Nágel Ármin terménykereskedő volt a ház tulajdonosa és egyben névadója, aki 1873 és 1891 között a főváros Törvényhatósági Bizottságának aktív tagjaként sokat tett Budapest fejlesztéséért, de számos alapítvány kezdeményezője és jelentős támogatója is volt. 1873-ban azzal vált ismertté a neve, hogy Pest, Buda és Óbuda egyesítésének, illetve I. Ferenc József uralkodásának 25. évfordulója alkalmából a József Fiúárvaház részére a saját nevét viselő önálló alapítványt tett, amely minden évben 200 forinttal növelte az 1843 óta az Üllői úton, a mai Bókay János utca sarkán működő Josephinum költségvetését.

Nem csak kereskedőként volt sikeres, hanem háztulajdonosként is. Vagyonának egy részét bérházak építésébe fektette. 1870-ben telket vásárolt az akkori Két Nyúl (Lónyay) utca és Csillag (Gönczy Pál) utca sarkán. Frey Lajos és Kauser Lipót építészeket bízta meg egy kétemeletes ház megtervezésével. Az épület Duna felé eső része két éven belül el is készült.  

Ekkor úgy döntött, hogy a Budáról elköltöző Politechnikum, a későbbi Műszaki Egyetem számára átengedi, és egyben kiegészítteti a házat. A feladatot 1872-ben Hauszmann Alajos és ifjabb Kauser János kapta, az ő közös tervük alapján nyerte el végső alakját és elrendezését az épület még ebben az évben.

A Nagel-ház 1900 körül, a sarokhomlokzat tetején látható a koszorúba foglalt N betű (Forrás: Pesti Hirlap Naptára, 1923-ban)

A Műegyetemet 1872. november 6-án nyitották meg ünnepélyes keretek közt. A tanári karon kívül az ünnepségen jelen volt Toldy Ferenc irodalomtörténész és Horváth Mihály történész. Új rektort is választottak: Conlegner Károly közgazdász foglalta el vezetői székét. A lakásokban kialakított előadókban oktatás folyt, a hátsó udvaron pedig kísérleti bázis épült ki.

Az ekkor már József Műegyetemnek hívott oktatási intézmény 1882-ig működött a Nágel-házban. A magyar tudomány és kultúrpolitika számos fontos személye megfordult az épületben. Így például a díszteremben fogadta Conlegner rektor Eötvös Lorándot, amikor a báró átadta édesapja végrendeletét, amelyben báró Eötvös József tekintélyes könyvtárat hagyott a Műegyetemre.

Természetesen sok, később világhírűvé vált műszaki értelmiségi is ezek között a falak között gyarapította tudását. Ezek közé az ismert értelmiségiek közé tartozott Schulek Frigyes vagy Zielinski Szilád építész, Zipernowsky Károly és Bánki Donát gépészmérnök, aki diplomája megszerzése után az egyetem tanáraként is megállta a helyét. A Nágel-házhoz tudománytörténeti jelentőségét tekintve Csonka János, a hazai automobilgyártás megalapozója kapcsolható leginkább.

1877-ben művezetőként kezdett az egyetemen dolgozni, a gáz- és elektromos gépek működését oktatta, és az épület tűzvédelméért is felelős volt, hiszen a kémiai tanszékeken számos veszélyes vegyi anyaggal dolgoztak az oktatók. Az épület gépműhelyében, a ház hátsó szárnyában folytatta kísérleteit. Itt készítette el azt a szelepes megoldású, négyütemű gázmotort, mely az első Magyarországon tervezett és felállított alkotás volt.

Csonka János időskori arcképe (megjelent a Magyar Mérnök 1939. évi számában)

A ház udvarának hátsó része, ahol Csonka János egykori műhelye működött (Forrás: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

A Műegyetem karainak bővülése és a hallgatók számának gyors növekedése az állam beavatkozását eredményezte. Steindl Imre 1880-ban megbízást kapott Trefort Ágoston minisztertől egy önálló egyetemi épület megtervezésére. 1883-ban a Múzeum körút és az Eszterházy utca közötti telken nyílt meg a Műegyetem új otthona, de a Nágel-ház ezután is fontos szerepet töltött be a magyar oktatás és kultúra színpadán.

Nágel Ármin 1891-ben elhunyt, de felesége, aki átvette a vállalkozás irányítását, nem csupán cégvezetőként, de ingatlantulajdonosként is hasonlóan eredményesnek bizonyult, mint férje. 1893-ra a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya, a mai Néprajzi Múzeum elődje akkora gyűjteményi anyaggal rendelkezett, hogy annak elhelyezése és kiállításban való bemutatása már nem tűrt halasztást.

A szerencsés véletlen folytán Jankó János etnográfus, a gyűjtemény egyik kezelője, majd 1894-től igazgatója, éppen a Nágel-ház egyik lakását bérelte. Ismerte a ház előtörténetét, és tudta, hogy az alkalmas lehet múzeumi célokra is. Nágel Árminnéval nem kellett sokat tárgyalnia. Az özvegy felajánlotta, hogy a második emeleten néhány megüresedett lakást kiad a múzeum céljára.

Ajánlata kedvezőnek tűnt a kulturális tárca számára is, a gyűjtemény elszállítása a raktározásra alkalmatlan Várkert Bazárból igencsak sürgető volt, így 1893 nyarán megtörtént az első négy helyiség birtokba vétele.

Jankó János portréja a Vasárnapi Ujság 1902. évfolyamának 39. számából

Szalay Imre, a Nemzeti Múzeum főigazgatója ezután megbízta Jankó Jánost, hogy dolgozzon ki egy tíz évre szóló programot a Néprajzi Osztály szakszerű működtetésére. Jankó tervét a Csillag utcai házat alapul véve dolgozta ki, a múzeum illetve az állandó kiállítás helyéül az épület teljes kibérlését javasolta.

A háromszintes épület második emeletét a magyar és a magyarországi nemzetiségek néprajzi anyagának kiállítására tervezte. Az első emeletet a nemzetközi gyűjtemények kiállításának, valamint az irodák, a könyvtár és a különböző laboratóriumok számára képzelte el. Fonográfszoba kialakítását is javasolta, amely azután az első lett Magyarországon: Vikár Béla itt alapította meg a múzeum népzenetárát.

1898. június 16-án nyílt meg az első hazai állandó néprajzi kiállítás a Csillag utcai bérházban, amelyet Wlassics Gyula kultuszminiszter adott át a nagyközönségnek. A tárlatot 32 szobában, az épület teljes első és második emeletén rendezték be. 16 teremben a nemzetközi gyűjtések anyagát mutatták be, háromban a magyarsággal nyelvileg rokon népek tárgyai, tizenháromban pedig a magyarországi néprajzi anyag volt látható.

A Nágel-házban működött először igazi múzeumként a Néprajzi Osztály. Volt állandó kiállítása, voltak raktárak és kutatószobák, és a szakképzett múzeumi munkatársak száma is folyamatosan nőtt. Mire azonban Jankó János tízéves terve lejárt, kiderült, hogy az épület mégsem lehet a Néprajzi Múzeum végleges otthona.

Képek az állandó néprajzi kiállításból (megjelent az Ethnographia 1898. évi és a Vasárnapi Ujság 1902. évi lapszámaiban)

A bérleti díjak növekedtek, bármennyire is kedvezményes volt az első években. A ház nagy részét nem lehetett fűteni, ami a raktározás terén nagy hátránynak bizonyult, a téli hónapokban pedig a kiállítást sem lehetett látogatni a hideg termek miatt. 1905-ben kiderült, hogy a Kereskedelmi Minisztérium megszünteti a városligeti Iparcsarnokban elhelyezett kereskedelmi múzeumi mintatárát.

A Néprajzi Osztály akkori vezetője, Seemayer Vilibald gyorsan reagált: kezdeményezésére 1906. április 1-én foglalta el új otthonát az Iparcsarnok keleti szárnyában a Néprajzi Osztály, s 1907-ben a nagy, nyitott kupolacsarnokban már állt az új állandó kiállítás is. A Nágel-ház ekkortól egészen az államosítás időszakáig magánbérházként működött, 1920-ig a tulajdonos a hosszú kort megért Nágel Árminné volt.

A házban számos vállalkozás működött ezekben az évtizedekben, több országos szakmai szervezet szerkesztősége (olyan szakmáké, mint például az Igazságügyi Segédhivatali Tisztviselőké) is itt talált otthonra, az 1960-as évektől pedig a tanácsi bérlakások mellett a Lombik Üvegipari Szövetkezet is itt várta a nagyobb orvostechnikai megrendeléseket.

Az épületet 13 éve felújíttatta a társasházi közösség, és azóta is új színben ragyog a Ferencvárosban, a Lónyay utca, Gönczy Pál utca sarkán. Jó tudni, hogy tudománytörténetünk egy fontos, de kevéssé ismert színhelye, az egykor sok ezer diáknak, majd múzeumlátogatónak élményt adó Nágel-ház most is itt van közöttünk, városlakók között.

Nyitókép: Az egykori Nágel-ház felújítás után 2007-ben (Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)