A most negyvenéves óbudai, Flórián téri felüljáró kis túlzással autópálya-csomópont, ami egy római épületegyüttesre épült. Gondolkodjunk el egy kicsit ezen a tényen! Egy turizmusra kifejezetten építő főváros kiemelt helyén római kori épületek maradványai kerülnek elő. Igaz, ez nem a Forum Romanum vagy a Colosseum, hanem egy római legionarius tábor, benne egy nagy méretű fürdővel. A jelentős romok ellenére a döntéshozók nem múzeumot, hanem egy négysávos felüljárót építenek föléje. 

A Flórián tér 1968-ban (Fotó: Fortepan)

Az 1960-as évek végére kialakuló közlekedési igény előtérbe helyezte a Hungária körút nagy kapacitású úttá való fejlesztését, ahogy erről a PestBuda oldalain is már olvashattak. Az 1970-es években ugyan lekerült a napirendről a kétszintű autópálya-körgyűrű, de a széles út és ezzel együtt az Árpád híd bővítése továbbra is a tervek között szerepelt.

1979-ben döntött az Állami Tervbizottság a híd jelentős szélesítéséről és ehhez kapcsolódva a Flórián tér közlekedési fejlesztéséről. A beruházást az sem akadályozta, hogy a Flórián Áruház építésekor, 1979 májusában római kori romokra bukkantak a beruházás tervezett területén. A döntéshozók pontosan tisztában voltak azzal, hogy mi van itt, hiszen már a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottság 1979. március 14-i ülésére készül előterjesztésben a tanácstagok olvashatták: „Az 1778-ban megkezdett, majd 1869-ben és 1930-ban, továbbá 1973–1977 között kiásott falmaradványok, régészeti leletek alapján nyilvánvalóvá lett, hogy e helyen már a római korban egy nagyszabású középület, katonai fürdő állott. Ennek az alkotásnak a térrendszere csaknem teljes egészében fennmaradt.”

Ha ez nem lenne elég, az előterjesztésben később az alábbiak szerepelnek: „A római-kori műemléki értékek mellett e területen számos országos jelentőségű középkori épület romjait is feltárták. Ezek közül mindenekelőtt a királynői vár XIII–XIV. századi falai, várárka jelentős műemléki terület.”

Azt, hogy mi határozta meg az ezután következetteket, jól leírja Ágostházy László a „A Flórián téri közlekedési csomópont építészeti és műemlékhelyreállítási munkái” című, nagyon részletes tanulmányában, amely a Magyar Műemlékvédelem 1980–1990 című tanulmánykötetben jelent meg. A tanulmányból kiderül, hogy eredetileg egy sokkal nagyszabásúbb aluljárórendszert terveztek, ahol az előkerült romok jobban láthatók, ám ahogy a tanulmány írója írja: „Annak ellenére, hogy mindenki előtt nyilvánvaló volt az a tény, hogy ezt a csomópontot csak úgy szabad létrehozni, hogy abban érdemi szerep juthasson az antik maradványoknak, az eredeti elképzeléseket alaposan megváltoztatták az anyagi lehetőségek”.

Eredetileg egy olyan hatalmas aluljárórendszert képzeltek el, amelyben nemcsak a romokat lehetett volna bejárni és megismerni, hanem üzletek, vendéglátó létesítmények is helyet kaptak volna, azonban beruházási javaslat jóváhagyását követően már csökkentett – gyakorlatilag a mai felül- és aluljárórendszert tartalmazó – tartalommal készült el az engedélyezési dokumentáció. A régészek keze pedig meg volt kötve, mert „a Flórián téren végzett műemlékes munkáknál ezek (a régészeti feltárás elsősége, és ez alatt a munka szüneteltetése – DCS) a szempontok nem érvényesülhettek; itt ebben is igazodni kellett a forgalmi nagyberuházáshoz. Ennek pedig rendkívül feszes tempója, kötött pénzügyi és időbeli keretei voltak”.

A Flórián tér közvetlenül az építkezések előtt, 1981-ben (Fotó: Fortepan) 

A régészek, a múzeumi szakemberek és a beruházás tervezői ebben a szűk keretben dolgoztak: mivel a híd és a Szentendrei út vonalai adottak voltak, a forgalmat ott kellett elvezetni, és a romokat sem lehetett arrébb vinni. Megpróbáltak kialakítani egy olyan csomópontot, ahol az előkerült romokat is be tudják mutatni, és a forgalom is megkapja a maga felüljáróját, illetve aluljáróját. 

A Flórán téri római romok is áldozatául estek a XX. század utolsó harmadát meghatározó közlekedési szemléletnek, azaz annak, amely szerint az autósforgalom számára minél több lehetőséget kell biztosítani. 

A mostani tervekben a meglévő felüljáró rendbehozása szerepel csak. Az alatta lévő rommezőről a hírekben nincs szó. Budapest mai közlekedési rendszerében arra nincs mód, hogy ezt a felüljárót elbontsák, és a helyén egy olyan turisztikai látványosságot alakítsanak ki, amelyet a hely megérdemel. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, alapjaiban kellene a budapesti forgalmat átszervezni.