Ma a budapesti látképhez hozzátartozik a Sziklatemplom. A középkorúak arra is emlékeznek még, amikor annak helyén egy betontömb csúfoskodott: a szocializmus nem tűrte itt a templomot, évtizedekig befalazva állt a város e jelképe, a pálos rend, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend temploma. 

Gondolhatnánk, hogy ez a barlang (amely Pest névadásában is szerepet játszott, ugyanis a hegy középkorban használt, szláv eredetű nevében, a Mons Pestiensisben a pestiensis jelentése barlang, illetve kemence) régóta vallási célokat szolgál.

Valóban, a középkorban a legenda szerint egy Iván nevű remete élt itt. Azonban a mostani templomot csak 1925–26-ban alakították ki. Hogy mi volt előtte? E fénykép jól mutatja: lakóhely. A század végéig barlanglakások álltak itt. A Gellért-hegyben, ahogy a Várhegyben is számos más járat, barlang is található, jelentős részük természetes, de több olyan is van, amelyet emberkéz alkotott.

Barlanglakás 1896-ban (Forrás: Fortepan)

A barlangba (amely jóval kisebb volt, egy nagyobb teremből és két fülkéből állt, a mostani járatokat robbantásokkal alakították ki) kunyhó, sőt többszobás ház és hozzá kapcsolódó kert épült be, ahol szegény családok húzták meg magukat. A Gellért-hegy déli része ugyanis teljesen kiesett a XIX. századi Buda és Pest életéből, annak ellenére, hogy a Gellért-hegy lábánál volt a legjobb átkelési lehetőség a Dunán, hiszen itt volt a legkeskenyebb a folyó. Megközelíteni a városok felől a hegyet megkerülve vagy a keskeny Alsó Dunasoron keresztül lehetett, amelyet ráadásul a Gellért-hegyhez tapadó kunyhók szegélyeztek. 

A Gellért-hegy a XIX. század végén (Forrás: Fortepan)

Ha megnézünk egy korabeli térképet, jól látszik, hogy a hegytől délre alig néhány épület állt. A mai Gellért téren a Sáros fürdő állt, amely az itteni finom iszapos vizéről kapta a nevét, és a szegények, a környékbeli bordélyházakban dolgozó prostituáltak fürdője volt. Népies neve is szarkasztikusan erre utalt: „a szüzek fürdője”. E névvel arra is utaltak, hogy a nők fürdőjét övező deszkakerítésén több lyuk is volt, ahol sokan leselkedtek, tehát az használta csak ezen intézményt, akit a leselkedők nem zavartak.

A hegy csúcsán két különleges épület kapott helyet. 1813-tól kezdték építeni az Obszervatóriumot, azaz a csillagvizsgálót, és 1833-ban helyezték üzembe a „távirgányt”, egy optikai telegráfot. A szabadságharc után pedig felépült a Citadella Pest és Buda városok féken tartására. A hegy déli lejtőjén szőlőskertek voltak.

Mikor változott meg mindez? Az 1870-es években a szőlőt a filoxérajárvány kipusztította, majd 145 éve, 1873-ban a területet a kerülethez csatolták, és 1893-ban megalakult a Gellérthegy Baráti Egyesület és a Kelenföldi Házépítő Egylet. A város szemet vetett erre a területre. A valódi változást azonban két híd hozta el. 1896-tól a Ferenc József híd, illetve az 1898-tól azon közlekedő villamos, valamint az 1903-ban megnyíló Erzsébet híd, és az emiatt átépülő, kiépülő Szent Gellért rakpart hozta a változást. A Gellért-hegy déli lejtőin elegáns villák, az Átlós út mentén 5-6 emeletes házak épültek, új városrész született.  

A nyitó fénykép azonban arra emlékeztet mindenkit, hogy alig száz-százhúsz évvel ezelőtt mennyire más volt még Budapest.