2018. április 3. 12:20

Felvették a világ legvonzóbb látványosságai közé a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpontot. Az intézmény 1986-ban, a zeneszerző halálának századik évfordulóján nyílt meg a Régi Zeneakadémia épületében.

Írta: Osgyán Edina

 

A Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpontot felvették a világ legvonzóbb látványosságai közé, ezt jelenti ugyanis a New York-i TripExpert 2018 Experts Choice napokban átadott díja. A zeneszerző-akadémiaalapító utolsó budapesti lakása, melyben a Zeneakadémiára hagyományozott hangszerei, könyv- és kottatára is található, a Vörösmarty utca és az Andrássy út sarkán álló palotában volt.

A kitüntetést nyolcvanöt különböző publikáció és kiadvány, több mint egymillió szakértői vélemény figyelembevételével ítélték oda a Liszt Ferenc Múzeum és Kutatóközpontnak. A Lonely Planet, a Frommer’s és a Michelin Guide értékelése szerint is Budapest egyik legmagasabb pontszámmal értékelt látványossága az intézmény. A TripExpert mindemellett a Best of Budapest díjat is a múzeumnak adta.

Zeneszerzők domborművei a neoreneszánsz palota homlokzatán (fotó: H.P.)

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem keretén belül működő emlékmúzeum és kutatóközpont 1986-ban, a zeneszerző halálának századik évfordulóján nyílt meg a Régi Zeneakadémia épületében. A Vörösmarty utca és az Andrássy út (egykori Sugár út) sarkán álló, Lang Adolf tervezte háromemeletes, neoreneszánsz stílusú ház létesítését az országos képzőművészeti társulat választmánya finanszírozta a XIX. század derekán. A palotában alig húsz évig, 1879 őszétől 1907 közepéig zajlott egyetemi szintű oktatás, tehát az 1875-ben megnyílt akadémia második székhelye volt (az elsőt, a Hal téri épületet lebontották). Miután 1907. május 12-én megnyitott a Zeneakadémia Liszt Ferenc téri palotája, a Vörösmarty utcai épületet többek közt zeneiskola, kávéház, politikai és társadalmi egyesületek használták. 1980-ban az akkori Művelődésügyi Minisztérium megvásárolta és ismét a Zeneakadémia (akkor Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola) rendelkezésére bocsátotta. A múzeum megnyitását követően elkezdődött az állomány gyarapítása, feltárása és gondozása. 1987-ben például egy nagyon értékes, addig ismeretlen fotográfia került a gyűjteménybe, amely az idős Lisztet ábrázolja Munkácsy Mihályné társaságában.

Akadémiai épület az Andrássy út-Vörösmarty utca sarkán (fotó: H.P.)

A Zeneakadémia alapításában résztvevő Liszt Ferencnek (1811-1886) az épület első emeletén szolgálati lakása volt. Itt lakott pesti tartózkodásai alatt 1881 januárja és 1886-os halála között. A múzeumi gyűjtemény alapját a Zeneakadémiára hagyományozott hangszerei képezik, így: két Chickering- és egy Bösendorfer-zongora, a komponáló íróasztal, egy Mason & Hamlin koncertharmónium, egy Erard-Alexandre pianínó-harmónium, egy Bachmann-üvegzongora („piano-harmonica”), és legalább ennyire jelentős budapesti könyv- és kottagyűjteménye, néhány bútordarabja, képe, szobra, használati és emléktárgya. Liszt a különleges, 1867-ben készült Chickering-zongorát a gyártótól kapta ajándékba, aki személyesen vitte el a zeneszerzőnek a hangszert. A 254 cm hosszú és 147 cm széles zongora elhelyezését a művész nem tudta megoldani, ezért magyar barátja, Augusz Antal báró szekszárdi kúriájában helyezték el végül. (Augusz és Liszt barátságát az I. kerület Úri utca 43. számú ház falán elhelyezett dombormű is felidézi, Farkas Pál készítette 1988-ban). Az 1867-ben készült Chickering-zongora csak Liszt halála után került a Zeneakadémiára, a báró özvegye adta ki a szintén nála őrzött (ugyancsak különleges, a múzeumban látható) üvegzongorával együtt.

A Liszt-emléktábla Farkas Zoltán alkotása 1934-ből (fotó: H.P.)

Az előtérből, szalonból, étkezőből, dolgozóból, hálóból álló lakást annak idején nem tudták az eredeti tökéletes mására berendezni, bár a Magyar Szalon egy 1886-os száma és az ott publikált fotó alapján például a háló-dolgozó szobát sikerült rekonstruálni. Liszt itt komponálta utolsó éveinek alkotásait. A helyiségben volt egy kis asztalka, rajta Liszt jobb kezének bronz mása, melyet Stróbl Alajos készített. Az asztalon látható egy műsor Liszt 1886. március 23-án Párizsban, Munkácsy Mihály palotájában adott koncertjének programjával és a festő Lisztet ábrázoló grafikájával.

A fogadótábla az emlékmúzeum bejáratával szemközti falon látható, eredetileg Liszt lakásának ajtaján volt (fotó: liszmuseum.hu)

A Párizsban élő világhírű zeneszerző 1839/40 fordulójától járt rendszeresen Magyarországon, például itt mutatkozott be életében először (Pesten és Pozsonyban) karmesterként – ahogyan arra Eckhardt Mária, az intézmény alapító-igazgatója is rámutat a múzeum ismertetőjében. Koncertjeinek jövedelmével a Nemzeti Színház és egy Pesten felállítandó nemzeti konzervatórium ügyét támogatta. Vezényelt a budapesti Beethoven-centenárium díszhangversenyén, matinékoncerteket szervezett a Pest-Belvárosi Plébánián, majd 1871 novemberétől saját lakást bérelt a Nádor utcában. 50 éves művészi jubileumát 1873 novemberében ünnepelték Budapesten, ekkor mutatták be egyházzenei főművét, a Krisztus-oratóriumot először rövidítések nélkül Richter János (aki Hans Richter néven világhírűvé vált) karmester vezényletével.

Liszt 1867-ben készült Chickering-zongorája (fotó:lisztmuseum.hu)

Liszt olyan hálás volt a megemlékezésért, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta művészeti pályafutásának legszebb tárgyi emlékeit. Liszt budapesti tartózkodása fölpezsdítette a város zenei életét, neves művészek látogattak Pestre a kedvéért, többek közt Saint-Saëns, Sarasate és Wagner. Ittlétének jelentőségét a zeneakadémia létrehozása melletti érvként említette az egyik képviselő a képviselőház 1873. december 8-i vitájában.

A Magyar Szalon című lapban megjelent kép és más leírások rekonstruálták a dolgozó- és hálószobát (fotó: lisztmuseum)

Az anyagi nehézségek miatt a megvalósítás késett, végül 1875. november 14-én megnyílt a Magyar Királyi Zeneakadémia, elnöke Liszt Ferenc, igazgatója Erkel Ferenc volt. Először a Hal tér 4. szám alatt működtek, majd átköltöztek az újonnan épült Sugár úti palotába. Lisztnek egy szolgálati lakást rendeztek be az első, Erkelnek pedig a második emeleten. Itt és a harmadik emeleten voltak a tantermek. Az épület arról is nevezetes, hogy falai közt mintázta meg Stróbl Alajos az Operaház fülkéjében elhelyezett híres Liszt-szobrot is.

Egy lap a Via crucis autográf orgonapartitúrájából (foto: lisztmuseum.hu)

Liszt, aki nemzedékének legnagyszerűbb zongoratanára volt, itt fogadta tanítványait, például kedvenc növendékét, a német Sophie Mentert, de a Sugár úton megfordult még a világhírű Eugen d'Albert, Moritz Rosenthal, Frederick Lamond is, akik értékes feljegyzéseket hagytak ránk az órákról, Liszt pedagógiájáról, módszereiről, az egyes darabok előadásával kapcsolatos nézeteiről. Ezek a feljegyzések is a hagyaték részét képezik. Akárcsak a könyvek és a kották, amelyekben számos értékes információt tartalmazó Liszt-bejegyzés és a hagyatéki bélyegző lenyomata található.

Palestrina portréja (fotó: H.P.)

A múzeum és kutatóközpontról már a nyolcvanas évekbeli megnyitást követően készültek magyar és angol nyelvű katalógusok, ismertetők, így a kezdetektől magas volt a látogatószám. A külföldi ítészek az épületet megjelenése, autentikus berendezése és klasszikus zenei koncertjei miatt méltatták. A díjban részesült a Zeneakadémia is, melyet „kiváló koncertteremként, az európai zenei képzés szimbólumaként” jellemeztek.

vissza a teljes nézetre