Lovas Dániel a Liget Budapest blogjában a városligeti közvilágítás történetéről írt. Emlékeztet: 150 éve még nagyon más volt a nagyvárosi élet, éjszaka kevesen merészkedtek az utcákra. Csak az 1860-as évektől jelentek meg a gázlámpák az utcákon, de a parkok és más közterek megvilágítása még nem volt megoldott. A Liget intézményei többek között ezért is zárva tartottak ősztől tavaszig, hiszen nem voltak biztonságosan megközelíthetőek. 

A közvilágítást az 1885-ös kiállítás területén elektromos ívlámpákkal biztosították, amelyek egyenként tucatnyi gázlámpának megfelelő erősségű fényt adtak. A váltóáramot szolgáltató villanygépet a hazai gépek kiállítási csarnokában helyezték el. Innen szolgáltatták az áramot a többi kiállítási csarnoknak a kiállításon bemutatott, világszenzációnak számító új magyar találmány, a transzformátor segítségével.

Amikor az országos kiállítás 1885 őszén bezárt, az elektromos lámpákat is leszerelték. A Liget sétaútjai esténként ismét sötétségbe borultak, kivéve az Állatkert környékét és a Stefánia utat. A Városliget legforgalmasabb útvonalain a főváros egész területén használt gázkandeláberekkel biztosították az éjszakai világítást. Ebben az időben a Városliget esti képéhez hozzátartoztak a munkájukat végző lámpagyújtogatók – írja a blog.

Az újonnan épült Városligeti híd gázüzemű, díszes kandelábereinek tetejére villamos ívlámpákat szereltek, hogy a kiállítás főbejárata minél ragyogóbb fényben ússzon (Klösz György 1896-os felvételei)

Az 1896-as millenniumi kiállítás idején – hasonlóan az 1885-ös országos kiállításhoz – ismét elektromos lámpák fényében ragyogott fél éven át, esténként a Városliget. A közvilágítás technológiája sokat fejlődött egy évtized alatt. Így jóval nagyobb területet tudtak megvilágítani, és a lámpák fénye is erősebb volt. Története során először úszott valóságos fényárban szinte az egész Városliget. Az elektromos díszkivilágítás vonzereje is hozzájárult a máig abszolút rekordot jelentő, ötmilliós látogatói számhoz.

A millenniumi kiállítás mellé felépített Ős-Budavára mulatónegyedben akkor pezsdült fel igazán az élet, amikor a szomszédos kiállítás esténként bezárt. A mulatónegyed éjszakai vonzerejét káprázatos villanyvilágítással igyekeztek fokozni. Ős-Budavárában nem takarékoskodtak a villanyfénnyel. A mulatónegyedet valósággal behálózták a légvezetékek, a sétányokon, a történelmi hangulatú utcácskákon mindenütt feltűntek az oszlopokra helyezett, tejüveg burkolatú ívlámpák.

1893-ban a pálya fölött kifeszített drótkötélre erősítették az erős fényű ívlámpát (balra), a középső képen a jégpályát megvilágító elektromos kandeláberek 1906-ból, jobbra pedig az 1939-es műkorcsolya-világbajnokságon készült fotó a pálya fölé kifeszített vezetékeken függő villanylámpasorokkal

Emellett az 1870-es évektől, a Budapesti Korcsolyázó Egylet megalakulásától kezdve különleges kihívást jelentett a Városligeti-tavon kialakított korcsolyapálya megvilágítása, amely a téli estéken, a sötétedés után népesült be igazán. Az első években petróleummal és magnéziumfáklyákkal próbálták megoldani a tó jegének megvilágítását. Az eredménnyel senki nem volt elégedett, kivéve a jótékony félhomály előnyeit élvező szerelmespárokat. 

A Városliget belső útjait a két világháború közötti időszakban gázkandeláberekkel világították meg. A forgalmas főutak mellé azonban egyre több villanylámpát is elhelyeztek, a jelentős épületek, emlékművek pedig az 1930-as évektől, az újraélesztett világító szökőkúthoz hasonlóan, elektromos díszkivilágítást kaptak. Megkezdődött a városligeti díszkivilágítások újabb korszaka.

A Liget Budapest blogja szerint a vegyes közvilágítási rendszer részeként egészen az 1970-es évekig szolgálatban maradtak a ligeti sétányok egy részén a meleg, sárga fényt sugárzó gázlámpák. Egy személyes élményeit felidéző környékbeli lakos szerint az utolsó gázlámpa a Hermina (akkor Május 1.) útnak a Liget felőli sarkán még égett 1969 körül, az 1970-es években szerelték le. A Ligetben és környékén átvette az uralmat az elektromos közvilágítás. Néhány rekonstruált, az Állatkert területén elhelyezett gázkandeláber emlékeztet napjainkban a hosszú ideig párhuzamosan működő közvilágítási rendszerek évszázados történetére – olvasható a Liget Budapest blogján.