája (tervezte: Erdélyi Mór). Bőséges a sor, de Rippl-Rónai József, Foerk Ernő és Horti Pál tervei alapján is dolgozott.

Thék készítette a Szent István-terem azóta elpusztult fali dekorációját és román stílusú bútorzatát

 

A „Thék Endre Bútor, Zongora és Épületmunkák Gyára Részvénytársaság” értéke 1919-ben közel ötmillió korona volt. A gyárat Thék halála után, s az első világháború alatt bezárták. A két sarki épület formáját tekintve épségben maradt, bérházként működik. Ha a belső terek architektúrája ma már nem is, de a domborművek korhű olvasatot adnak az épület eredetéről.

 

Nyitókép: Thék Endre 1868-ban terveztetett bútorgyára és munkáslakása a mai Üllői út 66. szám alatt (1971)

 
vissza a teljes nézetre