Báró Mednyánszky László korának egyik jelentős festője, markáns  egyénisége volt. Ősrégi  magyar nemesi családból, a Mednyánszky családból származott – bár szlovák művészettörténészek a művészt Ladislav Mednanskyként említik, és szlovák–magyar származásúként írják le. Mednyánszky portré- és tájfestőként a magyar képzőművészet kiemelkedő tehetségű alkotójaként írta be a nevét a magyar kultúra aranykönyvébe.

Mednyánszky László 1852. április 23-án született a felvidéki Trencsén vármegyében, a Mednyánszky család ősi birtokközpontjában, Beckóban.  A felnőttként elismert művészé váló Mednyánszky László teljes neve báró aranyosmedgyesi Mednyánszky László József Boldizsár Euszták volt.

A Mednyánszky család ősi birtokának, Beckó várának romjai 1863-ban

Édesapját báró aranyosmedgyesi Mednyánszky Edének (1823–1895), édesanyját szirmai és szirmabessenyői Szirmay Mária Annának (1823–1883) hívták. Apai nagyszülei báró aranyosmedgyesi Mednyánszky József (1789–1868) császári és királyi kamarás, főhadnagy és a vhiri Richter Eleonóra (1798–1889) voltak. Anyai nagyszülei a szirmai és szirmabessenyői Szirmay Boldizsár (1790–1856) és ózdi Sturmann Mária (1799–1831) neveket viselték.

Anyai dédapja, ózdi Sturmann Márton (1757–1844) Gömör megyei birtokos, vasgyáros volt. Nagybátyja, Mednyánszky László honvédőrnagy az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc egyik első vértanújává vált Haynau kegyetlen ítélete nyomán. Édesanyjának az első fokú unokatestvére Veres Pálné (1815–1895), aki a magyar nőnevelés úttörője, az Országos Nőképző Egyesület alapítója volt.

Szülei, miután felújították a családi örökségként kapott nagyőri kastélyt, Beckóról 1861-ben két gyermekükkel, Lászlóval és húgával, Margittal Nagyőrre költöztek. Mednyánszky Lászlót a festészettel az osztrák származású Thomas Ender festő ismertette meg, aki 1863 és 1864 között hosszabb időt vendégeskedett a Mednyánszky családnál. 

László a szülei javaslatára beiratkozott Svájc híres műszaki egyetemére, a zürichi Politechnikumba. Mérnöki tanulmányait csak rövid ideig folytatta, mivel egyre jobban vonzotta a festészet világa. Ezért előbb Münchenben, majd 1873 és 1877 között Párizsban tanult neves festőtanároknál. Hatással volt rá annak a  Paál Lászlónak a tájképfestészete, akivel Barbizonban együtt dolgozott. 1880-tól váltakozva élt Párizsban és szülőhelyén, Beckóban. 

Domboldal című festménye 1903-ból (Forrás: Wikipédia)

Ágrólszakadt című festménye 1898-ból (Forrás: Wikipédia)

A XIX. század végén megnövekedett az érdeklődése a szélsőséges élethelyzetben levő emberek iránt. Sokat vándorolt a Tátrától az Adriáig, eközben rövid időre a szolnoki művésztelephez, illetve az alföldi festőkhöz is csatlakozott. Élményeit franciául és magyarul vezetett naplójában örökítette meg.

Bár tájképeinek jelentős része szülőföldjének a vidékét, a felvidék tájait mutatják be, mégis életművében több, a magyar fővárost és elővárosait megörökítő festményt találunk.  Mednyánszky az újpesti hajókikötőt, a dunai rakpartokat vagy éppen a Rózsadomb alsó részén megépített Gül Baba türbéjét részletgazdag ábrázolásokon örökítette meg.

Újpesti kikötő című festménye

Jellemző volt rá, hogy a képeit általában eladta, és pénzéből rászorulókat támogatott. Ő maga kevéssel is beérte. Érzékenyen reagált 1879-ben a nagy  szegedi árvízre is – rögtön odautazott, és segíteni próbált. Felfigyelt ugyanakkor korának művészeti kihívásaira is: Vágó Pál és Olgyay Ferenc festőkkel együtt jelentősen kivette a részét Feszty Árpád a Magyarok bejövetele című grandiózus körképének megfestéséből is 1893 és 1894 folyamán.  

A keserű jellemábrázolás főleg csavargók megformálásánál vált hatásossá. Az I. világháború idején további  megpróbáltatások érték, a harctérről tudósító művészcsoport rajzolójaként  bejárta Szerbiát, Galíciát és Dél-Tirolt. A harctéren megsebesült, és 1919. április 17-én Bécsben hunyt el, magányosan.

Mednyánszky László sírja Budapesten, a Kerepesi temetőben található, amelyen a művészt ülve ábrázoló szobor látható, Somogyi József szobrászművész (1916–1993) alkotása 1970-ből.

Mednyánszky László síremléke a Kerepesi temetőben

Mednyánszky festményei számos múzeumban megtalálhatók Budapesttől Pozsonyig, és magángyűjteményeket is gazdagítanak. Életműve  a Kárpát-medence kulturális örökségének szerves része.

Nyitókép: Mednyánszky László időskori portréja (Forrás: Wikipédia)