2018. június 28. 14:05

Szélsebesen zajlik a múlt hibáinak kijavítása a VII. kerületben: számos évtizedek óta elhanyagolt, gyakran tégláig lepusztult homlokzatú épület épült teljesen újjá az elmúlt években.

Írta és fotózta: Bukovszki Péter

 

Sétánk a Rottenbiller utca végétől, a Lövölde tér sarkából indul kifelé, a Damjanich utca irányába. Bár a teret és környékét Kern András híres kupléjának hatására még ma is sokan hidegnek, sötétnek és engesztelhetetlennek tartják, ez valóban csak akkor igaz, ha „úgy képzeljük” (ahogyan a dal refrénjének utolsó sora is elárulja). 

A környező utcákban álló házak jó része azonban valóban kopott, sőt, némelyikük egészen ijesztő állapotban van: homlokzatukról nem csak a dísztések hiányoznak, hanem gyakran a komplett vakolat is, izgalmas, de szomorú rálátást engedve a téglák típusára, méretére és a falazás különféle módozataira is.

Rottenbiller-Jósika utca sarok: felújításra várva

 

Nem annyira dicső múlt 

Mindez az elmúlt sok-sok évtized mulasztásainak  eredménye, elsősorban az államszocializmus várospolitikájának következménye, amelynek figyelmét olyannyira lekötötte az új lakások építése, hogy közben (szándékosan) hagyta lepusztulni a budapesti bérházak többségét.

Érdemi változás a rendszerváltás utáni bő másfél évtizedben sem történt, az elmúlt 10-15 évben azonban mintha a város feléledt volna Csipkerózsika-álmából: látványos felújítási hullám kezdődött. Ez bizonyos városrészekben jóval gyorsabb ütemű, mint máshol: Erzsébetvárosban például mindig találni állványzattal körbevett házat, nem is egyet. 

A Rottenbiller utcán sétálva egyfajta kettősséggel találjuk szembe magunkat: az idővel és az időjárással derekasan dacoló házak várják jobb sorsukat frissen (de legalábbis 1-2 éve) felújított szomszédjaik mellett, élőben szemléltetve az „ilyen volt-ilyen lett”-jelenséget.

Pozitív példa a közelmúltból: a Wellisch-féle ház

 

A Rottenbiller és Damjanich utcák sarkán álló, 1885-ben, Wellisch Alfréd tervei alapján elkészült jókora sárga épület is nemrég született újjá, bár előtte sem volt kritikus állapotban. Építtetőjének neve ismerősen csenghet, hiszen számos fontos házat adott Budapestnek, például a Kossuth téri Wellisch-palotát, a Szent István körút 16-ot (a Vígszínház szomszédját), vagy éppen a Dózsa György úti, éppen átépítés alatt álló  Káry-villát. 

Érdekesség, hogy a  korabeli építkezések dokumentumait szemlélve lépten-nyomon Wellischbe botlik az ember, hiszen ő nem pusztán építész volt, hanem sikeres építési vállalkozó is, aki számos beruházás kivitelezésében részt vett, hozzájárulva ezzel -- saját vagyona mellett -- a főváros épített örökségének gyarapodásához is.

A friss festék illata

A Wellisch-féle ház szomszédjai hasonlóan jó állapotban vannak, a Rottenbiller utca túlsó oldalán álló épületek azonban legfeljebb csak a múltjukra lehetnének büszkék, jelenükre aligha. A Jósika utca torkolatában lévő 66-os számú házról például számos helyen olyannira lemállott már a vakolat, hogy az embernek a fantáziáját kell segítségül hívnia ahhoz, hogy el tudja képzelni, milyen is lehetett fénykorában. 

A Jósika 27. és csinos szomszédja immár az utca legszebb házai közé tartoznak

 

A Jósika utcára fordulva is hasonló látvány fogad minket, a kép azonban itt már árnyaltabb: a barnás-szürkés kopottságot számos helyen oldja fel egy-egy szépen felújított épület. Kiváló példa erre az utca 27-es számú kétemeletes háza, amely mellett elsétálva még érezni lehet falfesték friss illatát, hiszen az épület rekonstrukcióját csak pár hete fejezték be. Az 1895-ben épült ház évekkel ezelőtt még úgy le volt robbanva, hogy senki meg nem mondta volna, hogy egykor szecessziós jegyeket mutató eklektikus stílusban épült;  új, sárgás árnyalatú homlokzata viszont valósággal világít, úgy kiemelkedik az utcaképből, csatlakozva ezzel bal oldali szomszédjához, az 1900-ban Mezey Sándor által tervezett palotához. Ez az épület egyébként a környék egyik legszebb háza, bár díszes oromzatát az előtte álló, terebélyes fák miatt távolról nemigen lehet megcsodálni. 

A „majdnem sétáló" Rózsa utca

A terebélyes fák már a Szenes Hanna parkhoz tartoznak, amely tulajdonképpen a Jósika utca kiszélesedése a Rózsa utca irányába. A kerítéssel körbevett, szökőkúttal díszített parkocska kellemes felüdülést nyújthatna az errejáróknak, ám a sűrűre nőtt növényzet lehetőséget ad arra, hogy olyan alakok bújjanak el mögötte, akiknek a rend és a köztisztaság megtartása nem fontos, akik szívesebben bujkálnak a kíváncsiskodó tekintetek elől. Ha a terecskét nyitottabbá, átláthatóbbá tennék, máris könnyebben tölthetné be a pihenőpark funkcióját, és lehet, hogy a szökőkút medencéjében sem úszkálna üres műanyag palack. 

Közelmúltban épült ház a Szenes Hanna tér sarkán; jobbra a parkocska fái látszanak

 

A sétálóutcákra emlékeztető burkolattal ellátott Rózsa utcán látszik leginkább, hogy a környék presztízse évek óta emelkedőben van. A Jósika és a Rózsa utcák sarkán nagyjából tíz éve emelt, ötemeletes épület eltér ugyan a környék évszázados házaitól, de stílusa nem kirívó, így egészen beleillik az összképbe.

A Rózsa utca ezen szakaszán egyébként is több mai épület sorakozik, a kétezres években átadott Csicsergő Óvoda színes építőkockákat idéző formája például már messziről hirdeti az épület funkcióját, a mellette lévő házhelyen kialakított óvodakert pedig ritka kincs egy belvárosi intézmény számára. 

A Rózsa utcai óvoda le sem tagadhatná funkcióját. De miért is tenné? 

 

A Rózsa utcának ez a szakasza az itt álló egy, legfeljebb kétemeletes házaknak köszönhetően egészen szélesnek hat és meglepően világos is. Főként ezek miatt szembetűnő a szomszédai fölé magasodó, háromemeletes 35-ös számú ház állapota: bár homlokzatának földszinti része láthatóan jó állapotban van, az afölötti részről az ablakkereteket kivéve teljesen hiányzik a vakolat. 

Ez tehát a jelen. Bár most csak néhány utcáról írtunk, aki gyakran sétál a városban, tudja, hogy a fent leírtak számos városrészre jellemzőek. Évtizedek mulasztásait lehetetlen 1-2 év alatt behozni, ám nyilvánvaló, hogy az összkép folyamatosan javul, hiszen a felújítások feltartóztathatatlanul haladnak. A megújult házak pedig új életet és új hangulatot hoznak a kopott városrészekbe. Valamire azonban a felújítások zaja mellett is figyelni kell: csak azt seprűzzük ki, amit valóban szükséges, de őrizzük meg, ami arra érdemes.

vissza a teljes nézetre