Ady Endre budai nyomaiba eredve először a Déli pályaudvar környékére vezet az utunk. Itt, a Ráth György (akkoriban még Birsalma) utca 8. szám alatt lakott a költő öccse, Ady Lajos 1909 és 1911 között. Szemközt, a Kékgolyó utcai sarkon működött a Siesta Szanatórium – errefelé akkor még zöld hegyoldalak és tiszta levegő fogadta a gyógyulni vágyókat.

Siesta Szanatórium a Ráth György utcában (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Ady Endre is ezért jött Budára. Szervezetét nagyon megviselték az állandó tivornyák, éjszakázások, a folyamatos, nagy mennyiségű alkoholfogyasztás és a sokféle gyógyszer. Öccse a hírhedt Magyar Király szállóból a saját lakásába hívta, remélve, hogy az életvitele ettől kicsit rendezettebbé válik. Ady Lajosék ekkor már a Lövőház utca 13. száma alatt laktak a II. emeleten. (A ház falán tábla is megemlékezik erről.) Külön szobát is készítettek neki, de a szigorú családi napirendet itt se tűrte sokáig a költő. 

János Szanatórium a Városmajor utcában – akkor még csendes vidék (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

A Déli vasút környéke a század első évtizedeiben (Forrás: Fortepan)

Szanatórium – vagy valami más – a Városmajorban

A következő állomás tehát már egy szanatórium lett: a Városmajorban működő János Szanatórium. Azt gondolhatnánk, hogy itt egy kicsit békésebb időszak következett a költő életében, de Dénes Zsófia emlékírásának, az Élet helyett órák című könyvnek egy részlete másról számol be.

„A Városmajor szanatóriumi napok viselt dolgait még maga is sokallja. Hogy itt tisztára csak »önrombolást« vitt véghez, semmi egyebet. Rengeteg pénzt költött, úgyhogy el is adósodott, meg az egészségét is ott tette ennyire tönkre. Azzal a bizonyos sokat emlegetett szanatóriumi orvossal – az orosszal – egy-két hű, de többnyire váltakozó csatlósával hol a Délivasút Kávéházba ment, hol a Trombitás Pincébe. A Délivasút Kávéház – mondja ő – csak nappal olyan százszázalékosan polgári. Éjjel kasszírnő trónol a felíróasztalnál, »jóféle viharálló«, akihez éjfél után be-benéz egyik vagy másik cirkáló lányismerőse.”

Ady többször e „cirkáló hölgyek” vagy ahogy Balázs Béla nevezte őket, „kis női csukák” társaságában tért haza. Feljegyezték azt is, hogy egyszer a Délivasútban egy napig húzatta a nótát a cigánnyal egy hölgynek. Érdekes leírást kapunk arról is, milyen volt a szociokulturális közeg ezeken az akkoriban inkább kétes hírű helyeken a Városmajor park környékén

„A Trombitásba, a bosnyák kaszárnya közelében, a bosnyák legénység tér be mulatni. Női zenekar játszik a szabadestéseknek. Hajnalfelé azonban sok civil is betér oda, az éjszakai világ legsötétebb rétege. Rumot és konyakot reggeliznek, miközben társasjátékot játszanak. Ilyenek a bicskázás, a hamiskártya és egy passzív is, a razzia. Jó volt a Trombitás szilvapálinkája; az kellett legyen, a bosnyákok arra szoktak oda.”

Park Pensio Hűvösvölgy – a várkastély Ady számára (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Éden vendéglő és kávéház a Park Szanatórium szomszédságában (Forrás: MaNDa)

Hűvösvölgy: a várúr és az ő parkja

A szertelen életmódnak meglett az eredménye: Adynak szanatóriumra – igazira – lett szüksége: néhány hónapot a Grác melletti Maria Grünben töltött. Majd 1913 őszén, szintén öccse tanácsára Budán, a Hűvösvölgyben keresett menedéket (elsősorban önmaga elől).

Az utószezonra már teljesen elnéptelenedett hűvösvölgyi Park Penzióba ment Ady. A Hűvösvölgyi út 122. szám alatt ma is álló, többemeletes, tornyos, szecessziós stílusú épület a Hárshegy lábánál a pesti gazdag polgárok nyári üdülője volt. Az intézmény magát „Hűvölsvölgyi Park-Szanatórium Klimatikus Physikális és Diétás Gyógyintézetként” nevezte meg, ahol különböző kúrákon gyógyulhattak a betegek. Csodálatos park vette körül a házat, benne „Dr. Lahman-féle légsátrakkal”, szabadtéri étkezőasztalokkal, lugasokkal, és szép kilátás nyílt innen a szemközti Vadaskerti-hegyre és az Ördög-árok völgyére is. A szanatórium szomszédságában működött, szintén egy hatalmas, szépen gondozott park közepén az Országos Tébolyda – Ady olykor ide is átjárt elbeszélgetni egyik-másik ápolttal (Sőt egyikükkel néha még a hűvösvölgyi Balázs vendéglőbe is kiszöktek italozni, amíg le nem buktak.) 

Ady az egyedüli vendég volt az egész épületben, rajta kívül csak egy gazdaasszony és egy inaslegény volt ott a személyzetből. Több levelében is várúrként nevezi meg magát, aki komor magányban él csendes birtokán. Nagy forgalom valóban nem volt akkoriban errefelé. De a villamos (a mai 61-es, 56-os) a völgyben már járt, jó összeköttetést biztosítva a várossal, és kocsin is könnyen ki lehetett jutni ide. A posta is kifogástalan gyorsasággal működött, a reggeli, a délutáni és az esti lapokat is kihozták ide. Számos kedvelt vendéglátóhely működött a közelben: az említett Balázs vendéglőn túl a Hűvösvölgyi úton a Schüller Vendéglő és Holtzsprach-féle Vigadó az Orvvadászhoz, a penzió mellett az Éden, a közeli Nagyréten pedig Hűvösvölgy Gyöngye, hogy csak a legismertebbeket említsük. 

A legendás Balázs vendéglő Hűvösvölgyben, ahol Ady gyakori vendég volt 1913 őszén (Forrás: MaNDa)

Holtzsprach vendéglőja az Orvvadászhoz (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Ady sok vendéget fogadott: nemcsak barátokat, hanem rajongókat, meghódított vagy meghódítandó asszonyokat és lányokat is. „Az ő tulajdonképpeni hódítási területe néhány év óta az intellektuális női ifjúság. Az tört be a Hűvösvölgybe. Gimnazista lányok, egyetemi diáklányok, írónők, költőnők. Csodálatos kis hisztérikák – mosolyogta elkeskenyedő szájjal” – írta róla Dénes Zsófia. Aki maga is egy baráti társasággal (Balázs Bélával és társaival) járt a költőnél először, hogy aztán csakhamar társa, szerelme, ápolója és alig néhány napnyi ismeretség után menyasszonya legyen. És a legfőbb krónikása ennek a hűvösvölgyi időszaknak. Visszaemlékezéséből nemcsak az imádott zsenit láthatjuk meg, hanem az egykori budai zöldövezeti miliőt is: egy valódi, vadregényes szépségű gyógyhelyet, ahol a gazdag polgárok nyaralói sorakoztak a színesedő lombú erdők tövében.

Dénes Zsófiával, azaz Zsukával végül a házasság meghiúsult, de az asszony egy alaposabb gyógykezelésre sikerrel beszélte rá az állandó lázzal, gyengeséggel, máj- és gyomorpanaszokkal küzdő Adyt: így a következő budai állomás számára egy újabb gyógyintézmény, az alig néhány évvel korábban megnyílt Szent János Kórház lett. Itt az úgynevezett Wodiáner-pavilonban kezelték egy pár hétig. 

Schüller vendéglője, az esküvői ebéd színhelye (Forrás: MaNDa)

Lipótmező madártávlatból,a képen az Országos Tébolyda nagy tömbjétől jobbra, a fák között a Park Szanatórium (Forrás: FSZEK Budapest-képarchívum)

Esküvői ebéd a Schüllernél: utoljára Budán

Ady tavasszal még visszatért a Park Penzióba, de a főidényt már nem várta be. Addigra már másfelé vitte a sorsa: megismerkedett Boncza Bertával, akit a következő évben (1915. március 27-én) feleségül is vett. Az ifjú pár a pesti polgármesteri hivatalban soron kívül intézhette a szükséges papírokat. Onnan először egy bárba hajtottak, a Vilmos császár (ma Bajcsy-Zsilinszky) körúton, majd 11-kor Haypál Benő Szilágyi Dezső téri református lelkész első emeleti irodája következett, ahol szűk körben megtartották az egyházi esküvőt is. Ünnepi ebédre ezután az Ady által nagyon megszeretett Hűvösvölgybe mentek, a Schüller-féle vendéglőbe. A késő délutánig tartó ünneplés után azonban nem maradtak itt, hanem visszatértek Pestre, a Magyar Király szállóba.

És Ady ezután már nem is igen járt Budán. Amikor Erdélyből visszatértek két év múlva a fővárosba, a Veres Pálné utcában rendezkedtek be, de a költő addigra már annyira leromlott egészségügyi állapotban volt, hogy nemigen hagyta el még a szobáját sem. A halál végül egy másik szanatóriumban, a Liget falai közt érte őt, éppen száz éve.