2018. április 16. 11:56

Az év végén kezdődik a Blaha Lujza tér rekonstrukciója, amely várhatóan 2019 végére fejeződik be. A projekt egyik fő célja, hogy a Blaha közösségi térré alakuljon. De hogyan alakult a tér története az elmúlt évszázadban?

Írta. Filepkó Dominik Lajos

 

Március végén jelentette be Tarlós István főpolgármester egy sajtótájékoztatón, hogy megújul Budapest egyik legfontosabb közlekedési- és kereskedelmi központja, a Blaha Lujza tér. Többek között megszüntetik a szervizutat, a parkolót, felújítják az aluljárót és növelik a zöldterületet. Kocsis Máté, Józsefváros polgármestere bejelentette, hogy a tér rekonstrukciójával egyszerre fog lezajlani a Corvin Áruház pléhborításának lebontása és az eredeti homlokzat felújítása. 

Ez lesz a jövő. Nap, mint nap láthatjuk a jelent. De milyen volt a tér a múltban? Erről szól írásunk.

Népszínház – az ,,ideiglenes” Nemzeti Színház

A tér legelső és az 1960-as évekig a legmeghatározóbb épülete a Népszínház (későbbiekben Nemzeti Színház) épülete volt. A színházat az Osztrák-Magyar Monarchia legjelentősebb színháztervező-párosa, Ferdinand Fellner és Herman Helmer tervei alapján építették fel az akkor még külvárosnak számító területen (jól mutatja ezt, hogy a színház 1875-ös befejezésekor készült fotókon rengeteg földszintes ház veszi körül). Az épületet 1908-ig használta a Népszínház társulata. 1908-ban tűz-és életveszélyesnek nyilvánították a Nemzeti Színház Astoriánál lévő épületét, így a Népszínházba költöztették ,,ideiglenesen” a Nemzeti társulatát (az Astoriánál lévő Nemzetit 1914-ben bontották le). 

A Népszínház épülete az 1875-ös elkészültekor (forrás: Fortepan)

Ki is írták a tervpályázatot a Nemzeti új épületére, ki is választották a nyertes pályaművet. Csakhogy kitört az első világháború és pénzhiány miatt nem tudták elkezdeni az építkezést. Így a Nemzeti maradt a Népszínház épületében. Az épület meglepően kevés kárral vészelte át a második világháborút. Annál több kárt okozott benne az ’56-os forradalom és szabadságharc. ’56 után kijavították az épületben keletkezett károkat, később az egész színházat felújították. 

A Nemzeti Színház az ’50-es évek végén, ’60-as évek elején (forrás: Fortepan)

Az 1960-as évek elején a városvezetés majd' egy évtized után megint elővette a metróépítés ügyét. A metrót át akarták vezetni a Blaha Lujza tér alatt is. A szakemberek megállapították, hogy a színház nem bírná ki a metró keltette rázkódásokat (azóta is folynak a viták arról, hogy mennyire volt valós ez a megállapítás és mennyire volt benne a párt keze). Egy szó, mint száz a színház fölött kimondták a halálos ítéletet és 1965-ben lebontották.


  
A metróért feláldozott színház – a Nemzeti bontása és a metró építése (forrás: Fortepan)

A Corvin Áruház

1906-ban épült fel a Blaha Lujza tér déli oldalán a főváros első kőmozija, az Apolló. Az Apolló 1915-ben költözött el innen a Royal Szálló épületébe. A területet 1923-ban vette meg egy nemzetközi nagykereskedő, aki lebontatta a mozit, hogy áruházat építhessen fel a helyére. 1926. március 1-jén adták át a Corvin Áruházat, ami a kor Budapestjének legmodernebbjének számított (itt működött az egész ország első mozgólépcsője). A második világháborút a szomszédos Nemzetihez hasonlóan kevés sérüléssel vészelte át. A világháborút követően államosították és előbb Budapesti Nagyáruházként, majd újra Corvin Áruházként nevezték el. Az évek folyamán az épület homlokzatának állapota igencsak leromlott. A hatvanas években elkezdték tervezni a homlokzat felújítását. De arra a következtetésre jutva, hogy a felújítás igen sok pénzbe kerülne, úgy döntöttek, hogy az áruház inkább egy ,,ideiglenes” pléhborítást kap. Amint tudjuk, ez az „ideiglenes” borítás mind a mai napig fent van az épületen. De szerencsére lebontják jövőre. 


A Corvin Áruház fénykorában és a ’60-as évek végén (források: FSZEK Budapest Gyűjtemény, ill. Fortepan)

A Tinódi-szobor

Miután 1908-ban a Nemzeti társulata a Népszínház épületébe költözött, a tér egy szoborral gazdagodott. A színház előtt állították fel Tinódi Lantos Sebestyén szobrát, amelyet egy kisebb liget övezett. A szobrot még a színház 1965-ös lebontása előtt elbontották és parkolót alakítottak ki a téren. 

Tinódi Lantos Sebestyén szobra a Nemzeti előtt az 1930-as években (forrás: Fortepan)

Reméljük, hogy a térrekonstrukciót követően tényleg élettel fog megtelni a tér, és a Corvin Áruház homlokzatának felújítása hozzájárul a Blaha régi fényének újraéledéséhez.

vissza a teljes nézetre