Budapest (sok más mellett) azért is csodálatos város, mert a világ számos pontjáról őriz valamilyen emléket: valódi élő, szabadtéri múzeum. A számtalan lenyűgöző alkotás között természetesen a firenzei reneszánsz remekei is jelen vannak, például a Palazzo Strozzi másolata, a Hauszmann Alajos által tervezett nagykörúti Batthyány-palota, vagy a Krúdy utca 11. alatti lakóház, amelyet éppen néhány éve újítottak föl. 

A Tűzoltó utca 7. szám alatti tondó a boltív fölött (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Firenzét azonban a palotáknál jóval apróbb, mégis bárki számára megtekinthető díszek is képviselik Budapesten. Ezek közé tartozik az a kördombormű (tondó), amely a IX. kerületi Tűzoltó utca 7. szám alatt lévő, a gyermekklinikához tartozó sarokház egyik kapuzatának fölső traktusát díszíti, és amely az itáliai mester, Andrea della Robbia (1435–1525) majolikáit idézi, mintájául az ő egyik domborműve szolgált. 

A kerámiadísz nem véletlenül ábrázol bepólyált kisgyermeket: eredetije ugyanis az 1451-re elkészült híres firenzei lelencház és kórház, az Ospedale degli Innocenti árkádsorát díszíti. (Magát az épületet egyébként nem Robbia, hanem az egyik legnagyobb itáliai reneszánsz építész, Filippo Brunelleschi tervezte csakúgy, mint a firenzei dóm kupoláját). Az egykori lelencházon több hasonló, de részleteiben eltérő kerámiadísz is látható, melyek mindegyike kék alapon fehér gyermekalakot jelenít meg, bájos részletekkel gazdagítva ezzel az árkádos épületet. 


Az eredeti dombormű Firenzében, az egykori Ospedale degli Innoncenti árvaház árkádsorán (Fotó: Baranyi Elek)

Az árvaház árkádjai Firenzében (Fotó: Baranyi Elek)

Ugyanezeket a sajátos jegyeket fedezhetjük fel a budapesti majolikán is azzal a különbséggel, hogy azt színes levélkoszorú köríti, nem pedig egyszerű kőkeret. Nemhiába, mégiscsak egy Zsolnay-alkotásról van szó! A Tűzoltó utcai tondót ugyanis a pécsi Zsolnay-gyár készítette az előző század elején, és bár a városi por alaposan rátelepedett már, az eklektikus saroképületnek így is kiemelkedő díszítőeleme maradt mind a mai napig, művészi kapcsolatot teremtve a reneszánsz bölcsőjének számító itáliai város és Budapest között. 

A budapesti dombormű némileg eltér a firenzeitől (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)


A saroképület, amelyen az épületdíszt láthajtjuk (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az olimpikon háza

Ezzel azonban a Tűzoltó utcai tondó nincs egyedül. Szintén a reneszánsz Robbia stílusát idézi egy másik, a Tűzoltó utcainál nagyobb méretű és díszesebb majolika, amely az I. kerületi Kuny Domokos utca 11. számú házának homlokzatán látható. A Magyar Telekom gigászi épülettömbjével szemben álló kicsiny, kételemes, várszerű épületen kissé idegen hatást kelt a feltűnően díszes és színes, csillogó kördombormű, amely Máriát és a kisded Jézust ábrázolja angyalok és virágok társaságában. Olyan, mintha csak merő véletlenségből illesztették volna a falra. Ez azonban távolról sincs így.

A firenzei reneszánsz megjelenése a ház falán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A házat építtető dr. Wein Dezső tornász olimpikon és orvos ugyanis hívő keresztény volt, olyasfajta ember, aki a Tanácsköztársaság tombolása közepette, 1919. június 20-án nemcsak hogy részt vett a krisztinavárosi plébánaitemplom körüli úrnapi körmenetben, hanem ő kezdeményezte a szentmise után a Himnusz eléneklését is. Az egykori otthonának falán lévő Zsolnay kerámiadísz tehát nemcsak egy firenzei reneszánsz mester művészetére, hanem egy szilárd hitű magyar ember kiállására is emlékeztet minket, ahányszor csak elhaladunk alatta. 

Közelről még megkapóbb a dombormű szépsége (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Megdöbbentő látni, mennyi rejtett történet, utalás és párhuzam rejlik egy-egy budapesti épületdísz mögött, amelyet rengetegen megcsodálnak és lefényképeznek, de sokan talán észre sem vesznek. Pedig a fönti két eset bizonyítja, hogy nem véletlenül vannak ott: mindnyájunk számára van valami mesélnivalójuk. 

Nyitókép: A Tűzoltó utcai kerámiadísz közelről (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)