2019. május 18. 09:40

Az Aquincumi Múzeum 1894. május 10-én, 125 éve nyitotta meg kapuit. A római régészeti parkban az aquincumi polgárváros mindennapi életébe pillanthatunk be, láthatjuk a rekonstruált római lakóházat, a világhírű aquincumi orgonát, a látványraktár gazdag gyűjteményét. Most nyílt egy formabontó évfordulós kiállítás is.

Évfordulós kiállítás A hőskortól napjainkig

A XIX. század végén kezdődött el a római provincia székhely, Aquincum polgárvárosának módszeres feltárása a mai Óbudán. A főváros területén előkerült értékes leletanyag bemutatására 1894-ben nyílt meg az Aquincumi Múzeum  (ma a III. kerületben, a Szentendrei út 135. szám alatt található), bár a római kor tudományos kutatása már 1778 óta elindult, amikor a legiótábor nagyfürdőjének egy részét feltárták.

Az Aquincum romkert és múzeum 1920-ban (Forrás: Fortepan)

Az aquincumi ásatások hőskora a XIX. század második felében kezdődött el. Ekkor került felszínre az aquincumi polgárváros központja és az amfiteátrum. Rómától északra Budapest az egyetlen olyan európai főváros, amely római örökségét nagyobb összefüggő területen tudja a látogatók elé tárni, s gyűjteménye ma már milliós nagyságrendű.

Az elmúlt 125 évben a múzeum ismeretanyaga rengeteg új római emlékkel és lelettel gazdagodott, és az intézmény is folyamatosan bővült. A kezdetektől a mai napig kutatják, bemutatják és életre keltik a főváros őskori, ókori és népvándorláskori történetét. Közben a régészet rohamléptekben fejlődik: újabb és újabb szempontok, technológiák és eredmények forradalmasítják a kutatást. 

A május 10-én nyílt kiállítást az elmúlt 125 év tiszteletére rendezték, amelyben megemlékeznek a kutatás- és múzeumtörténet jelentősebb mérföldköveiről. A kiállítás végigvezeti a látogatókat a kezdetektől egészen napjainkig, felvillantja azokat az eseményeket, amelyek a múzeum életében valamilyen szempontból meghatározóak voltak.

A 125. évfordulóra rendezett kiállítás egy római lakóépületben található (Fotó: pestbuda.hu)

A XIX. századdal indul az ásatások kezdetével, majd fokozatosan haladva a századfordulón át a két háború közti időkig, majd a háború utáni időszak régészeti kutatásai, ikonikus ásatások, feltárások, múzeumbővítések következnek. Bemutatják, hogyan alakult ki az romkert, az a régészeti park, amit Aquincumnak nevezünk, milyen leletek kerültek itt elő, milyen folyamat vezetett idáig. A jövőbeli tervekről is szólnak, hiszen a következő lépés a múzeum külső arculatának megújítása.

A kiállítótér a régi központi épület előtt található, egy római lakóépület szobája, amelyet időszaki kiállításokra szoktak használni. Olyan kiállítást terveztek, ami látogatóbarát, interaktív, amit a család minden tagja élvez: a sok kép önmagáért beszél, régi filmhiradókat, montázsfotókat nézegethetünk, miközben a gyerekek összerakják a Herkules-villa tigrises mozaikját vagy a 3D-s összetört edényt és a stukkópárkányt.

Montázsfotó az elmúlt évtizedek történéseiről (Fotó: pestbuda.hu)

A tablók kronológiai sorrendben mesélik el a múlt fontosabb eseményeit. Az épület külső falára rekonstrukciós terveket és fényképet helyeztek. A tetőn árnyalakokat látunk, egy ásatási jelenetet rendeztek be, így emlékeznek a múlt régészei előtt, akik nélkül nem lenne Aquincum. Kint a régész homokozóban pedig kincseket találhat az új generáció, akinek a kedvét szeretnék felkelteni a régészet iránt.

Látogatóbarát és családbarát az új tárlat (Fotó: pestbuda.hu)

Sok fotóval illusztrálják a múzeum történetét (Fotó: pestbuda.hu)

A kiállítási épület tetején látható árnyalakok egy ásatási jelenetet ábrázolnak (Fotó: pestbuda.hu)

A kezdetektől 1894-ig

A mai Budapest területén található római romok már Mátyás király idejében nagy érdeklődést keltettek, noha az ekkor leírt és gyűjtött emlékeket még tévesen „Sicambria” városával hozták kapcsolatba. A török hódoltság végét követően több felmérés és útleírás is megemlékezett a még felszínen látható ókori romokról, az első tudományos igényű régészeti kutatásra azonban várni kellett. 1778-ban egy óbudai sváb szőlősgazda római padlófűtés (hypocaustum) maradványaira talált, amelyet Schönvisner István ismert fel, és azonosította Aquincum városával. Ezután tárták fel a legiótábor nagyobbik fürdőjének (Thermae Maiores) egy részletét.

A XIX. században fellendült a hazai régészet, megnyílt a Magyar Nemzeti Múzeum, megjelent az Archeológiai Értesítő című szaklap. Az aquincumi emlékek és leletek felkeltették a tudományos világ érdeklődését, és nagyon népszerűek voltak mind a közvélemény, mind az uralkodócsalád körében. 1820-ban az uralkodó Habsburg család egy tagja megszemlélte az óbudai római romokat, majd kijelentette: „Íme itt a magyar Pompeji és Herculaneum!”

Az Aquincum múzeum és kőtár 1940-ben (Forrás: Fortepan)

1880-ban pedig – a felméréseket és a próbaásatást követően – megindultak a módszeres feltárások Aquincum (az ún. Papföld) területén. 1889-ben nyílt meg az első aquincumi kiállítás, a Krempl-malomban. A régészeti sikereket muzeológiai mérföldkő követte: 1894. május 10-én megnyitotta kapuit az Aquincumi Múzeum a nagyközönség előtt.

A XIX. század vége és a századforduló

A Rómer Flóris által évtizedeken keresztül szorgalmazott tudományos kutatások az 1880-as indulást követően felszínre hozták az aquincumi polgárváros központját és amfiteátrumát. A munka nem állt itt meg. A Filatori gát építéséhez kapcsolódva az első „leletmentések” egyike a római utat szegélyező temetőben nagy mennyiségű látványos emlékkel gazdagította a kutatást. 1902-re épült meg a múzeumépület mögötti kőtár. Az 1910 és 1913 között létesült Óbudai Gázgyár területén pedig felszínre kerültek a római kori fazekastelep maradványai.

A romkert közepén álló régi központi épület Orczy Gyula tervei alapján készült neoklasszicista stílusban, 1894-ben adták át (Fotó: pestbuda.hu)

A leletek gyarapodása szükségessé tette a múzeum bővítését. Először a két oldalszárny, majd az oszlopos tornác és a kőtár hozzáépítése után, az Aquincumi Múzeum épülete 1896-ra elnyerte a jelenlegi formáját. Az ásatások területe a múzeummal hamarosan Budapest egyik vonzó látványossága lett, s gyakran használták irodalmi felolvasások és egyéb kulturális rendezvények színtereként. Az intézmény első igazgatója, Kuzsinszky Bálint 40 éven át irányította a múzeum munkáját.

A két világháború közötti időszak

Az első világháború után a régészeti kutatások már a főváros teljes területére kiterjedtek, melyek nyomán számos új lelőhely vált ismertté, illetve bővültek az információk a korábbiakról: pl. a kelta telep (Tabán), Contra Aquincum erődje (Március 15. tér), a katonai nagyfürdő, a katonai amfiteátrum, az ókeresztény sírkápolna, a csúcshegyi villa, a katonai erőd és telep Albertfalván és Nagytétényben. Több esetben a helyszínen is lehetőség nyílt a római emlékek bemutatására.

A polgárváros területén is hatalmas eredményeket értek el a régészek: a déli városfal mellett, az Elektromos Centrálé alapozási munkálatai során találtak rá 1931-ben a polgárváros tűzoltólaktanyájára, itt hozták felszínre az világhírű aquincumi víziorgonát.

Az aquincumi víziorgonát 1931-ben találták (Fotó: pestbuda.hu)

A második világháború alatt és után

A második világháború alatt a múzeum régészeti gyűjteményét biztonságosabb helyre költöztették. 1944-ben a szomszédos Óbudai Gázgyár bombázása során a polgárváros romjait is több találat érte, illetve az Aquincumi Múzeum épülete is súlyosan sérült. A világháborút követően az elköltöztetett gyűjteményt a jobb lehetőségeket kínáló Károlyi-palotában helyezték el, míg az aquincumi Múzeumot a korábbinál szerényebb külsővel újították fel. A múzeum 1948-ban nyílt meg újra, de már csak, mint egyszerű kiállítóhely.

A főváros háború utáni helyreállítási és újjáépítési munkálataiba csak lassanként kapcsolódott be a múzeum, de már 1949 és 1951 között feltárták a Hajógyári-szigeten a római kori helytartói palota főépületét. A háborús károk eltakarítása és a legszükségesebb állagmegóvások után városszerte megindultak a nagyobb léptékű építkezések.

Az Aquincum romkert és múzeum 1960-ban (Forrás: Fortepan)

Az 1950-es és az 1960-as évek

A háború után sorra megújultak a római emlékeket bemutató kismúzeumok, és az 50-es, 60-as évek alatt indított óbudai építkezésekhez kapcsolódó feltárások eredményeként a katonaváros területén megnyílt a falfestményéről híres Táborvárosi Múzeum (1954), valamint a mozaikokat helyszínen bemutató Hercules villa (1967). Mindeközben egyre sürgetőbbé vált a polgárváros romterületének felújítása is.

1968-ban megindult és 1973-ig tartott a hitelesítő feltárásokkal összekapcsolt romkonzerválási program, mely a polgárváros akkori múzeumi területének mintegy 80 százalékát érintette, 16 épületet sikerült rekonstruálni. A római városrész korszerű bemutatásával az összefüggő építészeti maradványok a korábbinál jóval értelmezhetővé és élvezhetővé váltak. A nemzetközileg is elismert romkerti fejlesztésekhez kapcsolódva épült meg a keleti kőtár, mely a múzeum értékes kőemlékeinek elhelyezését szolgálta.

A kőtár, ahol értékes a kőemlékeket helyezték el (Fotó: pestbuda.hu)

Az 1970-es és az 1980-as évek

Az 1970-es évek elején nagy méretű lakótelep-építés kezdődött Óbudán. A hiányos előkészítés miatt azonban a későbbi üzletközpont helyén talált legiótáboriprincipia (parancsnoki épület) romjait elbontották, illetve felrobbantották. Az eset hatására megindultak a megelőző feltárások: a régészek ettől fogva kitűzött kutatási céllal, adattári topográfiai adatokra támaszkodó előzetes programokkal dolgoztak az állammal kötött szerződések alapján.

Az európai színvonalú munka eredménye – a legiótábor azonosítása, a katonaváros szerkezetének megismerése, a későrómai erőd feltárása – a nemzetközi érdeklődés középpontjába került. A feltárások és a leleteket itthon és külföldön bemutató népszerű kiállítások nyomán az 1980-as évektől ismét napirendre került a múzeum fejlesztése. A beözönlő leletanyagot a Károlyi-palota raktárai már nem tudták fogadni, így 1988-ban az Aquincumi Múzeum visszanyerte múzeumi rangját, és gyűjteménye 1989-ben visszaköltözött Aquincumba.

Szabadtéri színjátszótér (Fotó: pestbuda.hu)

A rendszerváltás utáni időszak

A rendszerváltást követően az állami nagyberuházások helyét a magánberuházások foglalták el. Ennek megfelelően a múzeum a beruházások üteméhez alkalmazkodik, és ugyanakkor lehetővé teszi a magas színvonalú tudományos, régészeti munkát. Fontos szempont az eredmények azonnali hozzáférhetősége mind a kutatás, mind a nagyközönség számára.

A parkban a 2000-es években restaurátorműhely és iroda épült (Fotó: pestbuda.hu)

Ezalatt az Aquincumi Múzeum folyamatosan fejlődött és bővült. A restaurátorműhely kiépítése után, 2000-ben nyílt meg az új raktár és irodaépület, mely lehetővé tette a korábban a Károlyi-palotában őrzött régészeti leletanyag korszerű elhelyezését. A már felújításra szoruló régi múzeumépület kiváltására a főváros megvette a múzeum területébe ékelődő áramátalakító épületet, melynek 2007-ben befejezett átalakításával lehetőség nyílt az aquincumi orgona és a helytartói palota emlékeinek méltó bemutatására, valamint a raktári anyag korábban elzárt darabjainak közzétételére. Az új kiállítási épületben kapott helyett a Róma Aquincumban című állandó kiállítás. 

A korábbi áramátalakító épület 2007-től korszerű kiállítótér (Fotó: pestbuda.hu)

A tárlat a legértékesebb, valamint a korábban be nem mutatott gazdag leletanyagból ad válogatást. Az állandó kiállítás másik különlegessége, hogy több mint 75 évvel megtalálását követően, méltó körülmények között mutatja be a múzeum világhírű zenei emlékét, az aquincumi orgonát.  Emellett szintén megtekinthetők a helytartói palota értékes tárgyi emlékei is, valamint a látványraktárban végigkövethetjük kronológiai és tematikus sorrendben az őskor és a népvándorlás kor közötti időszak legszebb leleteit.

A mai helyzet

A múzeum és a régészeti park területe folyamatosan változik, megújul.  2012-ben új turisztikai szempontból is vonzerőt jelentő elemekkel – többek között virtuális élménytérrel és mitológiai játszótérrel – bővült a múzeum. Ekkor nyílt meg a Festőház, egy római mintára megépített és berendezett lakóház, és egy új kőtár is várja a látogatókat.

2014 óta látogatható az új téglaraktár, a Tegularium – Agyagból gyúrt történelem című állandó kiállítással, illetve 2018-ban elkészült a Symphorus Mithraeum visszaépítése. Számos rendezvényt, foglalkozást tart a múzeum. Kiemelt programnak számítanak a római hagyományokat felelevenítő rendezvények, mint a Floralia, a Saturnalia, az ókori irodalmat és kultúrát népszerűsítő színielőadások vagy a költőversenyek.

A Floralia tavaszünnepen virággal díszítik a parkot (Fotó: pestbuda.hu)

Napjainkra Aquincum az egykori városszéli kirándulóhelyből a korszerű muzeológia elveit, a tudományos és tudományos ismeretterjesztő feladatok ellátását magáénak valló XXI. századi intézménnyé vált. A munka nem áll meg: 2019-2021 között az intézmény főbejáratának és Szentendrei úti kerítésfrontjának rekonstrukciója kezdődik el, valamint megépül egy új állandó kiállítás is. Ezek mellett a múzeum részt vesz az aquincumi római limesszakasz örökségének komplex turisztikai célú hasznosításában is, mely érinti az óbudai műemlékek egy részének területét.

A Budapesti Történeti Múzeum egyik szervezeti egységeként működő, a főváros első saját alapítású múzeuma már megalakulásának idején értékes gyűjteménnyel, az aquincumi polgárváros feltárásából származó régészeti anyag mellett jelentős képzőművészeti, várostörténeti és művészeti vonatkozású műtárgyakkal rendelkezett. Az intézmény első főigazgatója, Kuzsinszky Bálint által lefektetett alapokon működik ma is a Budapesti Történeti Múzeum három nagy szakmai intézményrésze: az Aquincumi Múzeum (Ókortörténeti osztály, Ős- és Népvándorláskori Osztály), a Vármúzeum (Középkori Osztály) és a Kiscelli Múzeum (Újkori Osztály, Fővárosi Képtár).

A Látványraktárban 1000 tárgyat nézhetünk meg (Fotó: pestbuda.hu)

A több milliós gyűjteményének legszebb darabjait állandó és időszaki kiállításokon mutatja be. A múzeum a nemzetközileg is jelentős leletanyagnak a tudományos feldolgozását és bemutatását is célul tűzte ki.

A romkert

Magyarország egyik legnagyobb területű római régészeti parkja több mint 110 éves múltra tekint vissza. A romterület Aquincum polgárvárosának nagyjából a harmadát mutatja be, a városközpont legjellemzőbb középületeivel és magánházakkal, amelyek Kr. u. 2-3. századi városszerkezetet idézik. A látogatók megnézhetik a két főút kereszteződésénél található fórumot, hozzá tartozó szentélyt, a basilicat, a nagy közfürdőt és a tabernae sort. Felfedezhetőek a padlófűtés, a vízvezetékek, a csatornarendszer maradványai.

A romkert (Fotó: pestbuda.hu)

Az ásatásoknál előkerült értékesebb faragványokat, domborműves ábrázolásokat a régi épület mögött, az időjárástól részben védett oszlopcsarnokban helyezték el. A gazdagon díszített szarkofágok, sírkövek, emléktáblák mellett épületelemek faragott díszítőmotívumai is megtekinthetők.

Nagy lakóház magánfürdője álllt itt (Fotó: pestbuda.hu)

Aquincum térképe (Fotó: pestbuda.hu)

A Festőház

2012-ben készült el a mitológiai játszótér, egy rekonstruált római lakóház, kaputorony-modellel, valamint a virtuális élménytér. Az egykori római lakóépület rekonstrukcióját hiteles, eredeti helyén állították fel. Az ásatások során a ház helyiségeiből magas művészi színvonalat képviselő falfestmények, valamint festékmaradványokat tartalmazó tégelyek kerültek elő, innen kapta nevét a ház. A ház helységeit a korabeli funkciónak megfelelően rekonstruálták, így megtalálhatók benne az átjáró, a lakószoba, a háló, az átrium, a fogadó szoba,az étkező, illetve a konyha-raktár.

A Festőház, amelyben egy korabeli római lakóházat rendeztek be (Fotó: obuda.hu)

A régi központi épület

A múzeum régi központi épületét az intézmény megnyitásakor, 1894. május 10-én adták át. A romkert közepén álló neoklasszicista stílusú épület Orczy Gyula tervei alapján készült, amelyet 1896-ban két oldalszárnnyal bővítettek. Sokáig az állandó kiállítás helyszíne volt, a később azonban szűkösnek bizonyult a 100 négyzetméteres területe. Az Istenek, katonák, polgárok című állandó kiállítással együtt 2007-ben bezárták. Az előtte emelt oszlopon Jupiter szobrának másolata áll, a szobor eredetije (torzó) az új épület fogadóterében kapott helyet.

A régi központi épület egyik oldalszárnya (Fotó: pestbuda.hu)

Az új múzeumépület

Az új múzeumépület 2007-ben nyílt meg. Oszlopos homlokzata a Szentendrei útra néz, hátsó bejárata közvetlenül a romkerthez kapcsolódik. Az 1930-as évek elején Györgyi Dénes és Román Ernő tervei alapján emelt épület eredetileg transzformátorállomás volt, ma már ipari műemlék.. 2005-ben az Elektromos Művektől került az épület a múzeum tulajdonába.

2007-ben nyílt meg az új múzeumépület (Fotó: pestbuda.hu)

Aquincumi Látványraktár

A múzeum állandó kiállítása kronologikusan és tematikusan rendezve mutatja be raktárszerűen a különböző korok emlékeit. A raktár a főváros területén a XIX. század végétől a mai napi végzett régészeti feltárások anyagát őrzi a paleolitikumtól a magyar honfoglalás koráig.

A Látványraktár polcai (Fotó: pestbuda.hu)

A kezdetben 3000 darabos gyűjteményből ma már milliós nagyságrendű s a folyamatos régészeti feltárások eredményeként az ország egyik legdinamikusabban növekvő gyűjteménye. A múzeum új kiállítási épületének látványraktárában kiállított több, mint 1000 darab tárgy a raktárban őrzött régészeti leletanyagnak csak néhány százaléka. A gazdag anyag a főváros területén egykor élt ősi népek és antik kultúrák beszédes bizonyítéka. A látogató az őskortól a honfoglalásig kísérheti végig Budapest, illetve Aquincum történetét az egyszerű installációval beépített, bejárható raktártérben, megvilágított polcok között.  

vissza a teljes nézetre