2019. július 25. 08:00

A XIX. század második fele a budapesti városfejlődés aranykora. Az ekkor született értékek tárháza olyan gazdag, hogy a jelentős építőművészek közül is sokak neve bizony nem eléggé ismert. Ilyen a száz éve elhunyt Kauser József is, akinek épületeire pedig sokan jó szívvel gondolunk.

A pesti Belvárosból a Keleti pályaudvar felé tekintve többfelől jól látszik a Józsefváros háztetői felett kimagasló klinkertéglás toronyépület: a Nemzeti Színház egykori Blaha Lujza téri épületének víztornya a Csokonai utcában.

Az egykori Nemzeti Színház Csokonai utcai víztornya a Rákóczi út felől 1960-ban (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11)

Ugyancsak téglaborítású épület Budapest egyik legérdekesebb temploma, a szintén a Józsefváros házrengetegében megbújó Jézus Szíve jezsuita templom, valamint a ferencvárosi Török Pál utcai Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola. Ezek a jellegzetesen historizáló eklektikus épületek ugyanannak az építésznek, az éppen száz esztendeje elhunyt Kauser Józsefnek az alkotásai.

A fenti rövid felsorolásból látható, Budapest építészetének meghatározó alakja volt Kauser, ennek ellenére nem tartozik a gyakran emlegetett építészek közé.

A jezsuiták templomának tornyai a Mária utca és az egykori Scitovszky tér, ma Lőrinc pap tér sarkán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Jézus Szíve templom és a jezsuita rendház a VIII. kerületi Lőrinc pap téren (korábbi József utca) 1910-ben (Fotó: Fortepan)

Kauser József régi pesti családból származott, amely a XVIII. században Elzászból került Magyarországra. Édesapjának, a család hagyományos mesterségét űző Kauser János kőfaragónak nyolc gyermeke született, köztük József, aki 1848. május 7-én látta meg a napvilágot. Apja irányítása mellett kezdte meg tanulmányait, majd a pesti, 1868-tól pedig a zürichi műegyetemen folytatta.

1870-ben a párizsi Ecole des Beaux Arts hallgatója lett. Itteni tanulmányait a francia–porosz háború megakasztotta, Bécsbe ment, ahol Theophil Hansen mellett dolgozott, majd Párizsba visszatérve befejezte tanulmányait, építészeti gyakorlatának keretében az Igazságügyi Palota bővítésén dolgozott.

Kauser József portréja 1902-ből (Forrás: Wikipédia)

1874-ben, a Budapest egyesülését követő évben tért haza. Korai művei után az első igazán jelentős alkotása a Magyar Államvasutak Nyugdíjintézetének bérháza volt a Köröndön, majd sorra jöttek a fontos és szép alkotások, a Jezsuita templom, a Református Főgimnázium, a Stefánia-gyermekkórház és a Károly körút ismert épülete, a Röser-bazár, a Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. Kossuth Nyomda néven ismert Honvéd utcai épülete, valamint az Angolkisasszonyok iskolaépülete a Molnár utca 4-6. alatt.

A Magyar Államvasutak Nyugdíjintézetének egykori bérháza a Köröndön (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)

A Kodály körönd épülete 2019 júliusában (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Református Főgimnázium a Lónyai utca 4–8. szám alatt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Református Gimnázium, jobbra a 6–8. szám alatt az elemi iskola épülete (ma Lónyay utca 4/c–8., Szent-Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnázium). A felvétel 1890 után készült (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.097)

A Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. épülete a Honvéd utca–Kálmán Imre utca sarkán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Munkáin végigtekintve megállapíthatjuk, épületeire mélységesen jellemző egyfajta bensőséges meghittség, aminek egyik oka, hogy a legtöbb közülük szűk utcák közt, mintegy eldugva található. Nem kivétel ez alól Kauser talán leginkább érvényesülő alkotása sem, mely nem házak sűrűjében, hanem a budai hegyvidék erdői közt Zugliget útmenti „zugában” található: az egykori lóvasút-végállomás épülete, mely ma a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontnak ad otthont.

A zugligeti Lóvasút épülete (Forrás: lovasut.hu)

A Szent István-bazilika is magán viseli Kauser József keze nyomát. Ybl Miklós 1891-es halála után ugyanis ő lett az épület vezető építésze, neki kellett befejeznie a már csaknem elkészült alkotást.

A templomépület fő- és mellékhajóinak boltozása, a főkapu és a timpanon már az ő műve, csakúgy mint a templombelső teljes egészének kialakítása, díszítése.

A Szent István-bazilika homlokzatának részlete a timpanonnal (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Szent István-bazilika napjainkban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Szent István-bazilika a Bajcsy-Zsilinszky út (Váci körút) felől. A felvétel 1895 körül készült (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.087)

Ennél a munkájánál Kausernek szaktudásával egy másik nagy művész munkáját kellett befejeznie, tehát sok szempontból behatárolt keretek között dolgozhatott, de annyi bizonyos, a Bazilika belső terének csodálatos misztikus világa az épület minden látogatója számára bizonyossá teszi megalkotójának zsenialitását.

Itt is aláhúzhatjuk fenti megállapításunkat: a monumentális méretek ellenére otthonosság, meghittség tölti el az idelátogatót, hívőt és turistát egyaránt. A fény és sötét játéka, a színek harmonikus kavalkádja egyedülálló helyet jelöl ki a Szent István-bazilika enteriőrjének Budapest és a világ templomai között.

A Szent István-bazilika kupolájának belső képe (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Jelentős, máig fontos munkája még a Szent László Kórház és az Iparrajziskola már említett épülete.

A Szent László Kórház főbejárata a Gyáli úton (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola épületének részlete a Török Pál utcában (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola épülete a Török Pál utca–Lónyay utca sarkán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az ember a művek mögött

A száz esztendeje elhunyt művész egyéniségét kutatva Lechner Jenő róla írt tanulmányához fordulunk, aki a Magyar Mérnök folyóirat 1921-es évfolyamában írt méltatást az elhunyt mesterről.

Kauser helyét Budapest építészetében így összegzi Lechner:

„1870-ben a Közmunkatanács fölállításával századok óta először rendelkezik a produktív építőmunka az állam hatalmi forrásaival. Egy erőteljes munkásnemzedék dolgozik akkor Pest felvirágozásán: Ybl Miklóssal az élén Weber, Skalnitzky, Feszl, Koch, Feszty, Unger, Petschacher, Bobula, akiket tehetséges fiatal gárda követ: Schulek, Steindl, Czigler, Hauszmann, Pecz, Lechner és Pártos, Gerster, Schickedanz, akik közé tetterős készséggel, a technikai és építőművészi tudás teljes fegyverzetével állított be az ifjú Kauser József is az 1880-as évek elején.”

Majd Kauser emberségéről, halálának drámájáról döbbenetes sorokat találunk a méltatásban: „...a kétkedő, töprengő hajlam mindinkább erőt vett rajta. Az amúgy is tartózkodó, csendes természetű, érzékeny idegrendszerű építőművészt a háború évei egészen megtörték. A forradalom azután rangjától és tisztségeitől, az átkos kommün pedig hangyaszorgalommal és verejtékes, becsületes munkával gyűjtött vagyonától, s ami több, testi-lelki nyugalmától fosztotta meg. Ezzel a fájdalmas, reménytelen tudattal is fejezte be munkás életét 1919. évi július hó 25-én, ama borzalmas idők forgatagában csendesen, észrevétlenül és részvétlenül temettetvén el a rákoskeresztúri temető egyik tucatsírjában, ahogyan azt akkor a fennálló rend parancsolta.”

A Szent István-bazilika belső tere (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A tragikus sorsú mesterről való megemlékezésünket mégis optimista, jövőbe mutató gondolatokkal zárhatjuk. Művei közül az utóbbi években több is újjászületett, a korábban kopott külsejű jezsuita templom napjainkban úgy fest, mintha új lenne, a zugligeti lóvasút-végállomás új funkciót kapva másodvirágzását éli, és a MÁV Nyugdíjintézetének Kodály köröndi bérháza is megújulóban van az öt évvel ezelőtti tűzeset után. Kauser József művészete élő és fontos része Budapest épített örökségének.

Nyitókép: A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola épülete a Török Pál utcában (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Fortepan-kép: A Jézus Szíve templom a Lőrinc pap tér és a Mária utca sarkán, 1910, adományozó: Kiss László

 

vissza a teljes nézetre