A két beruházás eléggé különböző, ráadásul meglehetősen messze is vannak egymástól, mégis hogy lehet törvényben rögzített kapcsolat közöttük? A közös pont a pénz. Ugyanis e jogszabály, az 1908. évi XLVIII. törvény tette lehetővé, hogy a főváros megkapja a Sáros fürdő árát, „ha a székesfőváros közönsége kötelezettséget vállal, hogy a korszerű egészségügyi és szépészeti követelményeknek megfelelőleg a Sárosfürdőt 1912-ig, a Rudasfürdőt pedig 1915. év végéig fel-, illetőleg újjáépiti” – olvasható a törvényben. 

A törvény a következőkben felhatalmazást ad egy új híd építésére, mégpedig Óbuda és a Hungária körút között, ám a törvény legnagyobb része látszólag egész másról szól, mégpedig a Margit-sziget megvásárlásáról. A sziget ugyanis magántulajdonban volt, mégpedig József főhercegében, akitől e törvény felhatalmazása alapján azt 11 millió forintért megvásárolhatta, és a főváros tulajdonába adta. Illetve nem az egész szigetet, mert a sziget közepén 13 hektár országos tulajdonban maradt, ott országos növénykertet szándékoztak létrehozni. 

A Margit-sziget 1907-ben, még magántulajdonban (Forrás: Fortepan)

A Gellért Szálló, illetve a Sáros fürdő, az Árpád híd és a Margit-sziget azért került egy törvénybe, mert e beruházások finanszírozását ebben törvényben rögzítették, illetve a főváros pénzügyi helyzetét rendezték. Például a laktanya-értékesítési program bevétele e célra ment, átengedte az állam a fővárosnak az italmérési illeték bevételét, valamint elengedték a főváros néhány tartozását. Emellett bizonyos kiemelt városrészekben az új épületekre, ha azok megfeleltek a törvényben lefektetett feltételeknek, azaz „egészen újonnan építtetnek, amennyiben legalább kétemeletesek (48 láb magasságúak), ideértve a lerombolt házak újbóli felépítését és a toldalék-építkezéseket”, adókedvezményeket kaptak. 
Nézzük meg, hogy mi valósult meg a törvény által előírt beruházásokból: 

Az uralkodó által 1908. december 22-én szentesített, és december 29-én ki is hirdetett törvény alapján tehát megvették a Margit-szigetet. A sziget megszerzése régi célja volt az államnak, hiszen a tervezett híd megépítéséhez is szükség volt rá, ugyanis annak a pályáját a szigeten keresztül tervezték megépíteni, mégpedig úgy, hogy azt észak felé meghosszabbítják. A tervekben egy szigeti lejáró is szerepelt. A Margit-szigetet közkertté nyilvánította a törvény, azonban oda továbbra is csak a belépő megvásárlásával lehetett belépni, és csak 40 év múlva szüntették meg, még azelőtt, hogy az Árpád híd megépült volna. 

Az 1944-es légi felvételen jól látszik az elkészült hídrészlet, a pillérek és a sziget északi hosszabbítása (Forrás: Fortepan) 

A Gellért Szálló, illetve a Sáros fürdő sem épült fel a törvényben rögzített határidőre, 1912-re, viszont 1918-ra – sokkal nagyszabásúbb szállóként és fürdőként, mint az egykori Sáros fürdő – elkészült.

A Gellért Szálló 1926-ban (Forrás: Fortepan)

A legtovább az Árpád híd felépítése húzódott annak ellenére, hogy az óbudai lakosság már a XIX. század végétől követelte. Az 1920-as évek végére a jelentősen megváltozott gazdasági és politikai környezetben a Boráros téri híd felépítése került előtérbe, és az Árpád híd munkálatai csak 1939-ben kezdődtek meg. A háború alatt a munka szünetelt, és csak 1948-ban folytatódott (igaz ekkor az Árpád visszaelőzött, mert e hidat előbb adták át, mint ahogy a Boráros téren helyreállították volna a lerombolt hidat). Végül – ugyan csak fél szélességben – 1950-ben adták át. Eredetileg ugyan a honfoglaló Árpád vezérről szándékoztak elnevezni, de „az építőmunkások kérésére” 1950 és 1956 között Sztálin híd volt a hivatalos neve. 

Nyitókép: A fél szélességben megépült Árpád híd 1950-ben (Forrás: Fortepan)