Más, szerencsésebb sorsú városokkal, de akár Budával szemben is fővárosunknak a Duna bal partján fekvő részében, Pest városában egyetlen épület képviseli a történelmi folyamatosságot a város életének kezdeteitől napjainkig. Ez az épület, a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom – amely a középkori Pest egyetlen máig fennmaradt műemléke, vagyis legrégebbi épülete – viszont olyan gazdagon vonultatja fel az elmúlt évezred művészetét, hogy ezzel szinte egymagában kárpótol minket Pest elveszett művészeti értékeiért.

A Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom belső tere (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A közelmúltban jelentős régészeti feltárásokon átesett, megújult épület az utóbbi ezer év számos nagy eseménye után hamarosan részese lesz a Budapesten megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak is.

A katolikus egyház négyévenként más-más helyszínen megrendezett, világméretű eseménysorozatának középpontjában az oltáriszentség áll, a kenyér és bor, amelyek a katolikus hit szerint a misében Jézus Krisztus valóságos testévé és vérévé változnak.

Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom épülete a Március 15. téren. Szent István kora óta áll templom ezen a helyen (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A tempom és a tér madártávlatból (Fotó: Civertan Grafikai Stúdió, Jászai Balázs)

2016-ban a Fülöp-szigeteki Cebuban megtartott 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus végén jelentette be Ferenc pápa, hogy a következő kongresszus helyszíne Budapest lesz. A bejelentést hazánkban nagy örömmel fogadták, hiszen fővárosunk 1938-ban már otthont adott egy ilyen eseménynek, amelynek emléke máig él a katolikusok között.

Szent István korának tanúja

A magyar kereszténység kezdeteihez kapcsolja majd a kongresszust ez a templomépület. A hagyomány szerint a templomot maga Szent István király állíttatta. A belvárosi plébánia pecsétjén 1048-as dátum szerepel, de 1046-ban a vértanúságot szenvedett Szent Gellért püspököt az ezen a helyen már álló templomban temették el.

A templomban zajlott régészeti feltárások után kialakított altemplom (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Érdekes, hogy a templom Nagyboldogasszony titulusa is kapcsolódik államalapító Szent István királyunk személyéhez, aki 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján halt meg, miután felajánlotta az országot Szűz Máriának.



A templom alaprajza az építési korszakok ábrázolásával (Forrás: Lux Kálmán: A budapesti belvárosi plébániatemplom. Tanulmányok Budapest Múltjából 2.,1933)

A római korban Contra-Aquincum erődje állt itt, a pannóniai limes, azaz a birodalom itteni határának egyik fontos erődítése. Ezt a rómaiak egy 347-ben érkezett szarmata támadás miatt felhagyták, azonban falai még a magyar honfoglalás után is álltak, és az Árpád-kori templom ezekre épült. Szép gondolat az az ezzel kapcsolatos, de mindmáig nem bizonyított feltételezés, hogy ókeresztény szentély is volt már ezen a helyen.

A mai Március 15. téren egykor álló római erőd, Contra-Aquincum rekonstruált képe (Forrás: Hegedűs András [szerk.]: „Az idők tanúja” A pesti Nagyboldogasszony-templom története. Budapest, 2016.)

1053-ban Szent Gellért testét I. András király ugyan Gellért püspöki székhelyére, Csanádra vitette, azonban továbbra is őrizték itt Szent Gellért ereklyéit, amelyek fölött 1200 körül már reprezentatív kéttornyú, háromhajós bazilika állt. Szent Gellért ereklyéje ma is megtalálható a templomban: a muránói San Donato-bazilika ajándékozta a magyar fővárosnak 2002-ben a szent püspök csontereklyéjét, amely a templom akkor elkészült szembemiséző oltárába került, és egy megvilágított üveglapon át a templom látogatói számára is látható.

1211-ben újabb jeles esemény következett, itt volt ekkor a még gyermek Árpád-házi Szent Erzsébet eljegyzése. 1235-től már a templom plébánosainak névsorát is ismerjük.

Ásatások a templom hajójának területén 2014-ben (Fotó: Thaler Tamás)

Második honalapítás a tatárjárás után

A kezdeti virágzásnak azonban vége szakadt, a tatárjárás idején lerombolták a templomot. A pusztítást a külső fal mintegy nyolc méter magas részlete – Budapest legnagyobb épségben maradt román kori fala – túlélte, ennek felhasználásával emelték később, a XIV. század végén, Nagy Lajos, majd Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején az új templomot. Egy szép, román kori ívsoros párkány máig fennmaradt a déli torony belsejében.

Román kori falmaradvány a déli torony belsejében (Fotó: Fábián Attila/Magyar Kurír)

Gótika a Duna partján

A háromhajós gótikus templom már nem bazilika alaprajzú, hanem egy Magyarországon ritka templomtípus képviselőjeként a liturgikus teret övező szentélykörüljáróval rendelkezik. Mátyás király korában tovább bővült a templom, déli oldalán királyi oratóriumot, és a budavári Mátyás-temploméhoz hasonló gótikus stílusú tornyot kapott.

Tarka boltívek a szentélyben (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Bepillantás a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom XIV. századi szentélyébe a  Mátyás oratóriumból (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A szentély említett körüljárójának funkciója a közelmúltig ismeretlen volt, 2010-ben azonban megoldódott a rejtély: szinte a budavári szoborlelet 1974-es megtalálásának csodájához fogható felfedezés történt a templomban, egy XIV. századból származó, páratlan értékű Trónoló Madonna-freskót, valamint egy hasonló értékű püspökábrázolást találtak a kutatók a szentély mögötti falmélyedésben.

A szentélykörüljáró minden bizonnyal zarándokútvonal lehetett a falra festett kegyképhez, amely Zsigmond-kori művészetünk európai színvonalú értéke. Ezt és a körüljáróban lévő többi freskót nagy valószínűséggel a királyi udvar művészei készítették.

XIV. századból származó Trónoló Madonna-kép a templom szentélye mögött (Fotó: Thaler Tamás)

Zarándokok sokasága vonult egykor a Trónoló Madonnához (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Püspökalak egy XIV. századból származó falképen a templom szentélye mögött (Fotó: Thaler Tamás)

A templom gótikus értékei között meg kell említenünk még a templom tabernákulumát, azaz szentségházát, amely a szentély egyik oszlopához csatlakozik. Ez a maga nemében egyedülálló Budapesten, sőt gótikus szentségházzal az egész mai Magyarország területén alig találkozunk.

A reneszánsz virágzás emlékei

A román és a gótika után egy olyan művészeti korszak épen maradt emlékeivel is büszkélkedhet a templom, amelynek emlékeiben igencsak szűkölködik a mai Magyarország területe, a török pusztítás után fennmaradt magyar reneszánsz emlékek nagy része ugyanis jelenlegi határainkon kívül található.

Szent László király 2006-ban elhelyezett ereklyéje a Pest város által 1507-ben állított pasztofóriumban (Fotó: Thaler Tamás)

A Belvárosi templomban viszont két reneszánsz emlék is található két, egymással átellenes oldalkápolnában, ezek eredetileg ugyancsak szentségtartók voltak. A két nagyon hasonló, tardosi vörös márványból és sárgásfehér mészkőből készült pasztofórium közül az egyiket Nagyrévy András egykori plébános állíttatta, a másikat pedig Pest városa. Utóbbi feliratából a készítés pontos évszámát, az 1507-es esztendőt is ismerjük. A Nagyrévy-pasztofóriumban 2006-ban Szent Erzsébet ereklyéjét, míg a Pest városa által állított párjában Szent László király ereklyéjét helyezték el egy-egy díszes ereklyetartóban.

Angyal alakja a Nagyrévy-pasztofóriumon (Fotó: Thaler Tamás)

A nemrég felújított Mátyás oratórium gótikus boltívei (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Ehhez a korhoz kötődik még, bár nem reneszánsz, hanem gótikus stílusban épült az úgynevezett Mátyás-oratórium a templom déli oldalán. Nem kizárt, hogy maga Mátyás király valóban hallgatott innen szentmisét.

Mátyás király személyét az köti még a templomhoz, hogy 1458. január 23-án itt tartották azt a királyválasztó gyűlést, mely után másnap, január 24-én a nép a Duna jegén közfelkiáltással királlyá választotta Mátyást.

A közelmúltban lezajlott restauráláskor nagy királyunk hollóját is elhelyezték a Mátyás-oratórium falában (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Réges-rég bevésett Mária-monogram a Mátyás-oratórium falán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A török idők emléke

Buda török kézre kerülésével egy időben Pesten is beköszöntött a török világ. 1541 után a templom rövid ideig dzsámiként szolgált, ennek emléke a templom déli falába mélyedő imafülke, mihráb. Miután a törökök saját mecseteket építettek Pesten, a templom visszakerült a keresztényekhez, és Pest egyetlen keresztény kézen lévő temploma volt a török idők alatt.

A barokk méltóságteljes világa

A török kiűzése után csaknem fél évszázadig csak a templom szentélye volt használható, a főhajó rendbehozatala és beboltozása, immár a barokk jegyében, gróf Széchényi György esztergomi érsek adományából csak 1725-re történt meg. A templom ezután több lépcsőben nyerte el ma ismert külső formáját, két tornya közül először a déli, majd az északi készült el. A késő barokk toronysisakok 1795-ből származnak.

Barokk Szentháromság-szoborcsoport a templom kapuzatán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Ha végigjárjuk a templomot, pompás barokk mellékoltárok sorát találjuk az oldalkápolnákban. Komor ünnepélyességükkel híven tükrözik a barokk vallásosság világát. A templom külső falain is több barokk szobor található, így a főkapu Szentháromság-szoborcsoportja, a külső kriptalejárat memento mori ábrázolása, és a szentély külső oldalán lévő Szent Flórián-szobor, utóbbi a neves budai szobrász, Hörger Antal alkotása 1723-ból.

A mozgalmas XIX. század

A templom a barokk korban, majd a XIX. században is bővelkedett a jeles eseményekben. Nagy személyiségeink közül nem egy kötődött a templomhoz.

Az Atyaisten alakja a templom egy középkori freskóján (Fotó: Thaler Tamás)

Itt mondta el nagy hatású beszédeit Alexovics Vazul hitszónok. Itt tartották az evangélikus Kossuth Lajos esküvőjét katolikus feleségével 1841. január 9-én, majd itt volt 1860. április 30-án gróf Széchenyi István jelképes pesti ravatala, amelyhez nyolcvanezren zarándokoltak el a templomhoz.

Barokk Fájdalmas Krisztus-szobor az altemplomban (Fotó: Thaler Tamás)

A föld alatti szinten lévő kiállítás anyagát jó érzékkel, jó ízléssel válogatták (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Nagy zeneszerzőnk, Liszt Ferenc számos alkalommal vezényelt a templomban, amelynek akusztikájáról nagyon jó véleménnyel volt. Később a legjelentősebb magyar egyházzenészek közül Bogisich Mihály és Harmat Artúr is a templomhoz kötődött.

1867. június 8-án a főplébánia-templom előtt tette le koronázási esküjét Ferenc József, akit aznap koronáztak magyar királlyá a budavári Mátyás-templomban.

Ferenc József koronázási esküje a Belvárosi Főplébánia-templom előtt az egykori Eskü téren (Forrás: Vasárnapi Ujság 1892/23)

A XIX. század is sok szép részlettel járult hozzá a templomhoz. Az Ungradt Fülöp alkotta szószék 1808-ból származik, és a templomtér két síremlékeke is említést érdemel: Kultsár István írónak neves szobrászunk, Ferenczy István állított emléket, valamint báró Kray Pál táborszernagynak a sekrestye közelében álló síremléke is nagyszerű alkotás.

Nehézségek és megújulás a XX. században

1900 nyarán az Erzsébet híd építése miatt lebontották a templom mögött álló régi Városháza épületét Pesten. A régi Pest épületei útjában álltak az új Budapestnek, a rohamléptekkel fejlődő modern nagyvárosnak, és az új híd nyomvonalát a templomtér tengelyében húzták meg. Az ősi templom értéke már ekkor is olyan tiszteletet ébresztett, hogy a bontástól ódzkodtak a döntéshozók, bár voltak, akik ezt látták az egyedüli lehetséges megoldásnak.

 Az Erzsébet híd a Belvárosi templom és a Szabad sajtó (Eskü) út felé nézve 1919-ben (Fotó: Fortepan/Schoch Frigyes felvétele)

Ekkor merült fel a templom áthelyezésének, „eltolásának” gondolata. Többféle terv született, az ötlet egészen a XX. század harmincas éveinek végéig napirenden volt, végül azonban a rendkívüli anyagi és technikai hátteret igénylő áthelyezés nem történt meg. Az Erzsébet híd feljárója kissé elkanyarodva máig megkerüli a templomot.

A templom mai főoltára, Molnár C. Pál festőművész alkotása nyitott állapotban (Fotó: Thaler Tamás)

A II. világháborúban a templom megsérült, a gazdag díszítésű, Steindl Imre tervezte színes Zsolnay majolika főoltár elpusztult. A felújítási munkálatok a háború után hamar elindultak Gerő László, a magyar műemlékvédelem jelentős alakja vezetésével.

Az áldoztatórács míves kovácsoltvas részlete (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Gerő László nagyon színvonalas és időtálló munkát végzett, a templom általa tervezett főoltára, a Molnár C. Pál festette szárnyas oltár és az oltár feletti feszület, szintén Molnár C. Pál alkotásai a középkori hagyományokhoz visszanyúló, de mégis modern remekművek.

A főoltár nagyböjtben, csukott állapotban (Fotó: Thaler Tamás)

A főoltár idén nagyböjtben, csukott állapotban. A szembemiséző oltáron szentségimádásra kihelyezett monstrancia, oldalt a gótikus szentségház (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

 A XX. századi műtárgyak közül Damkó József nagy méretű fehérmárvány Szűz Mária és Szent József szobrai és Pátzay Pál fából készült Páduai Szent Antal-szobra kiemelkedő. A templom legfiatalabb műalkotásai már a XXI. századból valók. Józsa Judit három alkotása, Szent Erzsébet és Szent László egész alakos szobra, valamint a „Magyar család” kerámia szoborcsoportja.

Múltunk rétegei

A XXI. század igazi áttörést hozott a templom életében. Olyan régészeti feltárások történtek, amelyek a templom építéstörténetének számos részletét világították meg. „Mélységes mély a múltnak kútja” – juthat eszünkbe Thomas Mann szállóigévé vált mondata, amikor lenézünk a templomhajó egy részén kialakított üvegpadlón, ahol egyenesen Contra-Aquincum falainak csaknem két évezredes mélységeibe tekinthetünk le.

A templom padlóján elhelyezett üveglap bepillantást enged a múltba (Fotó: Thaler Tamás)

A föld alatt, az altemplom, valamint a bemutatóterek mellett közösségi teret is létrehoztak. Nem lévén plébániaház, erre nagy szüksége volt a plébánia közösségének. Élő közösség működik ebben az épületben, ahol ezer év művészetének, történelmének gazdagsága bámulatos harmóniát alkot.

Az Eucharisztikus Világkongresszusra készülve

A Belvárosi Főplébánia-templom tehát csaknem ezer éve szolgálja a fővárost, és ma is egyik főszereplője Budapest vallási életének. Kicsit olyan, mint maga a keresztényég: régi és új, hagyomány és megújulás együtt van benne jelen. Liturgikus élete híresen színvonalas, egyházzenei alkalmakban és koncertekben is bővelkedik.

Az imaélet pedig a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve páratlan módon elmélyült: napi 24 órás imaügyeletet tartanak az oltáriszentség előtt a templomban, amelyhez bárki csatlakozhat. Az egykori keresztelőkápolnában hoztak létre adorációs kápolnát a plébánia munkatársai, és 2018. január elsejétől folyamatos (éjjel-nappali) szentségimádás indult, ami azóta is tart – mondta el lapunknak Osztie Zoltán plébános.

Budapest szívében jött létre ezzel egy rendkívül erős, napi 24 órás, állandó hitéleti alkalom. Ezzel kapcsolatban a plébánia elindította a http://orokimadas.belvarosiplebania.hu/ oldalt. A honlap segítségével a plébánia folyamatosan megszervezi, hogy a nap minden órájában imádkozzon valaki a kápolnában kitett oltáriszentség előtt.

Az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus zászlója (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus során a templom az angol nyelvű szentmisék és programok helyszíne lesz, s így az egyik frekventált, sok embert vonzó pontja az eseménynek, a kongresszus Budapestre látogató vendégei pedig az imádság évezredes folyamatába kapcsolódhatnak majd be a templom falai között. Nem újdonság ez itt, mert a templomban eddig is heti rendszerességgel, minden vasárnap délután hat órakor mutattak be angol nyelvű szentmisét.

Napjainkban az egész ország nagy nehézségekkel küzd, a katolikus hívek vallásgyakorlása is akadályokba ütközik. Emiatt a Belvárosi Főplébánia a most következő nagyhét és a húsvéti ünnepek során is több internetes szentmise-közvetítést és rendkívüli áldozási alkalmat hirdetett meg a hívek részére, összhangban a Magyar Püspöki Karnak a járványhelyzetre kiadott rendelkezésével.

Nyitókép: Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom épülete a Március 15. téren (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)