A kérdés első részére viszonylag könnyen tudunk válaszolni: Brauch Ferenc, a főváros egyik legjelentősebb húsárugyárosa és forgalmazója volt a tulajdonos. Mielőtt a kérdés második részére megpróbálnánk válaszolni, nézzük meg, hogyan indult, és hová jutott Brauch úr, akiről Krúdy Gyula is megemlékezett egy novellájában.

A Brauch család 1882-ben, Brauch Károly és felesége Neubrandt Magda, valamint gyermekeik: Ferenc (középen), Károly, János, Vilmos és Krisztina (Szirtes Tiborné Brauch Mariann tulajdona)

Brauch Ferenc 1868-ban Révkomáromban született, három fiú, és egy lánytestvér mellett a legidősebb gyermekként. Mészárosként dolgozó édesapja Alsó-Ausztriából származott, a komáromi Neubrandt Ferenc gyertyaöntő egyik leányát, Magdát vette feleségül (a másik leányt egy bizonyos Franz Lehar, de erre majd később visszatérünk).

1873-ban családjával Budapestre költözött és a Rákóczi tér 9. szám alatt nyitott hentesüzletet. Brauch Ferenc először itt kezdett dolgozni. Annak érdekében, hogy ismereteit tovább bővítse, hamarosan külföldi tanulmányútra indult. 13 évesen először a pozsonyi Manderla András szalámigyárában lett tanuló 1881-ben, felszabadulása után pedig tapasztalatszerzés céljából elindult világot látni. Az ambiciózus ifjú gyalog felkereste Ausztria és Németország nagyobb városainak híresebb henteseit, hogy a legfontosabb fogásokat elsajátítsa.

Elsőként Bécsbe utazott, ahol egy szalámigyárban, egy vendéglőben, valamint egy virsligyáros hentesüzletében dolgozott. Később Linzen, Salzburgon, Münchenen keresztül végiglátogatta a vendéglősöket és mészárosokat. Stuttgart, Köln, Dortmund, majd Bréma után Hamburgban dolgozott hosszabb ideig. Különböző kolbászfajták elkészítésével foglalkozott, majd amikor már úgy érezte, hogy mindent szükséges ismeretet megszerzett, hazatért.

Szabó Péter mészáros Kerepesi út 80. szám alatti boltjában üzletvezetőként kezdett munkához. Nyolc hónap után megvásárolta a boltot 550 forintért. Rövid ideig katonáskodott, majd leszerelt és huszonegy évesen nagykorúsíttatta magát. 1894-ben a belvárosi Zöldfa (ma Veres Pálné) utca 40. szám alatt kibérelt egy üzletet, amely a sarokban elhelyezett kis szalmazsákkal egyúttal lakhelyeként is funkcionált. Hamarosan új elárusítóhelyet talált a Szövetség utca 39. szám alatt, és ekkor indult be karrierje.

1899-ben a Conti (ma Tolnai Lajos) utca 38. szám alatt vásárolt ingatlant magának és családjának. Itt építette fel első gyárát is.  Ebben az évben már a Vámház körút 6., és a Sándor főherceg utca 23/a alatt is működött üzlete. 1900-ban a Nagymező utca 32. alatt nyitott boltot, 1902-ben már a Kerepesi út 69-ben is működött egy Brauch-bolt. Ekkorra már sertéskereskedőként is nevet szerzett magának: a kőbányai Mázsa utca 1. alatt létesített lerakatot. Németországból finomkolbász-készítő gépeket hozatott, amelyek segítségével egyre jobb minőségű termékeket gyártott.

A húskereskedők közül ő volt az első bérlője az 1897-ben megnyílt Központi Vásárcsarnoknak. 1903 elején vette meg a Mester utca 29–31. szám alatti telket, itt alakította ki a kolbász- és szalámigyár központját. Brauch helyszínválasztása nem volt véletlen. A közelben működött a főváros talán legfontosabb húsipari központja, a soroksári úti Marhavágóhíd, a Gubacsi úti Sertés- és lóvágóhíd, valamint az I. Számú Vásárcsarnok, a kor legnagyobb forgalmú bevásárlóközpontja.

A Mester utca és környéke az egyik legdinamikusabban fejlődő területe volt Pest déli részének, ahol az élelmiszergyárak, a hangulatos kisvendéglők és a nagypolgári rétegeket is kiszolgáló éttermek és kávéházak jellemezték a Brauch-gyár környezetét. Az üzem hivatalos megnyitóját 1903. október 4-én tartották. A tulajdonos által helyben készített Brauch-féle kolbászokat és hurkákat mintegy kétezer meghívott vendég kóstolhatta meg. A térzenét az I. számú honvéd gyalogezred zenekara szolgáltatta.

A gyár alkalmas volt élőállatok ellátására, sertés- és baromfivágásra, szalámi és sonka készítésére és szinte minden fajta hústermék előállítására. A munkások száma elérte a százat, de az évenként két-három alkalommal elkészíttetett vállalati fényképeken a boltokban dolgozók is megjelentek. Velük együtt mintegy 140-en dolgoztak a Brauch-cég szolgálatában.

Tablókép az 1940-es évek elejéről, középen Brauch Ferenc, felesége és fia (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Brauch Ferenc az 1930-as években a fővárosi húsos szakma egyik legfontosabb alakjának számított, amit nem csak sikeres bolthálózata, hanem a különböző szakmai szervezetekben betöltött pozíciója is jelzett. Ebben az évtizedben egyszerre volt a Budapesti Mészárosok és Hentesek Jéggyár Szövetkezetének, a Sertésközvágóhídi Mellékterményeket Értékesítő Szövetkezetnek, a Budapesti Húsiparosok Csontértékesítő Szövetkezetének és a Budapesti Mészárosok Bőrértékesítő Szövetkezetének igazgatósági tagja.

1932-ben Brauchot a földművelésügyi miniszter a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara képviselőjeként az Országos Állategészségügyi Tanács tagjává nevezte ki.

Brauch-mintabolt a Fővám tér 2. szám alatt, az egykori Nádor Szálló földszintjén (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)

Brauch Ferencet szoros szálak fűzték Lehár Ferenchez. A neves operettíró a húsgyáros unokatestvére volt. Nagyapjuk, Neubrandt Ferenc komáromi gyertyaöntő mester volt, akiről egy, a Színházi Élet 1925. novemberi számában megjelent cikk szerint Jókai Mór Az arany ember című regényének egyik alakját mintázta. Lehár és a Brauch testvérek állandó levelezésben álltak egymással, a zeneszerző gyakran tudósította rokonait egy-egy újabb darabjának sikeréről.

Lehár Ferenc saját magát ábrázoló képeslapon üzen unokatestvérének, Brauch Jánosnak 1907-ben (Szirtes Tiborné Brauch Mariann tulajdona)

A család a Brauch Ferenc és felesége házasságkötésének 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen (Szirtes Tiborné Brauch Mariann tulajdona)

A családi vállalkozás sikerének a kommunista hatalomátvétel és az azt követő államosítás vetett véget. Üzletei a Budapesti Húsipari Vállalathoz kerültek, a Mester utcai központban először az Üzemélelmezési Vállalat, majd 1953-tól a Gyermekélelmezési Vállalat folytatta tovább a munkát. A hatalom mindenüket elvette, a család egy részét vidékre internálták.

1951-ben Brauch Ferencet és feleségét Bodrogkisfaludra, fiát, Brauch Károly Ferencet pedig Bodrogkeresztúrra telepítették. Csak 1953-ban hagyhatták el a települést, hogy a főváros közelébe költözhessenek. Így kerültek Gödre. Brauch Ferenc ott hunyt el kilencvenöt évesen. Bár az életút utolsó szakasza tragikusan alakult, a Brauch név örökre összeforrt a minőségi hentesáruk előállításának és árusításának fogalmával.

A leszármazottaknak köszönhetően ennek a vállalkozásnak a tárgyi lenyomatai és emlékei még biztosan sokáig őrzik az 1900-as évek polgári Magyarországának egy fontos ipartörténeti jellemzőjét: a családi vállalkozás sikerét és szerepét a hazai gazdaság szerkezetében. 

Ami pedig a most is működő hentesüzletet illeti, e sorok írója nagyon reménykedik abban, hogy a volt gyárépület helyére tervezett modern lakóház az építészek elképzelése szerint megőrzi Brauch Ferenc egykori mintaboltját. Budapesten ez a legrégebben megnyílt húsáruda, milyen szép lenne, ha megérné a XXI. század harmadik évtizedét is.

A Mester utcai hentesbolt

A Mester utcai hentesbolt 1935-ben

A Mester utcai hentesbolt 2015-ben

A Mester utcai hentesbolt 2015-ben

Nyitókép: Brauch-mintabolt a Fővám tér 2. szám alatt, az egykori Nádor Szálló földszintjén (Fotó: Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény)