Fábián Gáspár jó példa arra, hogy hiába híres és foglalkoztatott valaki a maga korában, nevét nem feltétlenül őrzi meg az utókor. Bár épületei mellett sokan nap mint nap elhaladnak, ha megkérdeznénk az embereket, soroljanak fel 5 neves építészt a XX. század első feléből, Fábián neve egész biztosan nem lenne közöttük. Ezért viszont senki sem hibáztatható, hiszen ki tudhatja, hogy a mai mesterek közül kire fognak emlékezni 65 év múlva?

Vissza a múltba

Az 1885-ben született Fábián Gáspár a historizmus, vagyis a „neostílusok” őszinte és meggyőződéses követője volt. Ő nem csatlakozott az „újítók” táborához, sem Kós Károlyékhoz, sem Lechner követőihez. Nem érintette meg különösebben a szecesszió és a Bauhaus (kortársai csipkelődő cikkei szerint semennyire sem), ő még az 1930-as évek derekán is megmaradt a neobarokknál, a neorománnál és (egy-két esetben) a neogótikánál. Ez azonban nem meglepő, ha tudjuk: a két világháború közötti időszak a historizmus újjáéledésének korszaka volt, a hivatalos pályázatok sok esetben a „neostílusú”, (leginkább neobarokk) épületeket részesítették előnyben.

A templomépítész

Mindezeknek köszönhetően a kor egyik legfoglalkoztatottabb építésze Fábián Gáspár lett, aki tucatnyi pályázaton indult (és győzött is). Emellett folyamatosan írt és vitatkozott: az Építőipar–Építőművészet című lapnak például 12 éven át, 1920-tól 1932-ig volt felelős szerkesztője. Épületei harmonikusak, igényesen kidolgozottak, és mindmáig meghatározó részei a városképnek. Művei közül szubjektív listánkra négyet válogattunk be, amelyeket mindenképpen érdemes megemlíteni.

(Fotó: Fortepan)

1. Szent Margit Gimnázium (nyitóképünkön). Az 1932-ben átadott hatalmas neobarokk palota erősen tagolt homlokzatával és látványos kupolájával nemcsak az iskolák, de a középületek között is az egyik legszebbnek számít Budapesten. A hozzá tartozó gondozott park és az épület „Schönbrunn-sárga” színe olyan hatást kelt, mintha valóban főúri rezidenciával lenne dolgunk.

(Fotó: Bukovszki Péter) 

2. A lista második helyét a VI. kerületi, Szondi utcai Szent Család-plébánia foglalja el. Az 1931-ben felszentelt épület az angol késő gótika stílusát idézi, ezzel pedig igen ritkán látott hangulatot csempész a budapesti városképbe.

(Fotó: Fortepan)

3. A IX. kerületben, a Haller parkban áll az 1936-ban felszentelt Szent Vince-plébánia neoromán épülete. Az aszimmetrikus épület harangtornya (középkori hagyományt megidézve) az épület fő tömbje mellett, oldalt helyezkedik el, különleges látványt adva ezzel az épületnek.

(Fotó: Bukovszki Péter) 

4. Az Üllői út és az Ecseri út sarkán álló Szent Kereszt-plébánia 1930-ban elkészült, kéttornyú, neoromán épülete szintén fontos alkotás. Bár a legtöbb utazó csupán elszáguld mellette, a templombelsőt – hasonlóan Fábián többi művéhez – nagyon igényes, aprólékosan kidolgozott részletek jellemzik.

Az 1953-ban elhunyt Fábián Gáspár épületeinek története kiváló bizonyíték arra, hogy vannak esetek, amikor a mű ismertsége messze túltesz az alkotójáén. Ám ha legközelebb a fönt felsorolt helyeken járunk, és felpillantunk rájuk, már tudni fogjuk, kinek köszönhetjük őket.