A Budavári Palotában, a Budapesti Történeti Múzeumban látható Budapest – Fény és árnyék – A főváros 1000 éves története című várostörténeti kiállítás, amely 2011-ben nyílt meg. Aquincumtól elindulva egészen 1990-ig végigsétálva bepillantást nyerünk a Duna két partján fekvő virágzó nagyváros izgalmas történetébe. Egy tárlatvezetésen jártunk, ahol felelevenítettünk néhány érdekes epizódot a főváros életéből.

Budapest történetét virágzó, épülő, valamint hanyatló, pusztuló korszakok ismétlődő váltakozása jellemzi, ezt fejezi ki a kiállítás címében szereplő „fény és árnyék”. A 18 kronologikus egységből álló tárlat alapkoncepcióját az évszázadok során felépített, lerombolt, majd újjáépülő város képe határozza meg.

A fejlődés-pusztulás hullámzását a Duna lágy hullámai jelenítik meg, amelyek a falon megjelenő alapmotívumként végigkísérik a látogatót a várostörténet időfolyamán.

A virágzó és hanyatló korszakok egymásra rétegződését mutatja be a kiállítás (Fotó: pestbuda.hu)

A római kori Aquincum, egy épülő korszak a kiindulópont, majd jön a népvándorlás, a honfoglalás kora, amikor nincs jelentős városi élet, azután elérkezünk az Árpád-korba, a korai királyi központok kialakulásához, amit a tatárjárás leradíroz. A késő középkorban a Magyar Királyság fényes székhelye, Mátyás király kora, amit a török kor pusztítása követ.

Eljutunk Pest, Buda, Óbuda egyesüléséig, a modern nagyváros kialakulásáig a XIX–XX. század fordulóján. A békeidők után a II. világháború romba döntötte a fővárost, és végül kialakult Nagy-Budapest.

Az időrendet követve az egyik oldalon látjuk a korszak tárgyait, a másik oldalon pedig az információt. Közel 600 műtárgy van a kiállítva, ezenkívül eredeti forrásszövegeket is hallgathatunk, megszólalnak az adott korban élő emberek. Interaktív képernyők, digitális képkeretek, illetve múzeumpedagógiai elemek is segítik a várostörténet megismerését.

A Duna hullámai jelenítik meg a várostörténet időfolyamát a falakon (Fotó: pestbuda.hu)

A folyosóról nyíló termekben tíz tematikus egységbe rendezve a város mindennapjaira, életére jellemző témákat mutatnak be: többek között a lakóház és berendezése, kereskedelem, fürdőkultúra, a rózsadombi szőlőművelés, a templomi, illetve egyházi kultúra, az etnikai sokszínűség kapnak helyet.

A város története a kezdetektől az újkorig

Budapestnek van antik múltja. A római hódítók katonai táborokat emeltek a Duna nyugati partján (a mai Óbuda területén), itt alakult ki Pannónia provincia központja, Aquincum az I. században.

Bár a római város élete az V. század elején Pannónia feladását követően megszakadt, az erődítmények, épületek és utak maradványai nagy hatással voltak a későbbi korok letelepedő új lakosaira.

Faragványok és kis szobrok a XI–XII. századból (Fotó: pestbuda.hu)

Buda és Pest középkori története a Magyar Királyság megalapítását követően kezdődik. A XI. században a mai Óbuda területén, az egykori légiótábor késő római elődjének falai között királyi alapításként létrejött a budai káptalan, és felépült a Szent Péternek szentelt temploma (a mai Fő téren és környékén).

A káptalan mellett a római erőd falai között királyi kúria is állt. A település neve Buda, illetve Budavára. Buda és Pest korai városi fejlődését a mongolok 1241–1242. évi hadjárata akasztotta meg. Felégették Pestet, a lakosságot lemészárolták, hasonló sorsra jutott (Ó)Buda is.

 Nyulakat marcangoló ragadozó madarak ábrázolása domborművön, körülötte indadísz, a faragvány a Király fürdőből, eredetileg feltehetően az óbudai Szent Péter-templomból származik, 1100–1150 (Fotó: pestbuda.hu)

A XIII. század közepén IV. Béla a Várhegyen kőfalakkal és erődítményekkel övezett erődítményt emelt, és a visszatérő polgárok és betelepülők részvételével megalapította Buda városát. A Duna túlpartján fekvő Pest is újjáépült. Buda előnyös fekvésének, a polgárok kiterjedt kereskedelmi kapcsolatainak és a királyi udvar jelenlétének köszönhetően gyors fejlődésnek indult. Lakosságát etnikai sokszínűség jellemezte, a magyar mellett német, olasz, zsidó közösségek is éltek itt. A török korban muszlim lakosság is költözött ide, de nem törökök, a többségük a Balkánról érkezett, ők voltak a bosnyákok.

A sírkövekből következtetünk arra, hogy milyen nemzetiségek laktak itt (Fotó: pestbuda.hu)

Prépost, papi személy sírköve, egész alakos ábrázolás, Bibliával a kezében (Fotó: pestbuda.hu)

A várost a XIV. század elején az ország első városának tekintették, a XV. századtól az oszmán hódításig királyi székváros, a XV. század közepétől pedig a szabad királyi városok között az első hely illette meg.

Egy magyar nemes lovagi sisakjának dísze a XIV. századból, halat ábrázol, a vizához hasonlít, de ez nem valóságos, hanem egy heraldikus hal (Fotó: pestbuda.hu)

Miután a magyar királyi sereg 1526. augusztus 29-én Mohács mellett megsemmisítő vereséget szenvedett, és II. Lajos király menekülés közben meghalt, I. Szulejmán szultán bevonult a lakosaitól elhagyott, senki által nem védett Budára és Pestre, amit felégetett, és kirabolta a királyi palotát is. A törökök ezután elhagyták a várost, amely rövid időn belül a Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János közti pártharcok színtere lett.

A törökök 1541. augusztus 29-én csellel elfoglalták a várost, ezzel kezdetét vette a másfél évszázados török uralom kora. A török időkben Buda a budai vilajet székhelye és az Oszmán Birodalom nyugati részének egyik legjelentősebb települése lett virágzó iparral és kereskedelemmel.

Mecsetek és fürdők épültek – ezek közül megmaradt a Király, a Rudas és a Rác fürdő. A keresztény templomok nagy részét elvették. A megtűrt keresztény népesség mellé muszlim és zsidó lakosság települt a városba.

A török fürdőkről szóló rész (Fotó: pestbuda.hu)

1686. szeptember 2-án, több eredménytelen kísérlet után a Habsburgok Lotaringiai Károly vezetésével végül visszafoglalták Budát és Pestet, de ennek nagy ára volt. Az ostrom jelentős veszteségekkel járt, a lakókat megölték, vagy rabságba hurcolták, Pest városa és a török kori Buda a földdel vált egyenlővé.

A budavári helyőrségi templom

Elérkeztünk a barokk korba. A Budavári helyőrségi templom egy olyan építmény, amely változatos múltjával jól szemlélteti a város történetét.

A Budavári helyőrségi templom az 1900-as években (Fotó: FSZEK Budapest-képarchívum)

Az eredetileg Szent Mária Magdolnának szentelt templomot Buda város alapításának idején, a XIII. század közepén építették, a német anyanyelvű lakosság Nagyboldogasszony-plébániatemplomának (a mai Mátyás-templom) kápolnájaként a magyar hívek részére. A magyar polgárság száma nőtt, így a XIV. század végére önálló plébániává vált, az épület teljesen megújult.

Szobrok, oszloptöredékek és festmények (Fotó: pestbuda.hu)

A város török kézre kerülése (1541) után a magyarok plébániatemploma volt az egyetlen egyházi épület, amely megmaradt a keresztények használatában. A tizenöt éves háború idején a keresztény lakosságtól a budai pasa elvette a templomot, ezután dzsámi lett.

Buda 1686-os ostromában a templom súlyosan megrongálódott. A Budára visszatérő ferences szerzetesek a tornyot megtartva felépítették templomunkat és rendházukat. II. József szerzetesrendeket feloszlató rendeletére 1787-ben a kolostort és a templomot bezárták, ezután állami célokat szolgált. 1792-ben az újra felszentelt templomban koronázták magyar királlyá I. Ferencet.

A Budavári helyőrségi templom egy olyan építmény, amely változatos múltjával jól szemlélteti a város történetét (Fotó: pestbuda.hu)

A használaton kívüli templomot végül 1817-től a budai helyőrségnek adták át. 1920-tól a római katolikus tábori püspökség temploma lett, több első világháborús síremléket helyeztek el benne. Az épület 1944–1945-ös ostromban súlyos károkat szenvedett. A romos templom műemléki helyreállítási tervei elkészültek 1946-ra, de a kommunista hatalomátvétel nem tette lehetővé az újjászületést. A gótikus tornyot helyreállították, a templomot viszont 1950-ben lebontották. A Magdolna-torony ma is látogatható.

A városlakó polgárság lakáskultúrájába is betekinthetünk a középkori lakószobától a panellakásig az eredeti lakásberendezési tárgyakkal berendezett helyiségekben.

Lakószoba a török Budán: a falakat és a padlót szőnyeg borította, az aszal és a szék használata nem volt jellemző, általában ugyanaz a helyiség szolgált étkezésre és alvásra (Fotó: pestbuda.hu)

Középkori lakóház: az egyszerű berendezés ágyból, asztalból, székekből, padokból állt. A ruhát és az ágyneműt, valamint az iratokat ládákban vagy szekrényekben tartották (Fotó: pestbuda.hu)

Polgári család étkezője a XIX. században (Fotó: pestbuda.hu)

Lakótelepi szoba. A lakótelepi lakások építése Budapesten 1960-as évektől egészen az 1980-as évek közepéig folyt. A házgyári lakások paneltechnológiával készültek (Fotó: pestbuda.hu)

A XIX. század

A XIX. századhoz érve a fővárossá válás útját kísérhetjük végig. Két megrázkódtatást emel ki a tárlat, az egyik az 1838-as nagy árvíz, a másik a budai Vár ostroma 1849-ben.

1838 márciusában hatalmas árvíz pusztított, és a város épületeinek nagy része romba dőlt. Ez viszont megteremtette a lehetőséget, hogy Pest-Budát modernizálják. Az újjáépítés folyamán alakult ki a város a mai szerkezete. A földszintes, egyemeletes házakat a két-három emeletes házak és paloták váltották fel. Ebben az időben jött létre a Nagykörút, a sugárutak és ekkor történt a rakpartok rendezése.

Honvédek a falaknál (Fotó: pestbuda.hu)

1848. március 15-én kitört a pesti forradalom, ami a Batthyány-kormány megalakulásához vezetett. 1848 júliusában megnyílt az első pesti országgyűlés, és ezzel Pest-Buda vált az ország fővárosává. A szabadságharc során 1849. január 5-én az osztrák császári sereg bevonult a városba, itt rendezte be katonai főhadiszállását. A Magyar Honvédség egyik legnagyobb sikere volt a tavaszi hadjárat idején Pest visszafoglalása, majd a budai Vár visszavétele 1849 májusában.

Landerer és Heckenast nyomdagépe 1848-ból (Fotó: pestbuda.hu)

Kísérlet a Lánchíd felrobbantására 1849. május 21-én, Erni von Hüttenbrenner festménye (Fotó: pestbuda.hu)

Két festmény emlékeztet erre az időszakra, az egyik a Várat védő osztrák tábornok, Hentzi „hősi halálát” ábrázoló kép, a másik Alnoch osztrák ezredes halála, akinek segítségével az osztrákok majdnem felrobbantották a Lánchidat – hogy a honvéd hadsereg ne tudjon átkelni rajta –, de végül ő repült a levegőbe.

A századforduló városfejlődését, virágzó korszakát kevésbé mutatja a kiállítás, inkább a XX. századra helyezi a hangsúlyt. A Budavári Palota ablakán keresztül ki lehet tekinteni a városra, felfedezni az épületeket, amelyek nagy része abban az időben épült fel.

Az átalakuló korszakra jellemző érdekes kép: egy elszabadult léghajó, elől a grund, a régi épültek, a háttérben az új kor magas házai (Fotó: pestbuda.hu)

Az 1914–1930 közötti időszakra jellemző palkátok és felhívások (Fotó: pestbuda.hu)

Budapest ostromát idézik a korabeli plakátok, fotók és tárgyak (Fotó: pestbuda.hu)

Ezüsttárgyak a XVII–XIX. század fordulójáról (Fotó: pestbuda.hu)

Szimbolikus térhasználat

A városi terekben nemcsak élünk, hanem vannak olyan helyek, amelyeket szimbolikus térként is használunk. Ilyen például a Hősök tere.

A Városliget kapujában kialakított téren az 1896-os millenniumi ünnepségeket megelőzően egy Ybl Miklós által tervezett díszkút, a Gloriette állt. Ennek helyére épült a Millenniumi emlékmű, a központi szoborcsoportból és két íves oszlopsorból álló alkotást 1929-ben avatták fel.

A középen álló Gabriel arkangyal és a hét honfoglaló vezér szobrát eredetileg az oszlopsorban 14 magyar király és királynő szobra vette körül. A II. világháború után a Habsburg-uralkodók szobrai helyére a magyar függetlenségi mozgalmak vezetőinek szobrai kerültek.

A Hősök tere az elmúlt évszázadban sok emlékezetes rendezvény helyszíne volt (Fotó: pestbuda.hu)

 Az 1932-ben Hősök terének elnevezett terület az emlékmű felavatása óta az állami protokoll kiemelkedő helyszíne. A rendszerváltozás idején Nagy Imre és mártírtársainak újratemetését a Hősök terén rendezték meg 1989-ben, itt volt az erdélyi falurombolás elleni tüntetés, itt mutatott be szentmisét II. János Pál pápa magyarországi látogatásán 1991-ben.

A tér szimbolikus használatát két példán keresztül illusztrálják. A II. világháború közötti időszak politikai és társadalmi berendezkedésének két ellenpólusa a Tanácsköztársaság és a Horthy-rendszer. A két időszak különbségeit jól érzékelteti egy-egy szimbolikus esemény, nagyszabású ünnepség: az első „szabad” május elseje 1919-ben, valamint az 1938-as Szent István-év és az Eucharisztikus Kongresszus.

Az 1919-es május elsején a Tanácsköztársaság szellemiségét hirdető dekorációk elhelyezése Budapest jelképes elfoglalását szolgálta. A Millenniumi emlékművet is átalakították: hatalmas vörös emelvényt és egy kiemelkedő vörös obeliszket építettek rá, s vörös drapériával takarták le az emlékmű két negyedkörívét is.

A katolikus egyház legnagyobb nemzetközi találkozóját Budapesten rendezték meg 1938-ban. A téren felállítottak egy hatalmas díszemelvényt, az oltár baldachinja pontos mása volt a római Szent Péter-bazilikáénak.

1938-ban rendezték a Szent István-évet és az Eucharisztikus Kongresszust (Fotó: pestbuda.hu)

1945-től a rendszerváltozásig

A II. világháború végének tragikus eseménye volt Budapest ostroma 1944–1945 fordulóján. A jelentős pusztulás után elkezdődött az újjáépítés. 1950-ben megalakult a huszonkét kerületből álló Nagy-Budapest. Az 1957-től a rendszerváltásig tartó, Kádár János pártvezető nevével fémjelzett korszak maradandó nyomokat hagyott mind Budapest építészetében és városképében, mind társadalmi összetételében.

Kádár egyetlen portrészobra (Pátzay Pál alkotása) és az Osztapenko-szobor makettja a szocializmust idézik fel (Fotó: pestbuda.hu)

Az 1988–1990-es éveket bemutató rész zárja a kiállítást. Póló, zászló, ellenzéki mozgalmak emlékei, régi utcatáblák, egy stencilgép, amin az ellenzéki mozgalom illegális kiadványait, a szamizdadot nyomtatták.

Régi utcatáblák és egy stencilgép, amelyen a szamizdatokat sokszorosították (Fotó: pestbuda.hu)

Látható annak az installációnak a makettja, amely a Műcsarnok előtt épült fel Nagy Imre újratemetésekor.

1989. június 16-án több százezer fő részvételével a Hősök terén megrendezték az 56-os forradalom kivégzett miniszterelnökének, Nagy Imrének és mártírtársainak ünnepélyes újratemetését. 1989. október 23-án, a forradalom évfordulóján kikiáltották a köztársaságot. 1990-ben az első szabad parlamenti választások után megtörténtek az önkormányzati választások is.

Az új városvezetésre várt a munkásmozgalmi hősökről elnevezett szobrok és szovjet laktanyák felszámolása, de főleg az elhanyagolt épületek és a lerombolt infrastruktúra felújítása.

A kiállítás lezárul 1990-nel, az ezt követő 30 év várostörténetének feldolgozása még hátravan.

Nyitókép: Budapest – Fény és árnyék – A főváros 1000 éves története című várostörténeti kiállítás (Fotó: pestbuda.hu)