2018. szeptember 9. 11:15

Történt, hogy Ferenc József saját udvartartási költségére tíz szobrot adományozott a fejlődő Budapestnek: ezek egyike volt a névtelen jegyző szobra a Városligetben, ami azóta is töretlen népszerűségnek örvend.

Írta: Domonkos Csaba

 

A XIX. század végi Budapest valódi világváros volt. Villamosok, csodás hidak, sugárút, elegáns körút és szép terek váltogatták egymást, legalábbis a belső területeken. Ferenc József talán némi büszkeséggel mutatta meg kollégájának II. Vilmos császárnak 1897-ben. Azonban a német császár nagyon hiányolt valamit. Kevésnek találta a szobrokat.

Ferenc József ezt a kritikát maga is oszthatta, ugyanis 1897. szeptember 27-i dátummal levélben értesítette Bánffy Dezső miniszterelnököt, hogy a főváros díszére tíz szobrot adományoz a városnak, illetve e szobrok elkészíttetését fizeti a saját udvartartási költségeiből. Azt is meghatározta, hogy kiknek állítsák a szobrokat: „Keresztény vallásért vértanúságot szenvedett Szent Gellért csanádi püspököt, a hitbuzgó Pázmány Péter esztergomi érseket, Bocskai István és Bethlen Gábor erdélyi fejedelmeket, Hunyadi János és Zrínyi Miklós, a haza és a kereszténység hős bajnokait, Pálffy János gróf, Magyarországnak a trón védelmében nagy érdemeket szerzett főhadparancsnokát, a honfoglalás történetét író Béla király névtelen jegyzőjét, Verbőczy István, Magyarország nagy hírű jogtudósát és annak népszerű lantosát Tinódy Sebestyént ábrázoló szobrok készíttes­senek”.

A kor politikai körülményeinek kettősségét mutatja, hogy a király olyanoknak is szobrot kívánt állíttatni, akik ősei a Habsburgok ellen harcoltak fegyverrel vagy tollal, így Bocskainak és Bethlennek vagy Werbőczy Istvánnak.

A szobor néhány évvel felavatása után, 1907-ben (Fotó: Fortepan.hu)

 

Megindult hát a munka, amit egyáltalán nem siettek el, a szobrokat így csak 1902-1907 között állították fel. Mivel Magyarországon a szobrokkal is politizálni szokás, a tíz alkotásból mindösszesen négy áll eredeti helyén: a Szent Gellért szobor a Gellérthegy oldalában, Hunyadi János szobra a Vár aljában, Zrínyi Miklós szobra a Kodály köröndön, és a Városligetben a 115 éve felavatott Anonymus, azaz Béla király névtelen jegyzőjének szobra. A hagyomány III. Béla jegyzőjeként tartja számon, bár a krónikás műve, a Gesta Hungarorumban így hivatkozik magára: Glorissimi Belae Regis Notarius, azaz a dicsőséges Béla király jegyzője. A magyar királyok sorában összesen négy királyt hívtak Bélának, így az azonosítás kissé problémás. 

A szobor teljesen eltér a többi klasszikus alkotástól, ahol a megmintázott férfiak hagyományos hősi pózban láthatók, míg Anonymus alakja sokkal letisztultabb. 

Ligeti Miklós szobrász 27 évesen kapott megbízást Bánffy Dezső miniszterelnöktől a szobor megalkotására. Amikor bemutatta elképzelését, az arc nélküli alakot, a bírák egyöntetűen megdöbbentek. Nemcsak az arc elrejtését kifogásolták, hanem a kompozíciót is, miszerint a szobor aszimmetrikus. Mivel az ítész bizottságban szavazategyenlőség alakult ki azok között, akiknek tetszett, és akiknek nem a fiatal művész újszerű megoldása, ezért salamoni döntést hoztak: döntsön a miniszterelnök, ha már felkérte a szobrászt, és miniszterelnökként úgyis jobban ért a művészethez mindenkinél. A miniszterelnök döntött is, olyan szoborváltozatot kért, ahol látszik a történetíró feje. Az új terv is tetszést aratott, azonban közben a bíráló bizottság létszámát felduzzasztották 30 főre, és ott már az eredeti, elrejtett arcú szobor hívei kerültek többségbe, sőt egyhangúan szavaztak a korábbi változatra. Az új mintát ott helyben összetörették Ligeti Miklóssal a legenda szerint – ennek ugyan ellentmond, hogy a látható fejjel készült bronzszobrot megvásárolta a Szépművészeti Múzeum. 

1971-ben, Kemenes Mari manökennel. A tollhegyet az ihletet adó simogatások még nem fényesítették ki (Fotó: Fortepan.hu) 


A szobrot 1903 augusztusban állították fel, de az avatására csak novemberben került sor, amelyről így számolt be a Vasárnapi Újság 1903. évi 50. száma: 

„A király által ajándékozott tíz szobor közül az ötödiket most állították föl Budapesten a Városligetben, az 1896-iki kiállításból ismeretes történelmi csarnokkal szemközt, melyet most újra építettek gazdasági múzeumnak. A szobor a legrégibb magyar történetíró emlékének van szánva, a ki latin nyelven írta meg a honfoglalás és az utána következő idők történetét s mivel nevét, kilétét nem tudni, Anonymus néven említik. (…) November 8-ikán délelőtt a gazdasági múzeumot magában foglaló szigeten megjelent gróf Tisza István miniszterelnök, Halmos János polgármester s a főváros több tisztviselője. A miniszterelnök néhány rövid szóban átadta a szobrot a fővárosi hatóság gondozásába, mire a polgármester köszönetet mondott a királynak és kormánynak a főváros díszére szolgáló művészi ajándékért. A jelen volt művésznek is gratuláltak.”

A szobor a budapesti legendárium szerint szerencsét hoz: ha valaki megsimogatja a tolla hegyét, az szerencsét, illetve ihletet ad neki az íráshoz. A tíz szobor közül ez lett a legnépszerűbb, és míg a többit az avatás utáni kritikák nem igazán dicsérték, addig e szobor mását kisplasztikaként is árulták.

vissza a teljes nézetre