2018. május 17. 14:08

Közel két évszázada elválaszthatatlanok Budapest életétől a kerthelyiségek, amelyek egykor a fiatalok ismerkedésének szinte egyetlen helyszínéül szolgáltak. Így szórakoztak a régi Pesten és Budán.

Írta: Osgyán Edina

 

Száznyolcvan éve is nagyjából ilyenkor, májusban kezdődött a szabadtéri szórakozóhelyek szezonja. Az első nyilvános kerthelyiségek jócskán eltértek a maiaktól: volt, ahol délután illem- és táncoktatás zajlott, estéként a tér mulatókertté változott át.

Míg Budán a mulatók csak lassan vetették meg lábukat, addig Pesten a XIX. században gyors egymásutánban nyitottak meg a szórakozóhelyek és tánckörök, elsősorban a Rákóczi út, az Üllői út és a Ráday utca környékén.

Ott, ahol éjszaka mulatozás zajlott, napközben tánc- és illemórákat tartottak szakképzett tánctanárok, gyakran maguk a szórakozóhely tulajdonosai.

„Délután csendes lánykák pironkodtak a falak mellett sorakozva és várják a fiatalembert, kivel a tánclépéseket kigyakorolhatja. Hat óra után a táncterem gázlámpáit lezárják. Odakint a boltok, üzletek vasajtói egymás után bezárulnak, a kirakatokban eltolják a gázlángokat, és az utca sötétebb lesz. Annál fényesebb és annál messzebb elvilágítanak a kávéházak, sörházak, a café chantante-ok és táncos-zenés helyiségek színes lámpái és díszes transzparensei. Ezek a világító tornyok, melyek felé az éjjeli publikum irányozza megtépett vitorlásait” – írja le a kor egyik publicistája a Király utca egyik mulatóját 1860 táján.

Elöl a Horváth-kert és a Budai Színkör épülete, háttérben a Karátsonyi palota és a Déli Vasút indóháza, 1875. (Fotó: Fortepan)

Krisztina tér és a Horváth-kert a krisztinavárosi templom tornyából, 1862. (fotó: Fortepan)

 

Horváth-kert és Frieder iskolája

A Krisztina körút, az Attila út és az Alagút utca által határolt Horváth-kertet 1834-ben bérelte ki Duchange, a Nemzeti Kaszinó vendéglőse a tulajdonos Szentgyörgyi Horváth Zsigmondtól, hogy zenés szórakozóhelyet nyisson. Tíz ezüst krajcárért minden vasárnap, hétfőn és csütörtökön este nyolctól katonazenét hallgathatott a közönség. Kizárólag vasárnap négy órától tánciskola működött, ahova a 14. életévüket betöltött lányok és a 16. életévüket betöltött fiúk mehettek, persze csak szülői kísérettel.

A tánciskola egyaránt volt alkalmas ismerkedésre és tánctanulásra. A zenét itt is a katonazenekar szolgáltatta. A tánctanár Frieder Erik volt, aki megkövetelte a pontos érkezést, a lányoknak 1,5 cm magas sarokkal kialakított bőrcipőt kellett viselniük, a hajukba selyemszalagot tűztek.

Frieder a tánctanfolyamok elején általában maga választott partnert a hölgyeknek és az uraknak. Előfordul az is, hogy a szülők fizettek a tanárnak, hogy egy számukra megfelelő fiatalembert találjon lányuk táncpartneréül. Persze fordítva is igaz volt: a férfiak is meghálálták, ha egy-egy jobb családból való úrilánnyal táncolhattak. A legenda szerint Frieder Erik iskolájában, amely 27 évig működött kisebb megszakításokkal – később más helyszíneken – 126 házasság köttetett.

Az 1890-es évek végén a „Frieder-gyerekek” néha még találkozókat is tartottak, és Frieder halála után többen is ápolták emlékét. A Horváth-kert népszerűségét később az északnyugati sarkán működő Budai Színkör tovább emelte. Épületében 1843-tól kezdve játszottak német vándortársulatok.

A Beleznay-kert. A kép Cserna Károly vízfestménye után készült. (Forrás: omnia.ie, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

 

Pesten az első a Beleznay volt

Hasonló szerepet töltött be a pestiek számára a Beleznay-kert. A mai Rákóczi és Puskin utca sarkán lévő területet, ahol egy ősfákkal határolt kastély állt, a Grassalkovich család adta el gróf Beleznay Miklósné Podmaniczky Anna Máriának. Beleznayné megözvegyülését követően irodalmi, zenés és politikai estélyek szervezését kezdte el a kastélyban. Ezek Pest legsikeresebb rendezvényeivé váltak, az irodalmi szalon szervezője Kármán József volt.

A Beleznay család kihalása után a kastélyt fogadósok bérelték, a XIX. századtól színielőadásokat, tánciskolát, éjjel pedig mulatságokat rendeztek a lugasokkal, leanderekkel kialakított kertben. Itt fuvolázott Déryné férje zenekarával, s ezért a színésznő is gyakran megfordult a placcon. Széchenyi István éjszakánként jelent meg a mulatóban, melynek állandó vendége volt.

A Beleznay-kertben vasárnaponként délután kettőtől négyig működött tánciskola. Ez a hely híres volt arról, hogy a táncillemet a tanárai szigorúan betartatták. A táncillem szabályozta a tánc közbeni magatartást, az érintkezés módjait, a legények s leányok egymás közötti viselkedését. A tánciskola mindössze 2 évig működött, miután egy nagyobb mulatság után – melyen Széchenyi gróf ugyancsak jelen volt – az épület néhány helyisége leégett, köztük a táncterem is.

Egyebek mellett lehetett táncolni a népszerű Ananászban is, ahol a tulajdonos, Plechmeyer a vasárnaponkénti tánciskolák után mulatságokat tartott. Népszerű hely volt a Viktória terem is, amelyre Szerémi Zoltán így emlékezik vissza: „…délután finom lánykák sertepertéltek, leszegett fejecskékkel és várták táncmesterüket… Estére áporodott füst! És a közönség!”

A Horváth-kertet 1862-ben, az Alagút megépültekor Buda városa megvásárolta és közparkká alakította. A Beleznay-kastély épületét 1891-ben lebontották, és a kerthelyiség is megszűnt.

vissza a teljes nézetre