1. Az Iparcsarnok

Nemcsak a millenniumi ünnepségek járultak hozzá a városligeti építkezésekhez. 1885-ben Országos Általános Kiállítást rendeztek itt, amelynek egyik központi helyszíne az Iparcsarnok lett, amelyben az iparművészeti tárgyakat mutatták be. A tekintélyes neoreneszánsz épületet Christian Ulrich (magyarosan Ulrich Keresztély) tervei alapján építették fel. Az Iparcsarnok legfőbb éke a központban lévő kupola volt, amelynek a tetején a magyar Szent Korona nyugodott. Négy bejárattal rendelkezett a négy égtáj irányába, amelyeket a magyar címer ékesítette. A főbejárat felett egy pompás szoborcsoport volt: Hungária páncélos alakja koszorút nyújt a kereskedelemnek és a műiparnak. Az épület jelentős része vasból és üvegből épült (mint például a Nyugati pályaudvar központi csarnoka). Amíg a sarkokat összekötő részek a Nyugatira, a bejáratok a Keleti pályaudvarra hasonlítottak.

Az 1885-ös kiállítást követően a Kereskedelmi Múzeum kapott helyet az épületben. Az 1896-os millenniumi kiállításra kibővítették. Ezt követően ismét a Kereskedelmi Múzeum használta egészen 1905-ig. Innentől kezdve időről időre kisebb-nagyobb kiállításoknak lett a helyszíne. 1907-től kezdve az Ipacsarnok és az előtte lévő tér lett a helyszíne a Budapesti Nemzetközi Vásárnak (BNV) egészen 1944-ig. A II. világháború végén a csarnok találatot kapott és kiégett (valószínűleg azért lőtték, mert lőszerraktárnak használták). A háborút követően nem állították helyre, viszont a helyén felhúzták a BNV legnagyobb csarnokát, amihez felhasználták elődje alapozását és padlószintjét is. 1974-ben a vásár Kőbányára költözött, a csarnokot egy ideig bútorraktárnak használták. 1985-re átalakították, és Petőfi Csarnokként (PeCsa) nyílt meg. A PeCsa 2015-ig működött itt. Ezt követően lebontották az igencsak leromlott állapotú épületet, mivel a helyén akarják felépíteni az új Magyar Nemzeti Galériát.

Az Iparcsarnok épülete még az 1896-os millenniumi kiállítás előtt (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

Az Iparcsarnok belseje az 1885-ös Országos Általános Kiállításon (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

2. A Székesfőváros Pavilonja, a későbbi Weingruber Étterem

Budapest ostromáig a Széchenyi-fürdő és a Hősök tere között állt a Városliget egyik legnagyobb épülete. Ezt 1896-ban építették fel, és a székesfőváros pavilonjaként szolgált. Az 1896-os millenniumi kiállítást követően étteremnek alakították át, több híres szakács és vendéglős bérelte. Az egyik legjelentősebb bérlője egy bizonyos Kovács E. M. volt (keresztnevét nem ismerték, így Kovácséemnek hívták). Ő tette közkedveltté a Fővárosi Pavilonban lévő éttermet. Tőle a Weingruber család vette át az éttermet, akik tovább növelték a hely elismertségét. Egy idő után a Fővárosi Pavilon szinonimája lett a Weingruber név. A II. világháborúban az épült találatot kapott és kiégett. Ezt követően nem építették újjá, inkább a romokat takarították el.

A Fővárosi Pavilon 1896-ban (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

3. A Király Pavilon, a későbbi Gerbaud cukrászda

Az 1880-as évek elején lázasan készültek az emberek az 1885-ös Országos Általános Kiállításra. 1884 tavaszán a fővárosi építőiparosok kezdeményezték, hogy a kiállításon álljon majd egy uralkodói pavilon is. A tervek elkészítésével az ekkor már tekintélynek számító (és a kiállítás építészeti bizottságának elnökeként is tevékenykedő) Ybl Miklóst kérték fel. Ybl több variációt is kidolgozott. Az egyik egy gazdagon díszített neoreneszánsz nyaralóra, a másik egy barokk kastélyra emlékeztetett. Az építési engedélyt 1884. július 18-án adták ki, és az építkezés három hónap múlva már készen is volt. A Királyi Pavilont tartották az egész 1885-ös Országos Általános Kiállítás legszebb bemutatóépületének.

Ahogy a Vasárnapi Ujság írta 1885. augusztusában: „Aránylag kisebb épület, de kellemeivel imponáló hatású. Szép tagozatait, magas lépcsőzetét, karcsú oszlopait, díszes homlokzatát, aranyos kupoláját a barokk styl tartja összhangzatban.” Alaprajzát tekintve egy négyszög alaprajzú központi csarnokot vett közre egy-egy kisebb helységcsoport, amit a királynak, illetve a királynénak ajánlottak. A Pavilonnak két bejárata volt, amik felett a „Budapesti iparosok a királynak”, illetve az „Egyesült erővel” feliratok voltak. A Stefánia útra nyíló bejáratát timpanonnal hangsúlyozták, míg a kiállításra nyílónál tartották meg a nyitóünnepséget. A kiállítást követően kisebb-nagyobb átalakítások zajlottak, melyek után Gerbaud Emil nyitotta meg benne cukrászdáját, ami közel hat évtizeden keresztül várta vendégeit. A II. világháború alatt a Király Pavilon megsemmisült.

A Király Pavilon 1896-ban, Klösz György felvétele (Forrás: Fortepan)

A Király Pavilon belseje 1885-ben (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

4. Közlekedési Csarnok, a későbbi Közlekedési Múzeum

Az 1896-os millenniumi kiállítás egyik, ha nem a legfontosabb célja az volt, hogy bemutassuk országnak-világnak a fejlődésünket. Szinte minden egyes gazdasági és kulturális ágazat külön pavilont kapott erre a célra. Nem meglepő, hogy az egyik legnagyobb és legpazarabb épületet a közlekedési ágazatnak jutott (hiszen a magyar közlekedés 1897 és 1896 között szembetűnőn sokat fejlődött). Az eklektikus-romantikus csarnokot a Magyar Királyi Államvasutak egyik legjelentősebb építésze, Pfaff Ferenc tervezte. Pfaff nevéhez köthető még a miskolci, a szegedi, a kaposvári, a pécsi, a kolozsvári, a debreceni, a nyíregyházi pályaudvar, illetve további díszes vasútállomások tervezése is. Az 1896-ra elkészült Közlekedési Csarnok egyik legfontosabb eleme a kupola volt, amelynek 26 méter volt az átmérője, és 67 méter a magassága.

1899-ben jött létre a Közlekedési Múzeum, ami az épületben kapott helyet. Így a kezdetben ideiglenesnek szánt épületet lassan átalakították az igényekhez mérten. A II. világháborúban a múzeum súlyos sérüléseket szenvedett, így a későbbiekben a helyreállítás során jelentősen átépítették és leegyszerűsítették. A közelmúltban indult Liget Projekt egyik célja volt, hogy helyreállítsák a múzeum eredeti homlokzatát, és modern múzeumi körülményeket teremtsenek. Hamar kiderült, azonban, hogy a Közlekedési Múzeum gyűjteménye nem férne el kényelmesen a régi-új épületben, így azt a MÁV egykori telephelyén szeretnék elhelyezni. Ettől függetlenül a Pfaff-féle épületet ismét fel fogják építeni, amelyben a Magyar Innováció Háza kap majd helyet.

A Közlekedési Csarnok kupolája 1896-ban (Forrás: Fortepan)

A Közlekedési Csarnok egyik bejárata 1896-ban (Forrás: Fortepan)

5. A Városligeti Színház

Mivel a Városligeti Színház történetével korábban már többször is foglalkoztunk, így annak csak néhány jelentősebb eseményét emelnénk ki. 1879-ben Feld Zsigmond saját költségén alakíttatta át a már meglévő, úgynevezett Városligeti Arénát állandó előadásokhoz alkalmas épületté. A későbbiekben, 1908-ban a favázas épületet szecessziós köszínházzá alakították át, ami a korban elég jó minőségű felszereléssel büszkélkedhetett. A színház népszerűsége mondhatni töretlen volt. Meglepő módon az épület Budapest ostroma alatt alig sérült. Viszont a kommunisták megalomán terveit már nem élte túl: 1952-ben lebontották, mivel a helye kellett a kialakítandó Felvonulási térhez. A közelmúltban indult Liget Projekt egyik célja a színház szecessziós formában történő újjáépítése, amelyben egy modern gyermekszínház kap majd helyet a tervek szerint.

A Városligeti Színház 1910 körül (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)

+1. Sió tündér regéje szökőkút

A Városliget legszebbnek tartott szökőkútját ma hiába keresnénk. Az 1896-ra megépített szökőkút medencéjében egy szikla állt, amelyet egy szoborkompozíció díszített. A szobrokat Fáy András tündérmeséje ihlette, és Sió tündér regéjét mesélték el. Maga a medence 700 négyzetméteres volt, és a legmagasabb vízsugár négyemeletes magasságba tört fel. Közben a sugarakat különböző színű fényekkel világították meg, valamint zene szólt a háttérben. A szökőkút (érthető módon) a fővárosiak egyik kedvenc helye lett, így egyfajta korzót alakítottak ki körülötte székekkel és virágágyásokkal az Iparcsarnok előtti téren. Az I. világháború után a szökőkút berendezése meghibásodott, így azt csak egyes rendezvények idején kapcsolták be (ebben közrejátszott a magas fenntartási költség is). A II. világháború alatt a szobrok megrongálódtak, így a kutat az műalkotások és a szikla nélkül állították helyre. Végül az 1960-as évek végén bontották el teljesen a szökőkutat.

A szökőkút 1896-ban… (Forrás: Fortepan)

…és 1942-ben, háttérben az Iparcsarnokkal (Forrás: Fortepan)