2018. március 25. 15:55

Tudta, mire használták a Gellért-hegy oldalában a barlangot? A XIX. és a XX. század fordulójának Budapestjéről azt gondoljuk, hogy egy maihoz hasonló modern világváros volt, ahol villamosok csilingeltek a magas, többemeletes házak között a kövezett utcákon. Azonban korabeli képeket nézegetve előtűnnek olyan képek, amelyek a város egész más képét mutatják, néha egész meglepő helyekről.

Írta: Domonkos Csaba, fotók: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

 

Ma a budapesti látképhez hozzátartozik a Sziklatemplom. A középkorúak arra is emlékeznek még, amikor annak helyén egy betontömb csúfoskodott: a szocializmus nem tűrte itt a templomot, évtizedekig befalazva állt a város e jelképe, a pálos rend, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend temploma. 

Gondolhatnánk, hogy e barlang (amely Pest névadásában is szerepet játszott, ugyanis a hegy középkorban használt, szláv eredetű nevében, a Mons Pestiensisben a pestiensis jelentése barlang, illetve kemence) régóta vallási célokat szolgál.

Valóban, a középkorban a legenda szerint egy Iván nevű remete élt itt. Azonban a mostani templomot csak 1925-26-ban alakították ki. Hogy mi volt előtte? E fénykép jól mutatja: lakóhely. A század végéig barlanglakások álltak itt.

A Gellért-hegyben, ahogy a Várhegyben is, számos más járat, barlang is található, jelentős részük természetes, de számos olyan is van, amelyet emberkéz alkotott.

Barlanglakás 1896-ban; fotó: Fortepan 

A barlangba (amely jóval kisebb volt, egy nagyobb teremből és két fülkéből állt, a mostani járatokat robbantásokkal alakították ki) kunyhó, sőt, több szobás ház és hozzá kapcsolódó kert épült be, ahol szegény családok húzták meg magukat. 

A Gellért-hegy déli része ugyanis teljesen kiesett a XIX. századi Buda és Pest életéből, annak ellenére, hogy a Gellért-hegy lábánál volt a legjobb átkelési lehetőség a Dunán, hiszen itt volt a legkeskenyebb a folyó. Megközelíteni a városok felől a hegyet megkerülve, vagy a keskeny Alsó Dunasoron keresztül lehetett, amelyet ráadásul a Gellért-hegyhez tapadó kunyhók szegélyeztek. 

A Gellért-hegy a XIX. század végén, fotó: Fortepan


Ha megnézünk egy korabeli térképet, jól látszik, hogy a hegytől délre alig néhány épület állt. A mai Gellért téren a Sáros fürdő állt, amely az itteni finom iszapos vizéről kapta a nevét, és a szegények, a környékbeli bordélyházakban dolgozó prostituáltak fürdője volt. Népies neve is szarkasztikusan erre utalt: „a szüzek fürdője”. E névvel arra is utaltak, hogy a nők fürdőjét övező deszkakerítésén több luk is volt, ahol sokan leselkedtek, tehát az használta csak ezen intézményt, akit a leselkedők nem zavartak.

A hegy csúcsán két különleges épület kapott helyet. 1813-tól kezdték építeni az Obszervatóriumot, azaz a csillagvizsgálót, és 1833-ban helyezték üzembe a „távirgányt” egy optikai telegráfot. A szabadságharc után pedig felépült a Citadella Pest és Buda városok féken tartására. A hegy déli lejtőjén szőlőskertek voltak.

Mikor változott meg mindez? Az 1870-es években a szőlőt a filoxérajárvány kipusztította, majd 145 éve, 1873-ban a területet a kerülethez csatolták és 1893-ban megalakult a Gellérthegy Baráti Egyesület és a Kelenföldi Házépítő Egylet. A város szemet vetett erre a területre. A valódi változást azonban két híd hozta el. 1896-tól a Ferenc József híd, illetve az 1898-tól azon közlekedő villamos; valamint az 1903-ban megnyíló Erzsébet híd, és az emiatt átépülő, kiépülő Szent Gellért rakpart hozta a változást. A Gellért-hegy déli lejtőin elegáns villák, az Átlós út mentén 5-6 emeletes házak épültek, új városrész született.  

A nyitó fénykép azonban arra emlékeztet mindenkit, hogy alig száz-százhúsz évvel ezelőtt mennyire más volt még Budapest. 

vissza a teljes nézetre