A csaknem tökéletesen elpusztultnak hitt középkori Pestből egyre több részlet kezd kirajzolódni az utóbbi években. A Belvárosi templom több évszázad után felfedezett freskói és ugyanezen templom altemplomának feltárása, valamint a Királyi Pál utcában szépen bemutatott városfal-részlet betekintést engednek ebbe a rég letűnt világba.

A Belváros távhőellátását szolgáló vezetékek jelenleg zajló építése adott alkalmat most az Erzsébet híd pesti lejárójának térségében régészeti munkálatokra. Felkerestük a jelenleg itt zajló ásatás helyszínét, ahol Szolnoki Tamás régész ismertette az eredményeket a pestbuda.hu-nak.

Szolnoki Tamás régész, az ásatás vezetője (A szerző felvétele)

Az ásatás vezetője elmondta, hogy a Belvárosnak ez a területe volt a középkori Pest magja. A mostani munkálatok során a vezeték számára kiásott árok mentén, a Március 15. tér déli oldalán egy időre ismét napvilágra kerültek a XIX. században Rómer Flóris által felmért és Szent Mihály-kápolnaként azonosított épület romjai, mely mai tudásunk alapján azonban nem kápolna, hanem nagy méretű középkori lakóépület lehetett. Kisebb régészeti munkákat itt is végeznek majd, de az ásatás igazi jelentőségét a kissé távolabb előkerült leletek jelentik. 

Ugyanis a Dunától távolabb, a Szabad sajtó út mentén, az Erzsébet híd lehajtó sávjának kanyarulatában lévő területen egy újabb akna mélyítésébe kezdtek, ahol újabb régészeti rétegek jelentkeztek. Emiatt a gépi földmunkát fel kellett függeszteni, és ezt követően kézi bontómunkával kezdték feltárni a területet.

Városi régészet: a felszín alatt különböző korszakokból származó falmaradványok „hálózzák be" a területet (Fotó: Kozics Júlia)

Szolnoki Tamás itt kitért a városi régészet sajátosságaira, vagyis arra, hogy általában számos, gyakran egymásra épülő, keszekusza réteg található ezeken a területeken, illetve a kutatható felületek nagy része is behatárolt a ma is álló épületek és a város életében nélkülözhetetlen útvonalak miatt.

Az említett területen elsőként XIX. századi épületrészek jelentkeztek a felszín alatt, továbbá egy pince boltíve is láthatóvá vált. Ahogy a kézi bontómunka haladt a régebbi rétegek felé, előkerült egy törmelékkel, földdel feltöltött árok, amelynek kora azáltal vált beazonosíthatóvá, hogy a feltöltés felett a XIII. század második feléből származó rétegeket találtak. Azaz az árok feltöltésének ennél korábbinak kell lennie. Ez alapján valószínűsíthető, hogy az árok a középkori Pest legkorábbi erődítésének része lehetett, melyet a tatárjárást követő újjáépítés során töltöttek fel.

A középkori árok és a késő középkori fal feltárása (Fotó: Kozics Júlia)

A feltárt árok jellegzetességeiről beszélve Szolnoki Tamás elmondta, hogy állapota alapján nincs annak jele, hogy hosszú távon használták volna, azaz nem mutatkozik erózió, és nincsenek bemosódott rétegek. Úgy tűnik, hogy a kiásását követően rövid időn belül betemették, feltöltötték. Esetleg egy, a tatárjárás idején kitisztított, rendbe tett védőárokról is szó lehet, amelyet a pusztítás után betemettek, hiszen a történelmi forrásokból tudjuk, hogy a tatárjárás után Pest megerősítése helyett IV. Béla király úgy döntött, Budán építtet várat, amely ellenáll a támadásoknak. Pesten valamivel később épült megerősített városfal.

De az Alföldről ismer a régészeti kutatás több olyan templomot, ahol a veszedelem hírére a templomokat körítő árkokat ásták ki mélyebbre, vagy újabb árkot, árkokat ástak, hogy fokozzák a védelmet. Ehhez hasonló tevékenység akár Pesten is folyhatott a városmag védelme érdekében.

Pest városfalainak történetére kitérve a régész elmondta, a legismertebb, Mátyás korabeli városfal az, amelynek több részlete máig fennmaradt a mai Kiskörút mentén, az ennél korábbi védőfal a mai Városház utca mentén haladt. Azonban ennél korábban, a tatárjárást megelőzően is kellett lennie egy városfalnak, mely körülbelül a jelenleg kutatott területen is húzódhatott.

Az úgynevezett Szent Mihály-kápolna ismét napvilágra került falrészlete a kép jobb alsó sarkában (Fotó: Kozics Júlia)

A Belvárosnak ezen a részén állt egyébként a római kori erődítmény is, samelynek korai periódusához egy árok (úgynevezett fossa) tartozott, azonban a most feltárt árok iránya kizárja az ezzel való azonosítást. A kutatott területen az árok feltárásán kívül durva mészkőből épült, középkori eredetűként azonosítható házfalak is előkerültek, amelyek a fölöttük lévő, XIX. századi, az Erzsébet híd építésekor lebontott házak mutatta alaprajzától teljesen eltérő tájolásúak.

Az előkerült tárgyi emlékekről szólva Szolnoki Tamás elmondta, a nagyon sok előkerült állatcsont és a régészek számára fontos információkat hordozó cseréptöredékek mellett előkerült egy nagyon érdekes lelet is, egy Itáliában, Velencében készült úgynevezett cseppdíszes üvegpohár darabja.

Fent a régészek által talált XIII. századi velencei cseppdíszes üvegpohár-töredék (fotó: Kozics Júlia), a lenti képen pedig ép cseppdíszes poharak (Forrás: Wikipedia)

Szolnoki Tamás szólt végül arról is, hogy ezt a régészeti feltárást az tenné teljessé, ha az árok partján sikerülne megtalálni az azt segítő falat is, azonban a későbbi építkezések sajnos sok mindent eltüntettek a területen, ezért ezeknek a falaknak eddig nem bukkantak nyomára.

Nyitókép: Az Erzsébet híd pesti hídfőjénél végzett ásatás helyszíne (A szerző felvétele)