Valamikor az 1960-as évek közepén kezdett foglalkozni a gondolattal az egyik szocialista állami szállodalánc vezetése, hogy a belföldi turizmus igényeinek és persze a pihenni vágyó magyar családok pénztárcájának megfelelő hoteleket építsenek. Az olcsó szolgáltatást kínáló helyek természetesen nem épülhettek meg nagy pénzösszeg befektetésével, ebben a tekintetben is fontos szempont volt az olcsóság.  

1967 októberében sajtótájékoztatón jelentette be a Pannónia Vendéglátóipari Vállalat vezetősége: elkészült az első Touring Hotellánc tervezete. Budapest határától Velencén át, a Balaton déli csúcsáig érnek majd az új szállodák, amelyek előre készített házgyári elemekből készülnek, általában két-háromemeletesek, átlagosan 150 férőhellyel.

Ezekkel a fogadókkal az állami vállalat a magyar turistáknak is kedvezni kívánt – magas színvonalat ígértek, megfizethető áron. Az első szállodalánc tagjait Budaörsön, Agárdon, Siófokon, Fokihegyen, a szántódi révnél, a balatonföldvári kilátónál és Balatonmárián kívánták felépíteni.

Az agárdi hotel 1971-ben (Fotó: Fortepan)

A második hotelláncot a Duna-kanyarba tervezték, a harmadik etapban pedig Budapesten kívántak szállodákat nyitni. A szállók típustervei több változatban készültek: fürdőszobás, illetve emeletenként közös zuhanyozóhelyiségekkel ellátott, téli-nyári üzemeltetésre alkalmas vagy idényjellegű épületeket álmodtak meg az építészek.

A földszintre mindenhol drinkbárat és egy viszonylag kis férőhelyes eszpresszó-bisztrót terveztek. A meleg ételt kínálló éttermek már nem fértek a keretbe. Erre is volt azonban ötlet: a hotelek közelében szintén a Pannónia által működtetett  „vendéglői kombinátok”, Delta névre keresztelt éttermek várták az ebédelni vagy vacsorázni vágyókat.

1968 júniusában a napilapok büszkén tudósítottak a legelső touringhotel megnyitásáról Szántódon. Érdemes néhány mondat erejéig a korabeli sajtót idézni, hiszen ennek a szállodafajtának a specialitása fogalmazódott meg a lelkes újságíró fejében. „A mi világunk útmenti vendégfogadója ez. Azért is épült az út szélére: hogy szállást adjon az átutazó forgalomnak, itt marasztalja egy-két napra a külföldit, akinek útja erre vezet át, de azért is, hogy olcsóbb, de komfortos szobát nyisson azoknak, akiknek nincs beutalójuk valamelyik üdülőbe, mégis szeretnének a Balaton mellett nyaralni. Kik lesznek az első vendégek? – teszem fel a szokványos kérdést. De a válasz nem az, hogy: ez és ez a csoport érkezik, előre le van foglalva ennyi meg ennyi szoba. Hanem: aki bejön. Mert éppen azért »állt ki az útra«, azért épült az országút mellé, hogy az arra haladónak szobát nyisson” – írta az Esti Hirlap, 1968. június 17-én.

Touringhotel Foki-hegyen (Fotó: Fortepan)

Hamarosan Zamárdiban és Siófokon, majd Agárdon is elkészült egy-egy újabb touringhotel. A kifejezéssel egyébként annak idején nem nagyon találkozhatott a külföldi szakirodalomban turisztikai szakember, de az átlagolvasó sem. A turistahotel (tourist hotel) sem volt éppen gyakran használt szóösszetétel, hiszen egyértelmű, a hotel elsősorban a turisták számára készül, nem a környékbelieknek. 

A túraautó (touring car) már ismertebb kifejezés volt, hiszen a versenyautók egy fajtáját valóban így hívják a mai napig. Elképzelhető, hogy a magyar kifejezés használatának nyitja a fenti idézetben olvasható. Autóval közlekedő belföldi és külföldi turisták megjelenésére számítottak leginkább.  

Az elnevezésén kívül az építkezés gyorsasága és az alapanyagok minősége tekintetében is különlegesnek számított (vagy legalábbis annak mondták) az új szálloda. Vegyük is közelebbről szemügyre az ötvenedik életévébe lépő, a IX. kerületi, Üllői út menti egykori Aero példáján ezeket a sajátosságokat. 1970 januárjában indult az építkezés az Üllői út és a Határ út sarkán (hivatalos címe: IX. kerület, Ferde utca 1–3.). A megrendelő úgy nevezett B kategóriájú szállodát kért a 43-as számú Állami Építőipari Vállalattól. Az építőknek szigorúan előírták, hogy a szálloda nem akadályozhatja a lakásépítési program ütemtervét. Ezért csak olyan házgyári elemtípusokat használhattak fel, amelyek amúgy is nagy sorozatban készültek.

Március 18-án kezdték a szerelést, s 1300 elemből tíz nap alatt összeállították a négyszintes szállót. A július 16-án átadott Aero 139 szobájában összesen 300 személy elhelyezésére volt lehetőség. A már említett „vendéglői kombinátra”, a Deltára itt nem volt szükség, mert egy 150 személyes étterem gondoskodott a meleg ételről, ezenkívül 50 személyes drinkbár és egy ajándékbolt is helyet kapott az épületben.

A szálló udvarán fürdőmedence és szauna is épült. Ez volt az első touringhotel, amely télen-nyáron üzemelt. A hotel építési költsége 110 ezer forint volt egy ágyra számítva. Ezt nagyon költséghatékonynak ítélték az átadásról szóló tudósítások.

Épül az Aero szálló a IX. kerületben, az Üllői út és a Határ út sarkán 1970-ben (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A lelkesedés további fővárosi szállodák építését eredményezte. 1972 végéig felépült a Hotel Wien az M7-es mellett, a 740 személyes, tízszintes monstrum, a Volga szálló a Váci út és Dózsa György út sarkán, majd a 360 személyes Hotel Olimpia a Normafánál. Az 1970-es évek második felében már szinte minden nagyobb városban épült touringhotel Zalaegerszegtől Hajdúszoboszlóig, Veszprémtől Nagykanizsáig.

A Hotel Volga (Fotó: Fortepan)

A Hotel Wien (Fotó: Fortepan)

Ami az Aero szállót illeti, kihasználtságára sokáig nem lehetett panasz. Természetesen a repülőtér közelsége a légi úton érkező külföldieket nagy számban „szállította” ide. De a reklámmal foglalkozó szakemberek, az akkori marketingesek, a hazai autósokat is meg akarták szólítani. Már 1971-ben rendeztek olyan raliversenyt, amelynek a startja az Aero parkolójában volt. Ettől fogva rendszeresen indultak autóversenyek a szálló elől.

Egyéb sportok kedvelői is felkeresték a szállót a következő évtizedben. 1983-ban elérte az országot a mozgás egy új fajtája, a könnyűzenére folytatható aerobik, amely elsősorban a hölgyek között aratott sikert. Az együtt végzett testmozgás népszerűségét a szálló vezetése is kihasználta, júniustól rendszeresen szerveztek a parkolóban vagy a hotel mögötti zöld területen tornákat, a következő évtől már díjazás ellenében lehetett az Aeroban aerobikgyakorlatokat elsajátítani.

Az Aero színesben (Fotó: Fortepan)

Képeslapon az Aero (Fotó: Fortepan)

Az Aero sokáig a magyar labdarúgó-válogatott törzshelyeként is működött, amikor éppen edzőtáborba vagy külföldi mérkőzésre indultak. A valaha élt legismertebb magyar focista is itt szállt meg először, amikor évtizedek után ismét hazai földre lépett. 1981-ben Puskás Ferenc azért is választotta ezt a helyet, mert szűkebb pátriája, Kispest és húga lakóhelye tényleg csak néhány száz méterre volt a hoteltől.

Az Aero belülről (Fotó: Fortepan, Bauer Sándor fotója)

Az Aero belülről (Fotó: Fortepan, Bauer Sándor fotója)

Az Aero belülről (Fotó: Fortepan, Bauer Sándor fotója)

Skoda versenyautók az Aero parkolójában (Fotó: Fortepan)

A touringhotelek népszerűsége az 1980-as évek közepétől lassan, de biztosan csökkent. 1986-ban jelentek meg az első cikkek, melyekben kritizálták a szolgáltatások színvonalát, a szobák méretét, a közös emeleti fürdőszobák okozta kényelmetlenséget, az étkeztetés hiányát, egyszóval mindazt, ami miatt 15 évvel korábban büszkélkedtek a fenntartók.

A rendszerváltozás idején a magánüdültetés, a gyorsan szaporodó panziók, vendégházak (a mindenhol olvasható Zimmer Frei felirat) egyre nagyobb konkurenciát jelentett a szocialista típusú szállodáknak. 1992-ben a Pannónia hozzálátott touringhoteljei eladásához. A külföldi befektetők mellett hazai magántőke is jelentkezett, és ennek megfelelően a touringhotelek sorsa is változatosan alakult. A vidékiek közül a legtöbb megmaradt, és továbbra is a közepes kategóriába tartózó szállodák között található.

A fővárosiaknál tarkább a kép: 2012-ben elbontották a Volgát (bár először felújította az új tulajdonos), 2018-ban a Hotel Olimpiát, a Hotel Wien viszont rövid haldoklás után teljesen megújult. Az Aero szállót nem legyintette meg a megszűnés szele. 1996-ban korszerűsítették, s bár neve megváltozott, a mai napig a repülőtérre vezető út közelében várja leginkább a légi úton érkező vendégeket.   

Nyitókép: Képeslapon az Aero szálló (Fotó: Fortepan)