A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeum középkori palotájában található kiállításának nyugati szárnyra eső, Albrecht pincei része megújult, és hosszú idő után újra megnyílt a látogatók előtt. Egy tárlatvezetés során bejártuk a középkori palota termeit, megnéztük a palota középkori ciszternáját, az észak-itáliai stílusú, változatos mintakincsű idomtéglákat, a tárnokmester házát, a gótikus és a reneszánsz termet, valamint a kápolnát.

Királyi címerek a kiállítás bejáratánál (Fotó: pestbuda.hu)

Az 1967 óta nem bolygatott műemléki épületbelsőben különböző építészeti korszakok rétegződnek egymásra. Az egykori királyi palota történetét, épületét, és az ásatásokon talált tárgyakat bemutató érdekes kiállításon láthatók az uralkodócsaládokat reprezentáló címeres emlékek, a Mátyás király korát felidéző reneszánsz kőfaragványok, cserépkályha-rekonstrukciók, konyhai használati tárgyak, edények.

A középkori királyi palota történetét és helyreállított tereit bemutató kiállítás a Vármúzeum alsó szintjén található.

A középkori királyi palota

A Budavári Királyi Palota története két egymástól független részből áll, a középkori palota és a fönt látható újkori palota történetéből. A középkori királyi palota szintén azon a helyen állt, ahol a jelenlegi épület. Egy gótikus, reneszánsz épületről van szó, amelynek a nyoma a felszínen nem látható. A várfal, a rondella, a Buzogány-torony is a középkori palotához kapcsolódik, de ezek jelentős mértékben rekonstrukciók, amelyek a II. világháború után készültek.

A középkori királyi palota történetét és helyreállított tereit bemutató kiállítás részlete (Fotó: pestbuda.hu)

A II. világháború után folyamatosan foglalkoztak a kiégett palotaépület helyreállításával, illetve az 1946-ban meginduló ásatások során előkerültek a középkori királyi palota megmaradt alapfalai, termei, pincéi, erődítései. Alapvetően akkor kerültek elő és lettek helyreállítva a középkori palotának ma is látható részei, addig teljesen eltemetett részek voltak, fel voltak töltve.

Valamennyire lehetett tudni már a XIX. század második felében a Haussmann-féle átépítés során előkerültek középkori részek, de akkor azokat visszatemették, nem akarták láthatóvá tenni. A Budapesti Történeti Múzeum 1967-ben költözött ide, akkor nyílt meg az első kiállítás. A jelenleg kiállított tárgyakat az azóta zajlott ásatások során találták.

A palota jelenleg átépítés alatt áll (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A középkori királyi palota az Anjou-kortól állt ezen a helyen, Károly Róbert idején kezdték építeni a XIV. század közepén. I. (Nagy) Lajos korában készült el egy első változat, egy gótikus vár, amelybe már beköltözhetett a királyi udvar. Korábban az Árpád-házi királyok uralkodása alatt itt nem volt királyi palota. A polgárvárosi részen, Buda városában a mai Táncsis Mihály utcában volt egy nagyobb méretű királyi lakóház – az ott feltárt részt tavaly nyáron megnyitották a látogatók előtt, ez volt az „Első bástya” című kiállítás.

Az Árpád-korban a királyok még nem kötődtek egy adott uralkodói központhoz, hanem udvarukkal a királyságot járták, váraikat évente felkeresték. Állandó királyi székhelyet tehát először az Anjou-házból származó uralkodók hoztak létre, amelyet a következő uralkodók igényeiknek megfelelően bővítettek. Mátyás idejében a gótikus palotát részben reneszánsz stílusúvá alakították. Mátyás Európa-hírű reneszánsz udvara az 1478–80-as években élte virágkorát.

A várról készült maketten látható, hogy különböző építészeti korszakok rétegződnek egymásra​ (Fotó: pestbuda.hu)

Luxemburgi Zsigmond idejében lett leginkább kibővítve a palota. Neki nagy udvartartása volt, reprezentatív események történtek Budán, így szüksége volt egy díszes, elegáns, nagy palotára. II. Ulászló idejében jelentős építkezések már nem történtek, a királynak nem volt fedezete az építkezésekre, II. Lajos idejében pedig végképp nem.

A mohácsi csata után, 1526-ban a török sereg feljött Budára, kifosztották és felgyújtották a várat, de ekkor még csak néhány napot tartózkodtak itt, 1541-ben foglalták el Budát. A következő 150 évben a törökök használták a palota épületeit, de elsősorban nem lakás céljára, hanem istállónak, börtönnek, fegyvertárolásra.

Kilátás a gótikus teremből (Fotó: pestbuda.hu)

A török uralom alatt a gazdátlanná váló palotaépületek lassú pusztulásnak indultak, de nagy károkat az ostromok okoztak bennük, különösen Budát a török uralom alól felszabaditó, több hónapig tartó 1686 évi ostrom. A megmaradt középkori falakat a XVIII. században beépítették főleg katonai célú létesítményekbe, a középkori romokat eltakarították, feltöltötték vele a várárkokat, pincéket, erre alapozták a jelenlegi épületet.

Víztároló

A vár hétköznapi életének egyik fontos feltétele a megfelelő és folyamatos vízellátás volt. Ha lemegyünk a hosszú lépcsőn, a palota legmélyebb részéhez érkezünk, ami a Mátyás-kori palotának az egyik víztárolója, ciszternája volt (ún. Albrecht-pince). Itt gyűjtötték össze az esővizet. A középkorban ez egy nagy üres tér lehetett, ami fölött a terasz volt, ezt Mátyás idejében függőkertnek hívták. Kicsit lejtett, onnan levezették az esővizet.

Ha lemegyünk a hosszú lépcsőn, megérkezünk a palota legmélyebb részéhez (Fotó: pestbuda.hu)

A reprezentációs célok, a palotában működő díszkutak, halastavak feltöltése és a kertek öntözése miatt egyre több vízre volt szükség, a Várhegynek ezen a részén viszont nem tudtak kutat fúrni. Zsigmond király idején épült egy állati erővel hajtott vízemelő szerkezet, ami a Dunából szállította fel ide a vizet. Mátyás idejében újabb vízellátási rendszer létesült, amely a budai hegyek oldalában lévő források vizét hozta el csővezetéken a palotába. A mai Városkút elnevezés is erre utal.

Itt volt a Mátyás-kori palotának az egyik víztárolója, ciszternája (ún. Albrecht-pince) (Fotó: pestbuda.hu)

Mátyás idejében a budai hegyek oldalában lévő források vizét csővezetéken szállították a palotába (Fotó: pestbuda.hu)

A reneszánsz idején különösen divatban voltak a szökőkutak és a díszkutak. A kiállításon láthatók egy fehérmárvány díszkút megmaradt darabjai. Mátyás palotája díszítésére rendelte a fehérmárvány kutat a firenzei Verocchiótól 1485-ben. A kút a török időkben összetört, szétszóródtak a részei. Három töredéke került elő, az a legújabb darabot a Karmelita kolostor ásatásán találták 2014-ben. Ezek egy kút darabjai voltak.

A firenzei Verocchio által készített fehérmárvány díszkút darabjai (Fotó: pestbuda.hu)

Észak-itáliai stílusú palotaépületek emlékei, idomtéglák

A következő helyiség volt a Mátyás-kori palotának a jégverme, ahol a jeget tárolták hűtés céljára. Itt láthatók az égetett terrakottaagyagból készített, építészeti elemek, az ún. idomtéglák töredékei. Az idomtéglákat a kőfaragványokhoz hasonlóan használták fel az épületek díszítésére, a XIV–XV. században készültek, stílusuk észak-itáliai eredetre utal.

Terrakottaagyagból készített építészeti elemek, ún. idomtéglák töredékei (Fotó: pestbuda.hu)

A észak-itáliai eredetű idomtéglákat épületek díszítésére használták (Fotó: pestbuda.hu)

Az alkotómesterek valószínűleg nemcsak a mintákat hozták magukkal, hanem az idomtéglakészítés technikáját is. Felhasználásuk különösen érdekes a palota későbbi, reneszánsz átépítésének fényében, hiszen arra utalnak, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem Mátyás király volt az első és az egyetlen uralkodó, aki a budai királyi rezidencia kiépítésénél itáliai mintákat követett és itáliai mestereket alkalmazott.

Tárnokmester háza

Zsigmond király 1420 táján az Anjou-kori palotát a dél-nyugati oldalon is kibővítette: a mélyebben fekvő sziklavölgy alapjára újabb épületszárnyat emeltetett. Ennek egyik földszinti traktusa ez a három egymásból nyíló boltozott helyiség volt. Az ásatások során csaknem ép állapotban kerültek felszínre. Ez a rész az egyetlen épen maradt lakóépülete a palotának, ahol az ajtókeret, a falak, a boltozat egyaránt eredeti. A középkorban ez a tárnokmester háza volt. Valószínűleg itt is lakott a tárnokmester, ill. raktározási és egyéb célokra is használták.

Az egyetlen épen maradt lakóépülete a palotának, a középkorban ez volt a tárnokmester háza (Fotó: pestbuda.hu)

A szobában körben kályhacsempéket látunk kiállítva, amelyek a Várhegy felületén lévő ásatások során az elmúlt évtizedekben kerültek elő. A legnagyobb szobában kályhával fűtöttek. Amit látunk, az egy kályharekonstrukció, amelynek a vitrinben vannak az eredeti darabjai. A 15. században a legelterjedtebb fűtési mód a cserépkályha volt, de a legkorábbi, Nagy Lajos-kori részeken padlófűtés is volt.

XV. századi kályharekonstrukció (Fotó: pestbuda.hu)

Eredeti kályhacsempék (Fotó: pestbuda.hu)

Mátyás király alakja megjelenik a korabeli kályhacsempén (Fotó: pestbuda.hu)

Itáliai mesterek hozták a mintát és a technikát (fotó: pestbuda.hu)

Különböző edényeket is bemutatnak: tányérok, poharak, kancsók.  A kékes mintás majolikaedényeket csak a királyi udvarban használták. Mátyás hívott ide mestereket Itáliából, a csempék, a lapok készítése később itt zajlott egy budai műhelyben.

A középső szobában konyhai eszközök, edények vannak kiállítva. A palota konyhája máshol volt, ott sok tűzhellyel, edénnyel dolgoztak, hiszen több száz főre főztek. Maga a konyha nincs meg, de vannak tárgyak, amelyek visszaidézik azt: malomkő, kőmozsár, tárolóedények, főzőedények, lábosok, vasnyárs, amire a húst húzták. Egészen másféle ízű dolgokat ettek akkoriban, nem volt paprika, paradicsom, krumpli, kukorica, másképpen is fűszereztek, mint ma.

Konyhai eszközök, edények ​idézik a palota konyháját (Fotó: pestbuda.hu)

Tárolóedények, ​malomkő, kőmozsár (Fotó: pestbuda.hu)

Reneszánsz terem

A barokk palota pincéjében kialakított teremben reneszánsz kőfaragványokat mutatnak be. A középkori palotának három udvara volt, először volt egy nagy, üres udvar, amelyet rendezvénytérnek használtak, illetve két belső udvar vette körül az épületet. A legbelső udvaron álltak a díszes reneszánsz épületek.

Vörösmárvány delfines fríz és párkány 1490 körül (Fotó: pestbuda.hu)

Ez volt a palota reprezentatív része, innen nyílt a király és a királyné lakosztálya, a palota temploma, a könyvtár, a trónterem, a fogadóterem, tehát minden fontos, reprezentációs rész. Ennek kellett tehát a legszebbnek és a legdíszesebbnek lennie. Ezt a részt alakíttatta át Mátyás király.

Ajtókeret-töredékek (Fotó: pestbuda.hu)

Ebben az időben számos művész és mesterember került a magyar udvarba, akik az itáliai reneszánsz művészet eredeti és tiszta formáit hozták magukkal. Az itáliai kőfaragók a palota fényének emelésére sütői keménymészkőből, ún. „vörös márványból” készítettek gazdagon díszített építészeti faragványokat.

Mátyás címerével díszített faragvány (Fotó: pestbuda.hu)

Ezek a vörösmárvány faragványok díszítették a külső és belső tereket, tehát az udvaron kút, szobor, lépcsők, oszlopok készültek belőle, aztán az ajtó- és ablakkeretek, kandallók és más építészeti elemek.

Vörösmárvány kandalló gazdag díszítéssel (Fotó: pestbuda.hu)

Látható köztük oromdísz, fríz, puttófejes, kazettás mennyezettöredék. A palota egyes dísztermeinek padlózatát itáliai készítésű, reneszánsz stílusú majolika padlótéglákkal burkolták. A király címere és a holló, a címerállat szinte mindenen megjelenik különböző variációkban.

Reneszánsz stílusú majolika padlótégla (Fotó: pestbuda.hu)

Gótikus terem

A palota sarkában lévő gótikus termet magában foglaló épület, a délkeleti palotaszárny Luxemburgi Zsigmond király uralkodása alatt, a XV. század elején készült el. Az épület valószínűleg a királyi pár belső lakosztályához tartozott. A bejárattól balra álló cserépkályha hiteles rekonstrukciója azon Zsigmond-kori kályhának, amely egykor a palotában állhatott.

A gótikus terem (Fotó: pestbuda.hu)

Zsigmond-kori kályha hiteles rekonstrukciója (Fotó: pestbuda.hu)

A királyi palota kápolnája

A kápolna eredeti formájában még valószínűleg I. (Nagy) Lajos király uralkodása alatt készült el, a felső szintet azonban később többször átépítették, míg az alkápolna változatlan maradt. Itt helyezték el 1489-ben Alamizsnás Szent János ereklyéit, ezután Szent János kápolnaként is emlegették.

A kétszintű palotakápolna mára elpusztult felső része egy, a hajóval jórészt a sziklaplatón elhelyezkedő nagy méretű, díszes templomtér volt, a hegy lejtőjére épített alkápolna ennek szentélyterét bővítő alépítményként épült fel.

A királyi palota kápolnája​ (Fotó: pestbuda.hu)

Az uralkodó, a családja és az udvar előkelő tagjai a felső templomban vettek részt az istentiszteleten. Az alsó kápolnát valószínűleg az udvartartás alacsonyabb rendű tagjai használhatták. Amikor a törökök elfoglalták Budát, akkor dzsámivá alakították a templomot, lemeszelték a falat, csak egy bronzkandeláber maradt meg, amelyet most a Mátyás-templomban őriznek.

Az alkápolnát 1990-ben újra felszentelték Szent István király tiszteletére. A kápolnát a megmaradt részek alapján rekonstruálták, mivel nincs bevakolva a fala, így látszik látszik a kőből rakott fal.

Nyitókép: A középkori palota egyik víztárolója, ciszternája (ún. Albrecht-pince) (Fotó: pestbuda.hu)